Az 1924/2006/EK rendelet módosítása most zajlik. A parlament ezen vitatkozik és őszintén mondom, hogy csupán páran vagyunk, akik aggodalmukat és kevesebb mint egy tucatnyian, akik tiltakozásukat fejezik ki a tervezett változtatások miatt.

Mivel több kérdés is érkezett hozzánk a korábbi cikkben szereplő felhívással kapcsolatban, adnék még pár adatot.

Egyrészt köszönöm, hogy ilyen sokan komolyan vették és  elhatározták, hogy foglalkoznak a problémával. Teljesen rendben van, hogy szeretnék tudni, mi ellen is tiltakoznak.

Ami a legfontosabb: a törvénytervezet szerint: “a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások nem lehetnek valótlanok”. Ez első olvasatban akár hasznosnak is tűnhet és egyet is érthetnénk vele, de sajnos hiba csúszott a szándék végrehajtásába. Szerencsére a magyar hivatalok és egyéb szakmai szervek annyira élen járnak a végrehajtásban, hogy immár egy éves tapasztalatunk van abban, hogyan értelmezik ezt a mondatot. Egy még el sem fogadott törvény szerint járnak el, remélve, hogy emiatt komoly dicséretet kapnak gazdáiktól.

A probléma az, hogy ki mondja meg, hogy mi a valótlan állítás és mi nem az. A tervezet szerint ezt egy hivatal mondja meg tudományos bizonyítékok alapján. Magyarországon a Gyógyszerészeti Intézet. Egy élelmiszer gyártójának tehát két lehetősége van:

•    nem tulajdonít egészségre vonatkozó dolgot a termékének
•    gyógyszernek minősíti

Nincs harmadik út.

Ezentúl – ha a törvény sikeresen átmegy a szavazáson – a gyártók nem tüntethetik fel a termékeiken hogy azok gyógyhatásúak. Ennek hatására nem fog különbözni egy vadrózsa-tea  a festékkel színessé varázsolt Pickwick gyümölcsteától. Nem fog különbözni egy árpacsíra a hamburgertől. Nem fog különbözni a legjobb superfood a leveskockától. És alapvetően ez volt a cél.

Ismerem a magyar szervezeteket, akik a tervezet kidolgozásában segédkeztek. Kivétel nélkül mindegyik anyagilag érdekelt az elfogadásában. Emiatt fordulhatott elő az a furcsaság, hogy miközben a parlament még vitatkozik, a végrehajtó szervek már egy éve e szerint bírálnak.

A nyilvánvaló és nem is titkolt anyagi érdekeltségen felül nincs semmi oka annak, hogy tönkretegyük az összes hazai gyógynövény termelésből és forgalmazásból élő céget, hogy évtizedekre cenzúra alá hajtsuk az összes tudást, amit a hagyományos népi gyógyászat, a tradicionális kínai vagy ayurvedikus indiai gyógyászat tartalmaz. Mi még tudjuk, hogy mi a különbség egy valódi zöld tea íze és a Pickwick között. Azt is tudjuk, hogy az egyiknek van hatása a szív- és érrendszerre, a másiknak nincs. De 20 év múlva a ma felnövő nemzedék már nem fogja tudni. Ugyanis a törvény teljes szigora lecsap azokra a médiákra, akik ezeket kommunikálni merik. Velem már 4 korábban barátságos média íratott alá nyilatkozatot, hogy ha őket megbüntetik a kijelentéseim miatt, akkor vállalom az anyagi felelősséget.

Mi a következő?

Most az ételeken zajlik a vita, de már előkészítve ott van az asztalukon a vitaminokról szóló javaslat is. Hamarosan azon fogunk aggódni, hogy lehessen vitamint kapni Magyarországon és ne kelljen külföldről rendelni. Viccesnek tűnhet, de a minap beszélgettem egy patikussal, mert nem volt logikus nekem, hogy tőlem akar c-vitamint vásárolni 100g-os kiszerelésben. Kérdésemre, hogy miért lusta és miért nem saját maga csomagolja ki, azt válaszolta, hogy január óta tilos nekik. Érti ezt valaki? A magyar határtól 10km-re nyugati irányba egy patika a saját receptúrája alapján készített gyógynövény kivonatot is előállíthatja és forgalmazhatja. Nálunk egy vitamint sem.

Szóval nem gondolom, hogy a magyar képviselők élen fognak járni a szavazáskor, mert őket is ugyan azon érdekek irányítják, mint a szakmai szerveket. De legalább tudassuk velük, hogy vagyunk egy páran, akik nem értünk egyet a törekvéseikkel.

Forrás: NatúrHírek