A cenzúra története az ókori görög időkig vezethető vissza. Szinte minden közösségnek megvoltak a témái, amelyekről nem volt szabad beszélni vagy írni. Az információknak a szélesebb nyilvánosságtól való elzárását szokás cenzúrának nevezni. Problémát csak az okoz, amikor az információk “cenzúrázása” az emberek széleskörű érdekei ellen létezik, például a hozzá nem értés, vagy fennálló ellenérdek leplezésére.

"Az étrend-kiegészítő jelölése, megjelenítése és reklámozása során tilos a terméknek betegséget megelőző vagy gyógyító hatást tulajdonítani, illetve ilyen tulajdonságra utalni."

Ez egy, a közelmúltban alkotott rendeletből kiollózott idézet, ami szó szerint azt jelenti, amit. Miközben mindenki tudja, hogy egy vitamin, egy ásványi-anyag vagy egy növényi kivonat megelőzi a betegségek kialakulását, vagy közismert hiányuk esetén meggyógyítja a beteget, de ezt nem szabad kijelenteni, sőt a rendelet értelmében még utalni sem lehet rá. Amennyiben azt állítom Önnek egy fokhagyma kapszuláról, hogy attól büdös lesz a lehelete, az legális. Amennyiben ugyanennek a kapszulának a dobozára egy szívecskét rajzol a gyártója, azzal jogszabályt sért és megbüntetik érte. Ha pedig a termék ismertetőjén vagy reklámjában azt állítja, hogy csökkenti a káros koleszterin szintjét, akkor ismét megbüntetik. Nem azért, mert nem igaz, hanem azért, mert nem szabad leírni.

 
Kinek áll érdekében elhallgatni a tényeket?
 
Az Egészségügyi Világszervezet a WHO adatai szerint évente 15,3 millió ember hal meg szív és érrendszeri betegségben és több mint 6 millióan rákban. Ráadásul ez 2020-ig jelentősen növekedni fog.
 
Úgy számolták, hogy átlagosan 73 százalékkal fog emelkedni a fejlődő országokban és 29 százalékkal a fejlett világban. Emiatt 2020-ban az emberek 3/4-e ebben a két betegségben fog meghalni a hivatalos előrejelzések értelmében.
 
Ezekkel az adatokkal szembesülve felmerülhet Önben is a kérdés, hogy tekinthetjük e egészségesnek az embereket csupán amiatt, hogy nem szenvednek látványosan olyan hiánybetegségekben, mint a skorbut, a pellagra vagy a beri-beri, mindössze csak rákosak vagy elzáródtak a koszorú ereik?
 
A mai tápanyag igények messze alul vannak becsülve. Mindegy, hogy RDA%-nak, AI-nek, NRV-nek vagy EAR-nak hívjuk, csupán arra jók, hogy egy egészséges ember normál életkörülmények közti igényét biztosítsa annak érdekében, hogy ne legyen látványosan hiánybeteg pár hónap alatt. Azzal, hogy mi lenne az optimális mennyiség egy-egy tápanyag esetén, sportolóknak, hegesztőknek vagy vállalkozóknak, bár sokan kutatják, alig kap nyilvánosságot, sőt csak titokban és körmönfontan lehet szólni róla.
 
A cenzúrának két látványos eredménye is van. Miközben ismeretlen marad a legtöbb ember számára egy-egy tápanyag terápiás értéke vagy optimális napi szükséglete, elszaporodik a hiányában fellépő krónikus betegek száma. Ezeket pedig kezelni kell. Általában gyógyszerrel. Minél kevesebb eladott vitamin, annál több eladott gyógyszer. Ismerősen hangzik?
 
A legnevesebb szaklapokban publikált adatok sosem kerülnek alkalmazásba
 
A tudományos irodalom nagyjából egyetért abban, hogy az étrendi kiegészítések segítenek megakadályozni a betegségeket. Ez nem csupán az én véleményem, hanem a világ legtöbb vezető orvosi folyóirata is egyet ért ebben.
 
A közismerten vitamin ellenes JAMA (Journal of the American Medical Association) például a közelmúltban nem átallotta azt kijelenteni, hogy minden felnőttnek kellene multivitamin kiegészítést szednie (1). A cikk szerzői Dr. Robert H. Fletcher és Dr. Kathleen M. Fairfield a Harvard Orvosi Egyeteméről 1966 és 2002 között vizsgálták a vitamin kiegészítések hatását a krónikus betegségekre és arra a következtetésre jutottak, hogy az elégtelen vitamin ellátottság összekapcsolható a szív-koronaér betegségek, a rák és a csontritkulás kialakulásával.
 
Hasonlóképpen, mint a NEJM (New England Journal of Medicine) orvosi szaklap, ami 1998 április 9-i számában megjelent cikkében azt tanácsolta: “Táplálkozz megfelelően és szedj multivitamint”. A cikk számos, a témában megjelent tanulmányra hivatkozik. A tanulmányok az étrendkiegészítők hasznát vizsgálták(2) és megállapították, hogy egyáltalán nem optimális a mai vitamin fogyasztás az egészségmegtartás szempontjából.
 
De mennyi is az optimális és az elegendő közötti különbség?
 
Nem kicsi!

A következőkben azokat a vitaminokat és ásványi anyagokat emelem ki, amiknél egyrészt nagy eltérés van a hivatalosan és az őszintén ajánlott mennyiségek között, másrészt azokat, amiknek hiánya nagyban hozzájárul egy-egy krónikus betegség kialakulásához.

 
De mielőtt ezt megtenném, hadd adjak egy nagyon kézenfekvő hasonlatot. A minap olvastam egy interjút hétszeres Tour de France győztes Lance Armstronggal. Arról beszélt, hogy napi 9500kCal-nak megfelelő ételt eszik meg naponta az edzés és a versenynapokon egyaránt. Akik próbáltak már sikertelenül lefogyni ennek negyedét elfogyasztva naponta, azok értik, miről beszélek. Minden embernek más a tápanyag igénye. Nagyon más. És elképzelhető, hogy az Ön életmódjával bizonyos tápanyagokból többre van szüksége, mint Armstrongnak. Kalóriából biztosan nem, de talán valamelyik B-vitaminból igen.
 
A lényeg, hogy megértsük: nincs olyan, hogy ajánlott napi bevitel. Ha muszáj, akkor mondjuk azt, hogy ajánlott napi bevitel egy átlagos napon egy átlagembernek. De mi van azon a napon, amikor 12 órát dolgoztam, vagy azon, amikor 100 km-t gyalogoltam, vagy azon, amelyiken meccsem volt, vagy azon, amelyiken megittam 4 korsó sört?
 
Ki tudja megmondani, hogy mennyi az optimális mennyiség Önnek?
 
A válasz, bár kézenfekvő, de egyben meglepő is: Ön. Az elmúlt években számtalan szakértővel beszélgettem erről a témáról és azt figyeltem meg, hogy bár kétségtelenül vannak a témában jártas orvosok és táplálkozási szakértők, a legjobb eredményeket nem ők érték el, hanem azok a szakemberek, akik bár nem szorosan a testek táplálásával vagy gyógyításával foglalkoznak, de munkájuk részeként fontos, hogy a klienseiknél eredményt érjenek el és rájöttek vagy megtanulták, hogy ennek fontos része a táplálkozás. A fitnesztermek környékén, a kozmetikai szalonokban, wellness-központokban és drogériákban igen felkészült és tapasztalt szakemberek vannak, akik olyan mértékben képzik magukat, hogy rövid idő alatt, messze nagyobb tapasztalatra tesznek szert, mint tantermekben vagy könyvtárakban képződött kollégáik.
 
Nyugodtam kipróbálhatja, hogy Önnek mi az optimális mennyiség. Szerencsére a vitaminok és az ásványi anyagok veszélytelenebb dolgok, mint a szupermarketekben kapható legtöbb étel vagy ital. Először is: teljesen biztonságos szer nincs. Még a víz sem az. Talán 8 liter körüli víz rövid időn belül elfogyasztva vízmérgezést okoz, ami nagyon komoly, életveszélyes állapot. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a víz ivása alapvetően biztonságos. Kicsit kevesebb is elég ahhoz, hogy a Túró Rudi vagy a Sportszelet rosszullétet okozzon, mégsem szabályozza vagy tiltja senki a forgalmazását. A C-vitamin terápiás indexe 350 körül van, miközben van olyan szabadforgalmú, nem receptköteles gyógyszer a benzinkutak pénztárainál, aminek mindössze 25!
 
Akár a Sportszelet, akár a fájdalomcsillapító szabadon vásárolható.Nem így van ez a vitaminokkal. Ostobaságból, vagy szándékosan ezeknek az anyagoknak forgalmazása rendeletekkel korlátozva van és bár a szakirodalom nagyjából egyet ért a szükséges mennyiségekben, az ezt tartalmazó termékek gyakran nem könnyen beszerezhetők számunkra. Az A- és B-vitamin komplexemet Romániából, a Superfood-italomat az Egyesült Államokból, a cukor helyett használt Steviámat pedig Németországból rendelem meg alkalmanként. És a hazánkban forgalmazásra engedélyezett mennyiség sokszorosát, egyes vitaminok esetében sok százszorosát fogyasztom, amit lehetetlen a patikákban kapható termékekkel kivitelezni. Legalábbis nem életszerű napi 100 tablettát bevennem, mikor ugyanazt a hatóanyag mennyiséget egyetlen kapszulába is be lehetne tenni, csak ezt valaki nem engedi.
 
Vannak jó, bőséges mennyiségeket tartalmazó vitamin csomagok forgalomban. Ezekből napi 1-2 csomag, keményebb terhelés esetén 3-4 csomag általában jó eredményt szokott hozni. Ennél kisebb mennyiségeknek nincs semmi észlelhető hatása, a nagyobb mennyiségek pedig már nem hoznak érezhető javulást. Érdemes pár hétig kísérletezni Önnek is a saját adagját meghatározandó.
 
Csodálatos gyógyulások kontra pénzkidobás
 
A szakirodalom mellett nagyon sok marketing célú írás is megjelenik. Olyanok, mint például ez, amit olvas. Talán nem meglepő Önnek sem, hogy ezek elsődleges célja az eladás. Mindegy, hogy egy szerző a vitaminok mellett kampányol vagy ellenük, mindenképpen egy bizonyos szemüvegen át nézi a témát és ez még akár rendben is lenne. Nincs annál rosszabb, amikor egy cikk vagy könyv írójának nincs semmi véleménye. Viszont Önt összezavarhatják ezek az egymásnak néha ellentmondó kijelentések és akár azt is eredményezhetik, hogy kétkedni kezd az egész témát illetően.

Szeretném, ha ez egyszerű lenne Önnek, ezért elmondom, hogyan lehetséges, hogy míg az egyik újságban (hívjuk mondjuk: Reader’s Digest-nak) azt olvassa, hogy az étrendkiegészítők teljesen haszontalanok, addig egy másik kiadványban (hívjuk mondjuk: Cenzúrázatlan Egészség-nek) olyan csodás gyógyulásokról olvashat, mint korábban csak a Bibliában.

 
Hogy megértsük az ellentmondást, vegyünk egy konkrét példát. A közelmúltban jelent meg Robert Barefoot: A kalcium faktor című könyve. Aki azt elolvasta, lelkesen rohant a boltba és vásárolta meg a legrosszabb minőségű kalcium tartalmú étrendkiegészítő kapszulát a piaci ár nyolcszorosáért, mert a könyv tele volt csodás gyógyulások leírásaival. És valószínűleg mind igaz is volt.
 
Hogyan lehet ez? Nincs itt valami ellentmondás?
 
Abszolút nincs. Miközben az átlag TV néző csupán azt tudja, hogy a kalcium fontos a csontok és a fogak fejlődéséhez gyermekkorban és a menopauza után, semmit nem tud arról, hogy a kalcium legalább 200 ismert élettani folyamat részeként közreműködik az egész testünk általános egészségében. Fordítsuk ezt meg: hiánya nem csupán törékeny csontokat és lyukas fogakat eredményez, hanem egy nem optimális állapotot több mint 200 területen.
 
Tegyük fel, hogy Dr. Barefoot nem lódított, hanem valódi esetek leírása van a könyvében. Ez csak akkor lehetséges, ha a könyve hatására kalciumot fogyasztók korábban hiányt szenvedtek ebből a tápanyagból. Vagy fordítsuk meg ezt: amennyiben nem szenvedtek volna hiányt, kidobott pénz lett volna és eredménytelen az étrendjük “kiegészítése”.
 
Tehát számomra ebből a példából is az következik, hogy a doki nagyon jól látta meg az általános kalcium hiányt az emberek étrendjében. És csak egy kicsit lódított azzal, hogy a korallt kiáltotta ki “legjobb” kalcium forrásnak. Vannak a korallnál ötször értékesebb kalcium források. Ha a korallnak ki kellene emelnem egyetlen értékét, az a nyomelem tartalma lenne, ami kétségtelenül előnyös, mivel abból is alultápláltak vagyunk. Ez például a Béres Csepp töretlen sikerének az oka.
 
És mennyit kellene szedni nekem vitaminból?
 
A következőkben tételesen végigveszem a legfontosabb vitaminokat és ásványi anyagokat azért, hogy Ön össze tudja hasonlítani a szükséges mennyiségeket azzal, amit jelenleg szed. Ne legyen rest. Vegye kézben a most fogyasztott multivitaminját és hasonlítsa össze az alább megadott értékekkel. Amennyiben az értékek nem érik el legalább a felét az itt megadottaknak, akkor szinte biztosan hiányt szenvednek a sejtjei valamiből. Ez alól csak a kivételesen jól táplálkozó pár tízezer ember kivétel. Amennyiben viszont Ön boltban vagy étteremben szerzi be ételét vagy annak alapanyagait, akkor nem tartozik ezen szerencsések közé. Az ipari növény és élelmiszer termelés nem biztosítja a szükséges arányban a mikrotápanyagokat. Sem a vitaminokat, sem az ásványi anyagokat.
 
A-vitamin
 
Európában 1988-ban A Helsinki Konzultáció keretében 800µg-ban határozták meg a felnőttek számára ajánlott napi A-vitamin (retinol) mennyiségét. Mivel az A-vitaminnak több formája is előfordul az étrendünkben, ezért célszerű az összes lehetséges formáját az un. retinol ekvivalensre átszámolva meghatározni. Értelemszerűen az 1RE éppen 1µg retinolnak felel meg, de például béta-karotinból, ami a másik legyakoribb étrendi formája ennek a vitaminnak, éppen 12µg kell, hogy 1RE A-vitaminhoz jusson a szervezetünk.
 
Az A-vitamin tartalmú étrendkiegészítők tájékoztatóján minden esetben RE-ben található meg a hatóanyag tartalom.
 
Bár 1988 óta 23 olyan kutatási adatot publikáltak nemzetközi szinten, ami szoros összefüggést talált az A-vitamin rák megelőző hatása és a nagyobb mennyiségű fogyasztása közt, mégsem került ez be a napi táplákozási gyakorlatba, sőt még az ajánlásokba sem.
 
Ehelyett egy megjelent elemzésre hivatkozva pár „szakértő” azt tanácsolja, hogy a dohányosok ne fogyassszanak béta-karotint, mert megnöveli a tüdőrák előfordulási arányt a köreikben. Bár ostobaságnak tűnhet, hogy emiatt a teljes populációban alacsonyabb értéket javasolnak, de ennek ellenére így van. Emberek! Nem a béta karotin okozza a tüdőrákot, hanem a dohányzás!
 
B1-vitamin
 
Több tucat kutatási adat jelent meg a B1-vitaminnal kapcsolatosan, amik azonos eredményre jutottak azzal kapcsolatban, hogy a thiamin nagy mértékben hozzájárulhat az általános egészségi állapothoz és számos betegséget előzhet meg.
 
Ráadásul az alkoholfogyasztás, már igen kis mennyiség esetén is jelentősen befolyásolja ennek a vitaminnak az anyagcseréjét, sokkal nagyobb mértékben, mint bármely más vitaminét vagy mikrotápanyagét. Emiatt célszerű lenne az elavult és erősen alulméretezett ajánlásokat végre elfeledni és a napi gyakorlatban is egy elfogadható szinten fogyasztani a B1-vitamint.
 
Ráadásul nem található meg egyetlen olyan adat sem a szakirodalomban, ami bármilyen káros mellékhatását találta volna még igen nagy mennyiségben történő fogyasztása esetén sem.
 
C-vitamin
 
Mi az első, ami eszébe jut erről a szóról? Egy doboz Hohes-C 100%-os gyümölcsital? Vagy a téli vitaminhiányos influenza szezon? Amennyiben sokat néz TV-t és hallgat rádiót, a fentiek egyike biztosan. Amennyiben alternatív underground hírleveleket olvas, lehet, hogy Szent-Györgyi Albert és egy zöldpaprika, de azt hiszem ezerből egy embernek sem jut eszébe a rák vagy a keringési rendszer betegségei.
 
Pedig annak kellene. 2007 októberében a neves Journal of Nutrition című folyóiratban megjelent cikk szerint a C-vitaminnak van terápiás mennyisége, ami hatékony mind a rák, mind a kardiovaszkuláris (keringési rendszert érintő) betegségek gyógyításában.
 
Ráadásul a kutatók, akik a cikket közölték, azzal a feltételezéssel élnek, hogy tulajdonképpen ezek a társadalmat tizedelő betegségek nem mások, mint a krónikus C-vitamin hiány eredményei, ami jellemző a társadalom minden szintjén. Dr. Steven Hickey és Dr. Hilary Roberts egy könyvben is megírták ennek lényegét. Az „Ascorbate: the Science of Vitamin C” című munkájukban azt állítják, hogy a szív betegsége tulajdonképpen nem más, mint a skorbut.
 
A skorbut végső stádiuma elég jól megfigyelhető tünetekkel jár. Vérző fogíny, a megrepedt vérerektől elszíneződött bőr, sérülékeny hámréteg, ízületi fájdalom és hajhullás. De az egészséges élet szempontjából nagy különbség van a túlélés és az optimális egészség között. A valódi kérdés az, hogy az optimális egészség érdekében mennyi C-vitaminra van szükségünk? Már régen nem a klasszikus skorbut tüneteknek kellene eszünkbe ötleni amikor a C-vitamin hiányáról beszélünk valaki táplálkozásában. Amikor a vérző, beteg fogíny vagy más felszíni tünetek megjelennek, addigra már belül egy évek óta tartó romlási folyamat pusztítja az érrendszert, ami sajnos nem látszik, nem fáj.
 
A C-vitamin hiányának krónikus tünetei nem a felszínen jelentkeznek először. Számos kutatás eredményeként a vezető orvostársadalom egyetért abban, hogy a szív- és érrendszeri betegségek közvetlen következményei annak két sajnálatosan egybeeső dolognak, hogy az ember képtelen ezt a tápanyagot a saját szervezetében előállítani és a megváltozott termelési és életmódbeli szokások miatt csak igen kis mennyiségben jut hozzá.
 
E-vitamin
 
Az 1940-es években Evan Shute professzor és bátyja, Wilfrid Shute professzor Kanadában elsőként alkalmazták az E-vitamint a szívkoszorúér-megbetegedés kezelésében. 1946-ban még a Time magazin is írt munkájukról. De abban az időben a doktorok meg úgy gondolták, hogy a vitaminokat csak azok hiánybetegsége esetén kell alkalmazni, nem pedig olyan betegségek kezelése során, mint a szívbetegségek. Így aztán míg Shut-ék az évek során betegek százait kezeltek E-vitaminnal, a legtöbb orvos haszontalannak vélte ezt a tápanyagot.
 
Ám a kutatók a vizsgálatok során az E-vitamint nemcsak hogy erőteljes antioxidánsnak találták, de kiderült, hogy a szervezet első számú zsírban oldódó antioxidánsa. Az 1990’es évek elején a Harvard Egyetem kutatói kijelentették, hogy az E-vitamin jelentősen csökkenti a szívbetegség és a szívroham kockázatát. A fordulópontot azonban az 1996-ban, a brit Lancet-ben megjelent publikáció jelentette, amely szerint az E-vitamin-kiegészítés, napi 400-800NE adagolásban 77 százalékkal csökkenti a szívroham bekövetkezését. Ezek után az E-vitamin az orvoslás egyik fő eszközévé vált. Sok orvos saját maga is szedi, és pácienseinél is elrendeli az E-vitamin fogyasztását.
 
Nagy a különbség. A szintetikus E-vitamin nyolc összetevőből áll, melyek közül csupán egy azonos a természetes E-vitamin összetevőivel. Az évek során a kutatások bebizonyították, hogy milligrammokra bontva is a természetes E-vitamin 36 százalékkal aktívabb biológiailag a szintetikus formánál. Az NE, vagy nemzetközi egység ennek a különbségnek a kiegyenlítésére szolgál. De a természetes forma meg így is hatásosabb, mint a szintetikus.
 
Egy nemrég megjelent tanulmány szerint, amelyet Graham W. Burton professzor, a Canada’s National Research Council kutatója publikált, a természetes E-vitamin kétszer olyan hatékonyan szívódik fel, mint a szintetikus forma. A humán kutatások során a természetes vitamin szintje tehát kétszer olyan magas volt a szervezetben. Ez pedig azt jelenti, hogy még ha az NE-mennyiség szerint szedjük is a kapszulákat, a természetes vitamin hasznosítása 66 százalékkal jobb. Természetes E-vitamin vásárlásakor körülbelül kétszer annyit kapunk a pénzünkért.
 
Tilos azt mondanom: egyen több vitamint…
 
Önkényesen emeltem ki a fenti 4 vitamint a közismert 14-ből. Leginkább azért ezeket, mert e négy esetben óriási a különbség a hivatalosan javasolt és a ténylegesen szükséges mennyiségek között. Persze a többi vitamin esetén is hasonló a helyzet, és aki ellátogat a www.naturhirek.hu oldalra, az összeset megtalálja egy helyen.
 
Én nem vagyok kutató és nem vagyok orvos. Viszont nagyon érdekel a téma és az elmúlt 5 évben elolvastam legalább ezer szakmai publikációt a vitaminokról. Ezek közül közel 700-at kigyűjtve Ön is megtalál a www.naturhirek.hu irodalomjegyzék oldalain. A fenti állításaim ezen kutatási adatok összegzései csupán. Ennek fényében naponta elcsodálkozom hogy a szigorúan vett „szakma” legtöbbször éppen az ellenkezőjét olvassa ki ugyanezekből a publikációkból, vagy talán jól felfogott érdekében megtagadja a számára nem kifizetődő eredményeket.
 
Sajnos azt kell mondanom, hogy Önnek kell bölcsnek lenni. El kell tudnia dönteni két egymásnak homlok egyenest ellentmondó állításból, hogy melyik az igaz és melyik nem. De nem olyan nehéz ez.
 
És néhányan segítünk Önnek. :)
 
Demecs István