Ha a szauna szót meghalljuk, akkor mindenki a finnekre gondol. Pedig a magyar hagyományban is van hasonló, csak izzasztó kunyhónak hívják. Ráadásul mindkét helyen az izzasztásnak van erősen spirituális, szertartásos háttere is, nemcsak az egészség megőrzése. Sólyomfi Nagy Zoltán magyar táltos dobos izzasztókunyhókról készült írását adjuk közre. Aki csak teheti, próbálja ki!

Izzasztás – izzasztókunyhó

Devalon, kanadai indián gyakran tart
izzasztókunyhó szertartást Magyarországon
 
Az izzasztókunyhó egyik legősibb szereink (szer – régi magyar szó, jelentése: rend, valamilyen rend szerint való cselekvés) egyike. Két írott forrás ismert, me­lyekben megemlítik. Az egyik Hérodotosz beszámolója (i.e. 425.) a szkíták közt tett utazásáról, melyben így ír: „Három faágat egymás felé hajlítottak, gyapjú anyagokkal (nemez?) beborították, szorosan átkötözték és vörösen izzó köveket
tettek a kunyhó közepén lévő edénybe." Hérodotosz azt is megjegyezte, hogy a
szkíták gyakran használtak gyümölcsöket a szertartás során, melyeket az izzó
kövekre szórtak, hogy a felszabaduló gőzt belélegezzék.
A másik forrás a Kassai kódex, melyben XIII. századi, a mongoljárás utáni idők­
ből származó, úgynevezett „mágusperek" jegyzőkönyvei találhatók. Fehér M.
Jenő közlésében így hangzik az egyik per anyaga:
 
Vizsgálat Lőrinc fia Tuba mágus ellen Kálnokpusztán

A per II. Moys és Simon fráter, Muthmer királyi prépost jelenlétében folyik. A vád szerint Tuba az új kenyér ünnepén és az azt követő napokban mezíte­len leányokkal gyűjtetett volna magának bizonyos gyógyfüveket, hogy azok­nak nagyobb ereje legyen. A beteggyógyítással is foglalkozó sámánról a tanúk vallomásai nagy elismeréssel beszélnek. Szerintük a vádlott a vizelet színéből is meg tudta állapítani a betegség okát. Orvosságszerei között szere­pelt egy „észveszejtő" erős ital, amelytől az ápoltak erősfokú izzadást kap­tak. A legsúlyosabb vád azonban az volt, hogy az izzasztó módszert ősi szokás szerint úgy alkalmazta, hogy felhevített kövekre vizet öntve, a gőzbe ültette betegeit. Egy Kozma nevű beteg így fulladt meg, mert hozzátartozói, az ő távollétében, tovább akarták folytatni az izzasztás müveletét. A tanúk
! mind a sámán érdekében szólaltak fel, még a halott Kozma fia is, akinek a vallomása szerint a mágus megtiltotta, hogy az ő távollétében gőzöljék a be­teget, de az olyan állhatatosan kérte, hogy enyhítsék meg fájdalmait, és így kamrájában újra gőzölték, és azt hitték róla, hogy elaludt, pedig már halott volt. A bizottság „contra fidem nihil est" jeligével feloldotta ugyan a vádlot­tat, de halálbüntetés terhe alatt eltiltotta minden betegség kezelésétől." A két forrás tehát bizonyítja, hogy a szkítáknál, mint rokon vagy mint a magya­rok őseit is magába foglaló népnél az izzasztókunyhó szertartás létezett, de még tizenhét évszázaddal később is gyógyító tudásunk része volt. Azóta, mint ősi „pogány" (latin eredetű szó: pagan, paganus = vidéki, népies. Ma úgy monda­nánk, hagyományőrző) szokást tiltották.
 
Az izzasztókunyhó szertartása

Az izzasztókunyhó összetett gyógyító szertartás. Tisztán megélhető benne a négy elemmel való közvetlen kapcsolat. Ott van a föld, amin a résztvevők ülnek, a levegő, a gőz, amit belélegeznek, a víz, amit a kövekre locsol a szer vezetője, és a tűz, melyben a köveket felforrósítják. Ha röviden összefoglalnám az izzasz­tókunyhó jelentését, az a megtisztulás és újjászületés. Mindhárom szinten (test,lélek, szellem) gyógyít. A gőz belélegezve izzadást vált ki, ezzel kiégeti a mé­reganyagokat a szervezetből. Az imák, fohászok, énekek a lelket tisztítják és a gondok, örömök megfogalmazása által a szellemi úton való járást is segítik. A szertartás a tüz megrakásával kezdődik. A szer vezetője minden követ egyen­ként felemel kelet, dél, nyugat, észak felé, majd az ég és a föld felé mutatja őket, miközben fohászkodik a Teremtőhöz. Huszonnyolc kő kerül a máglyába, bár ez alkalmanként más szám is lehet. A huszonnyolcas szám a holdhónap napjainak száma. A négyes és a hetes szám szorzata, melyben a négy a négy világtájat, a hét a négy világtáj mellett az eget, a földet és a középpontot, a teremtés pontját jelké­pezi. Ez nem más, mint a szív, a szívcsakra vagy szívcsokor, hiszen akkor élünk kiegyensúlyozottan, ha létünket a szeretet vezérli. Ha alsó erőink (az öv alatti ré­szünk s az oda tartozó erőcsokrok) vezetik tetteinket, túl anyagiassá, a materiális lét rabjaivá válhatunk. Ha a felső erőink (harmadik szem, koronacsokor) működ­
nek dominánsan, elszakadhatunk a realitásoktól.

             Az izzasztókunyhó váza
A „csakra" szó jelentéséről (kerék) már esett szó korábban, a magyar „cso­kor" szó ezt az erőközpontot idézi. Ha megnézünk egy virágcsokrot, illetve egy ábrát a csakrák formájáról, egyértelmű lesz a hasonlóság a kettő között. Fontos, hogy mint minden élő szervezetnek, így a Földnek is megvan a maga hét csakrája, vagy ahogy a magyar nyelvben ezt ma is őrizzük: csokra. Ezek közül a középső, a szívcsokor éppen Magyarországon van, a Pilisben. Leg­
magasabb pontjának neve Dobogókő, nem véletlenül. Itt dobog a Föld szíve.
 
A kövek elhelyezése után fával borítják őket. Tisztelettel bánnak a fákkal, hiszen
azok az életüket adják azért, hogy az izzasztókunyhó szertartás létrejöjjön. Mi­
közben a kövek felmelegszenek, míg vörösre izzanak, a kunyhót takarókkal, vásznakkal, bőrökkel, nemezzel borítják. A kunyhóba való belépés előtt megfüs­tölik magukat zsálya, cédrus, harmatkásafü vagy boróka füstjében. Négykézláb, a Nap járásának irányában haladva mindenki leül odabent. Négy kör, négy me­net van a szertartás során ezek a négy irány üzeneteit fogalmazzák meg, illetve minden résztvevő a saját életében fontos eseményeket szövi rá a világtájak adta jelentésekre.
 
A kunyhóban, miután minden résztvevő beült, bekerül az első hét kő. A köveket az izzó parázsból vasvillával vagy szarvasaganccsal hozza a kunyhó közepén lévő gödörbe a tüzember, aki minden esetben férfi. Ott a kunyhóvezető illatos fü­veket, szárított növényeket szór rájuk – zsályát, harmatkásafüvet, borókát, céd­rust, kakukkfüvet és még többféle gyógyhatású növényt. Ezek belélegezve fokozzák a tisztulást, anélkül, hogy bármilyen káros hatást okoznának. Ha minden kő bent van, elkezdődnek az imák, a fohászok. Csak a megszólalás sorrendje kötött. A vezető szól először, majd a Nap járásával egyező irányban
haladva beszélnek a többiek.
 
 
 
HALÁLBAN SZÜLETEK

Halálban születek, születve meghalok

Egyszerre kigyúlnak, kihunynak csillagok
Keletről jön a fény, nyugaton megpihen
Minden lét elmúlik, s nem múlik semmi sem
(Sólyomfi Nagy Zoltán)
 
Forrás: (részletek): Kárpáti Harsona