A spirituális úton járás nehézségeinek egyike, amikor a fejlődésben úton lévő elszáll. Erről a www.onmegvalositas.hu honlapon 2009-ben fórumot indítottak – az ottani hozzászólásokból szemezgetünk.

Ahogy egyre népszerűbb a spiritualitás, ezotéria, úgy egyre több elszállt útkeresővel, spirituális emberrel találkozunk, akik elveszítik kapcsolatukat a fizikai léttel, megélhetéssel, munkával, emberi kapcsolatokkal, normalitással.

Vajon mi ennek az oka, és hogyan tudjuk mi magunk elkerülni ezt a tévutat?

Egyáltalán tévút-e ez, vagy a lelki fejlődés elengedhetetlen velejárója?


Megtörtént már Veled is hogy elszálltál?

Meddig tartott és mi vetett neki véget?

szabox véleménye:

Ez azért nagyon jó téma, mert nálam is aktuális… Az alsó három csakrámmal van gond, ami pont ebből fakad, hogy nem "itt" élek és most!

Szerintem, hogy mi lehet ennek az oka, én csak magamból indulok ki,akkor valami félelem, hogy elvesztem a kapcsolatot a fejlődéssel és menekülés, talán… Szerintem, ezek vagy ilyenek lehetnek az alapproblémák ebben/ezekben az esetekben… Tehát, nem ott élek a másik síkon, mert nem oda születtem, de még nem is itt élek, szóval maradt a "köztes" ingázás és bumm, a napok peregnek, pénz kellene, emberi kapcsolatos gyakorlatilag zéró…:S
Csinálom és haladok a Sirálycsomagokkal, szóval ha végére érek és dolgozom magamon kíváncsi leszek, hogy mennyit fejlődöm….

Karmatörlő útkereső véleménye:

Elszállás ellen földelni kell. Ahhoz, hogy megvalósítsuk az elképzeléseinket a Földön, ahhoz kapcsolódnunk kell a Földhöz.Ha nem kapcsolódsz hozzá, elszállsz, akkor nem tudod megvalósítani az elképzeléseid.
Földelés:
Állj mezítláb kis terpeszben a talajon. Ne zokniban, érezd a talajt a csupasz talpaddal. Férfiból vagy, ezért a gyökér csakrából kell földelni. (Aki nőből van, annak a második csakrából kell földelni.) Földanyához a Föld középpontjában lehet földelni. Le kell engedni egy szalagot a gyökér(/köldök)csakrából a Föld középpontjába. Válaszd meg a földelő szalag anyagát, színét, állagát. Gyengéden földelj. Küldd le és várd meg, amíg leér a Föld középpontjába. Várd meg a választ. Földanya válaszol. Érezd őt.
Ha megvan, akkor engedd el és engedj le egy másikat. Próbáld ki a szivárvány összes színével, szépen sorban, hogy rutinszerű legyen a földelés. Az első alkalommal szánj időt a földelésre, 15-20 szálat engedj le. A végén pedig amelyik a legjobban tetszik, azzal tartsd meg a földelést. Ha észreveszed, hogy elengedted a szalagot, földelj még egyet.
Legalább egy hétig, de inkább hosszabb ideig, minden nap földelj legalább egyszer.
Ha nem kapsz választ Földanyától, visszajön a saját energiád, akkor legyen a tiszta szándékod, hogy találj valakit, aki lehetővé teszi, hogy leföldelhess. Ebben az esetben meg kell tisztulnod egy kicsit, mielőtt le tudsz földelni. Én is így jártam.
Mostanában többeknek javasoltam és a visszajelzések szerint kiegyensúlyozottabbakká váltak.
Sok sikert!

szabox:

Elengedett karma?! mi van? honnan tudod h elengedted? mi változott?

Mondják, hogy 2000 után elengedték, meg feloldható, meg ilyenek… ezek miben nyilvánulnak meg? és kitől jött az infó? Nekem ez az egész karma dolog ködös, pláne így, hogy belekerült a karmapecsét feloldás, meg ilyenek…. kész! :))))

Karmatörlő:

A karma elengedésének egyéni teendői elolvashatók a A Plejádok fényküldöttei, A fénytest kialakulása c. könyvekből is. Biztosan vannak más források is, én ezekre találtam rá.

Honnan tudom, hogy elengedtem? Onnan, hogy elengedtem. Végigcsináltam az összes gyakorlatot, tisztításokat. Amit mégsem sikerült elengedni, azokra jönnek sorban az oldások. Az oldás azt jelenti, hogy ismét szembesülök azokkal az eseményekkel, amelyeket eddig nem tudtam elegendni, hogy feldolgozhassam, mert meg kell tennem a továbblépés érdekében. Az elengedés olyan ütemben történik, ahogy én képes vagyok elengedni. Rajtam múlik, és minden segítséget meg is kapok ehhez. Az átállás kb. egy év.
Mi változott? Nagyon sok minden. Rólam azt mondják most az ismerősök, mintha nem is ugyanaz az ember lennék. Állítólag jobb ember lettem. (Szerintem nincs ilyen, de érdekes kifejezés a változásra.)
 

Közben a fórumozók között kialakult kisebb vita arról, hogy melyik a második csakra, hol van és milyen színű. Az egyik hozzászóló a saját csakrái éppen akkor aktuális színére hivatkozott, és az erre adott válasz is érdekes:

Aurora 2:

A csakra színei azt az állapotot írják le, ha rendben vagy. Azért változik, mert nem vagy rendben. "rendes" állapotukban olyan a színük, mint aki mindenki ismer (írták előttem már, hogy mik a színek): Ha valami nincsen rendben, veled éppen, akkor más színű. Nekem zöld az alsó három, ami nem jelent túl jót. Az anyagi világ dolgaival van bajom. A szív csakarám teljesen OK, még erőteljesebben is van nyitva, mint általában az embereknek. A torokkal szintén problémám van, ott is zöld, de ott más kékeszöld, a többi átlagos szinten van.

Névtelen útkereső:

Ehhez még lehet az étkezéssel is hozzájárulni. Csupa olyan dolgot egyél ami direkt kapcsolatban van a földdel, ill. zöldség esetén a föld alól jön, azaz gyökérzöldségek. Húsok közül repülő szárnyast ill. halat kerüld.

u.erika válasza:

Kaja-pia-szex: Lehet hogy felháborító és megbotránkoztató. De ez a legjobb módszer, ami visszahoz a földre! Bocsánatot kérek mindenkitől, aki másképp látja,de szerintem, ha már itt élünk a Földön………..! Pontosan az ilyen „elszállt"dolgok miatt néznek minket furcsának! De a fent leírt ,, recept" tényleg a leghatásosabb. Én néha beleesek abba a hibába, hogy túl sokat vagyok ,,távol":-) olyankor beiktatok egy kisebb ,,Földre szállást" :-) De tudjuk csak mértékkel!Mert ha túl ,,mélyre" zuhanok nehéz újra visszatérni a középpontba.

Szabó Gabi hozzászólása:

Tudod ezt gyakran végeztem és végzem most is, sőt volt, hogy azt éreztem egy vagyok a Földdel, de ettől még elszállt maradtam.
Nálam ez az elszálltság közel tíz évig tartott, bár ha jobban belegondolok talán születésem óta. Majd kénytelen voltam eldönteni, élni akarok vagy teljesen elszállni. Döntöttem maradok, az arányokat betartva, spirituális földi emberként.
Bár sokan úgy néznek rám most is mint valami elmebetegre, mikor azt mondom, nem kell gyógyszer, mert a tudatoddal gyógyítasz, vagy mikor azt mondom, azt kapod ami vagy.
Na és mikor megkérdezik, mit főzzenek vasárnap? Inkább nem adok tanácsot.
Igen a kaja, jó bor és a testi örömök azok valóban földelnek.

Aurora 2:

Éreztétek már úgy, hogy ezek miatt az "elszállások" miatt féltek megnyílni?
Arra gondolok, hogy van bennem egy kép, amit ki kéne magamból irtani, egy elszállt, megzakkant  barlanglakó spirituális mestertől, aki megvilágosodott. Nem akarok ilyen lenni és ezért van, hogy nem mennek a gyakorlatok.
A másik kép bennem egy kicsit eltér ettől, egy olyan megvilágosodott mester képe, aki a jelenben él, szabad, nem tudja semmi kizökkenteni a nyugalmából, de ettől még él. Méghozzá nem is kicsit. Élvezi az életet, de érzi, hogy ha akarna, akkor bármikor kiléphetne belőle.

Végül Aditi hosszú hozzászólása:
Szerintem áthidalhatatlan az elszállás jelensége, a fejlődés egy lépcsőfoka (vagy több), és ráadásul természetesen belőlünk fakad.
Ez azt jelenti, hogy aki elszáll, az a spiri út előtt is elszállt volt, csak legfeljebb nem tudott róla. A spiritualitás (beavatottság) útja nálam sok jelenséget felnagyított, addig, amíg fel nem ismertem vagy/és erőt/tudást nem nyertem változtatni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy felismerni, és megvalósítani, az két külön világ, tér és idő-tartományt jelent.
Az elszállás olyan szempontból is természetes, hogy a spiritualitás a felsőbb csakrák/dimenziók világába kalauzol, és ezekhez meg kell tapasztalnunk "elszálltan" is, hiszen egy bizonyos szempontból nézve épp ez adja a tartalmukat. Igaz, a teljesség azt jelenti, hogy egyensúlyba hozzuk mindezeket, az összes csakránk megélését, de ehhez, külön-külön is tapasztalatokat kell szereznünk róluk.
 
Hogyan is segíthetne egy olyan hegymászó valakin, aki maga sose mászott hegyet? És hogyan is vezethetne ki bölcsességgel, elszántsággal bárit a poklaiból valaki, aki maga nem ismerte soha a poklok megéléseit, úgy hogy először maga is vakon élte át, majd meglelte a kulcsait a szabaduláshoz?
Az indiai kultúrában külön jelek (mudrák) jelzik a BEFOGADÁS, BEFELE TEKINTÉS, ADÁS, MEDITÁCIÓ, EGYSÉG, ENERGIA, TELJESSÉG megéléseit, és ezek mind különböző csakrák, vagy azok kombinációinak megélései. Ezek már mind a felső csakráké, de valószínűleg vannak az alsókra is, és azok kombinációira akár a felsőkkel. (pl. hallottam már olyan meditációról, amiben az alsó csakrák energiáit feltranszformálják).
Azt gondolom, ezek a mindennapi megéléseink, csak legfeljebb még nem tudatosak. A tanulás lényege éppen az, hogy ezeket tudatossá tegyük és jól használjuk. Értelem, és érzék (megélés) szintjén is.
A TELJESSÉG-ben minden benne van, az összes megélésünk feletti uralom képessége. A régi magyarok, akik a csakrákat ALMA-nak nevezték, azt mondták ezekre az emberekre: HATALMAS-ok. (Vagyis. HAT ALMÁS ok). Akiknek mind a hat almájuk harmonikusan és tudatosan működnek. (mert működtetik őket!)
Az Ajurvéda azt tanítja, az ego egészséges fejlődése, és szolgálatba állítása esetén az ember 28 éves korától építi be az életébe a spirituális tanokat, de csak 42 éves korára kerül a Földön arra a helyre, ahová született, és dolga van. (Vagyis eddigre kezdenek végre működni is!) Eddigre már túl van a családalapításon, az anyagi életének megalapozásán, tehát az alsó csakrák tudatos működtetésének tanulásán. (És a szív természetesen jól működik, nem úgy, mint a nyugati embereknél). De ebben a feltételezésben benne van, hogy ezek az emberek megkapják időben a tanításokat, és a felmenőik e szerint élnek. (Vagyis élő példájuk van). A spirituális út, a földi fokozatos elengedése, a magasabb dimenziókba integrálódás folyamata, a „csodákra” való képességek gyakorlása csak ezután következhet…
Mi nem ebben a helyzetben vagyunk. Karmákkal tömve, szív nélkül, túlsprázva, tele félelmekkel bizalom helyett, túlzott intellektuális működéssel vagy éppenséggel alul működéssel, az érzékeinknek, érzelmeinknek fogságában, példák, és valódi, a tudatosság tanulásához megfelelő tanítás híján (a kereszténység vajmi keveset őrzött meg számunkra), az ego teljes uralma alatt, amelyet már gyerekkorunkban belénk táplálnak egyéni, és társadalmi szinten is, szóval így kellene fejlődnünk, harmóniára lelnünk önmagunkkal és a világgal.
Ebben a helyzetben természetes, hogy a spirituális tanok mindent felborítanak. Kilökik az embert a status-quo-ból, egy beállt energetikai működésből, ami fenntartja ugyan, de élete közepére már roncsot csinál magából idegrendszerileg és testileg is, és vénen sem találja a helyét a társadalomban, a világban.
 
Ezért írtam már annyiszor, hogy csak vegetálunk valódi élet helyett. A valódi élet az ember számára azt jelenti, hogy a megfelelő életkorban, a megfelelő spirituális érettség működteti a rendszerét, a megfelelő csakrák tudatosan működnek, és a többi működését tanuljuk…
Ez egy szép álom a nyugati emberek számára és az is marad. Mi annak is örülhetünk, hogy egyáltalán megkapjuk a tanításokat, és ha szenvedések árán is, de van esélyünk harmonikussá tenni a működésünket. Befogadóvá és adakozóvá válni, bizalommal teltté az életünkkel szemben (ez mind a szív működése, ami nélkül SEMMI nem működik), és bepótolhatjuk az alsó csakráink tudatlan működésének hiányosságait, ha későn is, de felépíthetjük az egzisztenciánkat ÚJRA, aminek a lényege az, hogy ÚJ ALAPOKRA, ami a TUDATOSSÁG, A SZÍV!!!
Nem mindegy pl., hogy az ember a pénzért dolgozik, vagy szívből, és még meg is tud esetleg élni belőle. És hogy ezt tudatlanul, vagy tudatosan teszi.
Bármi furcsa, én úgy látom, az, akinek felborul az élete a spirituális tanok hatására, – mert még nem tud a szív szavára hallgatni, nem mer, vagy nem mert soha önmaga lenni, és erre épült az egzisztenciája (pl. egy férj mellett szolgál tudatlanul, úgy, hogy saját magát sohasem szolgálta, mert az anyja is szolga volt a férje mellett – ez csak egy példa a sok közül – és nem érti miért boldogtalan) – annak lehet, hogy kívülről nézve katasztrófa, meg tévelygés a spirituális út megkezdése, és anyagi értelemben mindent elölről kell kezdenie, de gyakorlatilag egy áldás.
Hiszen egy lehetőség, hogy végre önmaga legyen.
Ezért újra ismétlem önmagam: a külsőből nem vonható le következtetés a tudatosság fokára. (Pl. aki pap, és nincs megélhetése, az biztos "elszállt") A tévelygés csak látszat, mint ahogy minden az. Egyetlen értelme és jelentősége van: az, amit tanít. És egyetlen ember számára: annak a számára, aki ÁTÉLI.
Namaszte
A szerkesztőség megjegyzése: Nem szokásunk fórumokat idézni, de ez annyira a témához illő, hogy érdemesnek tartottuk publikálni. Nem kommentáljuk.

–eszme-