Manapság elég sokat beszélünk a szeretetről, barátságról, ezek szükségességéről és megéléséről. Szerintem kicsit túl sokat is, ezért gyakran a szavak elvesztik súlyukat, jelentőségüket. Az a tény, hogy sűrűbben élünk (fizikailag és időben is) a pszichológia törvényszerűségei szerint indokolhatja a mélyebb barátságokat, kötődéseket, és a tömeges elmagányosodást is. Jó példa erre a Facebook, vagy a többi közösségi oldal egyaránt, ahol könnyedén összegyűjt valaki több száz – ha nem ezernél is több – ismerőst, „barátot”, de a bőszen lájkolók egy része az utcán nem köszön, mert meg sem ismer.

Manapság elég sokat beszélünk a szeretetről, barátságról, ezek szükségességéről és megéléséről. Szerintem kicsit túl sokat is, ezért gyakran a szavak elvesztik súlyukat, jelentőségüket. Az a tény, hogy sűrűbben élünk (fizikailag és időben is) a pszichológia törvényszerűségei szerint indokolhatja a mélyebb barátságokat, kötődéseket, és a tömeges elmagányosodást is. Jó példa erre a Facebook, vagy a többi közösségi oldal egyaránt, ahol könnyedén összegyűjt valaki több száz – ha nem ezernél is több – ismerőst, „barátot”, de a bőszen lájkolók egy része az utcán nem köszön, mert meg sem ismer.
 
Menekülés a cyber világba

Már most fáj a feje…

Nem egyedi eset – terápiás gyakorlatomban egyre gyakrabban találkozom vele -, hogy a valóságban döcögősen, vagy sehogyan sem működő párkapcsolati kommunikáció következményeképpen valaki (a férfiak általában a pornó, a nők inkább a közösségi oldalak világába) menekül. A férfiak belekapaszkodnak az ismeretlenség biztonságába és a látványba, a nők meg inkább az érzelem megosztásokba, az „elmondom hát mindenkinek” hamis valóságába. Jobb esetben csetel valaki, rosszabb esetben nyilvánosan mondja el véleményét a magánéletéről, az intelligensek, de lelkileg zárkózottabbak más gondolatai mögé bújva idézeteket posztolnak, és más bölcsességére hivatkoznak. Minél több lájkot kap, annál inkább igazolva érzi magát. Ezen idézetek közt sok a közhely, de – mint tudjuk -, a közhelyek valóságon alapulnak.
 
Ha a feleség nem beszélget eleget a férjjel, ő szinte törvényszerűen csetelni fog valaki ismeretlennel, hogy az alapvető igény kielégüljön. Ha nincs szex, akkor minimum a szeme „hízlalására” pornó oldalak nézegetésébe fog, ami persze sérti a partnernő  hiúságát és önbizalmát. Ha fordítva történik mindez, akkor a nők hajlandóságot mutatnak arra, hogy akár függővé váljanak a közösségi oldalak nézegetésével, az ottani kapcsolatfelvételekkel és beszélgetésekkel, posztolgatásokkal. Kialakul egy több száz fős baráti (?) társaság, akik valójában nem is ismerik egymást, és meglehet, egy presszó asztalánál némán üldögélnének a kávéjuk mellett.
 
Mi a barátság alapja?

Lépjünk túl a párkapcsolati gondokon, az általános barátságok mélyére érdemes tekinteni. Én hiszek abban, hogy férfi és nő között is létezhet szexuálitás nélküli barátság is. (Valami pici feszültség mindig van, de ez nem feltétlenül az elcsábítás ereje. A Jin és Jang energiák alapvetően nem tusolhatók el, vannak és működnek.) Más alapokon nyugszik az egyneműek barátsága, és az is más nőknél és férfiaknál. A nők a közös egyetértésre szeretnek alapozni. Mintha a barátnők fő célja az lenne, hogy mindenben, mindenkor értsenek egyet, helyezkedjenek egy platformra. Ha szidni kell valakit, abban is egyöntetűen egy erővel lépjenek fel, a rajongásban is, ízlésben is. Ritka, hogy ezekben ellentét feszül és mégis barátok – vagy csak annak hiszik egymást. A férfiaknál gyakoribb a közös cél, a közös elfoglaltság, hobbi, sport, szórakozás, elfoglalt embereknél a közös munka is akár. Míg a nők egyes személyekben, a férfiak inkább csoportokban találnak ellenséget, akikkel szemben érdemes összefogni. Az összefogás a legjobb összekovácsoló erő.
 
Tehát a barátság alapja az, hogy valami közös kell, hogy legyen köztük. Érdeklődés, érzelem, összefogás, erő vagy szellemi kiállás stb. Az igazi barátságban megjelenik az egyenrangúság, a kölcsönös elfogadás kérdése. (Ezért nehéz ez a munkahelyi kapcsolatoknál.) Az egyéb rangnak itt el kell tűnnie, vagy a szellemi, tanultsági különbségek is elmosódhatnak. A barátok energetikailag is összekötődnek, kisebb szálakkal, vagy nagyon erős energia-csóvákkal, az erőszakosabbak energia horgokkal kapcsolódnak a másikhoz. És amint megbillen az egyensúly képes az egyik energia vámpírrá válva használni a másik energia rendszerét.

Miért vámpírkodik valaki?

Felmerül a kérdés, hogy barátok közt egyáltalán létezhet-e ez a vámpírkodás? Sajnos igen. Az első komolyabb konfliktus megszületésekor az egyik azonnal vámpírrá válhat sokszor anélkül, hogy ennek tiszta tudatában lenne. Ennek legfőbb módszere a panaszkodás, az érzelmi zsarolás, a kioktatás vagy tanácskérés, ami valójában kioktatást takar. Mindenki ismer ilyeneket a baráti köréből is egészen biztosan! Ezek az emberek a szokottnál is többet telefonálnak, sms-eznek, személyes találkozáskor érintgetnek, belépnek az intim szférába, áldozatnak tüntetik fel magukat és addig mesterkednek, amíg a másikból teremtenek áldozatot, és büszke elégedettséggel szívják le az energiáját, amitől ők maguk kipendülnek. Minél segítőkészebb valaki, annál inkább képesek leszívni az energiáját. Minél inkább ellent tud állni valaki annak, hogy feltétlenül segítsen, vagy a segélykérő mellé álljon, annál inkább képes magát védeni és megtartani az erejét, hogy máskor még jobban tudjon valódi segítséget adni akár ugyanennek az embernek, vagy még másoknak.

Ajánlom elolvasásra a Fényportál Magazin blogjai közül az alábbit: http://vanmagyarazat.blogspot.hu/  Hogyan viszonyuljunk a negatív emberekhez?
Igaz ugyan, hogy a blogoló egyértelműen negatív, a rossz oldalon állóknak tünteti fel az energia vámpírokat, a másik oldalt meg a fényesség oldalának tudja be, és én ezzel nem tudok teljesen azonosulni, viszont az ott leírtak remekül hasznosíthatók.

A vámpírkodó barátok nem a cyber, hanem a valós világban kísértenek minket, de mi adunk energiát nekik, hogy megerősödjenek.

-eszme-