Ki ne ismerné az égig érő fa, vagy paszuly meséjét? A sámánizmus szerint a világ felépítése hasonlatos ehhez: a fa alatt a sötét világ van, a fa koronája felett pedig a szellemek világa. Középütt pedig vagyunk mi, emberek.

„Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, ombolyogni, (imbolyogni) abból támad a szél. Olyan csudálatos nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ága között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc esztendeig nem vesz a szájába tejnél egyebet. Az meg tudni való, hogy tátus (táltos) az ilyen. Mert ez csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá. Az emilyen ember csak hírét hallja, hogy van, de látni nem láthatja.”
(Diószegi Vilmos gyűjtéséből)
 
Az alsó világ a mindenféle csúfságok, kígyók, békák, csúszómászók lelőhelye, a felső világ azonban csupa csoda:
 
„Az a szép fényes nap az isten jobb szeme,
az a szép fényes hold az isten bal szeme.
Az a futó szellő isten lihegése,
az a sok szép csillag isten arca izzad…”
(Ősi pogány dal)
 
A sámánizmus szerint az embernek két lelke van. Az egyik a testéhez kötött, a testtől nem tud elszabadulni, a másik viszont szabadon elhagyhatja a testet, ki-be járkál és tapasztalatokat gyűjt.A szabadlélek előfordul, hogy az ember halála után itt marad a földön és rossz szellemként vagy betegségként pusztít. Jung az „árnyéklélekkel” azonosítja. A sámánok szerint a szabadlélek leginkább az álmok alatt, módosult tudtaállapotban (meditáció, transz, láz, ájulás) mutatkozik meg. Ezért tartják úgy, hogy az alvót veszélyes lehet hirtelen felébreszteni, mert ha a lelke épp messze jár, nem tud időben visszatérni, és meghalhat vagy megbetegedhet.
 
Hogyan lesz valaki sámán?
 
Sámánnak vagy születni kell, vagy életünk során lehetünk sámánná – sok tanulással. Aki sámánnak születik, az arról ismerszik meg, hogy egyel több csontja, ujja van. Ez már a születése pillanatában látszik. Ha a gyerek foggal születik, akkor a bába megpróbálhatja kiszedni. Ha sikerül, a gyerek nem lesz táltos, és ezzel sok szenvedéstől megmenekül. A született sámán már gyerekként is más, mint a többi. Kerüli a többi gyereket, magának való, izgő-mozgó, nyugtalan. Veszprém megyében azt tartották, hogy a táltos gyerek hétéves koráig csak bolyong.  A magyar néphit szerint a táltos, és a táltos lova egyaránt tejen él. Ez a felsőbb tudást, a beavatottságot jelképezi. A tej, mint az életben tartó anyatej, a halhatatlanság itala, életvíz. Ezzel szemben a boszorkány, aki az ártó hatalmat jelképezi, elapasztja a tehén tejét.
A „sámánfi” három napon át teljesen élettelenül fekszik. Eközben halott sámánok lelkei elrabolják, és ekkor kapja tudományát, méghozzá úgy, hogy szétdarabolják, majd újra összerakják, szimbolizálva ezzel az újjászületést. Az újbóli összerakás, összeragasztás egyes leírásokban nyállal történik.
 
Szibériában a sámánizmus hangszere a dob, Dél-Amerikában a csörgő. A magyar népmesékből ismert táltosló azonos a sámándobbal. A táltosló nem közönséges ló ám, a mesékből tudhatjuk, hogy csenevész, göthös gebe, akit a gazdája választ ki mindezek dacára (mert megsúgják neki), és kénytelen a hátán cipelni, annyira erőtlen. Eközben a táltosló rendszerint el is pusztul, de mivel gazdája megmosdatja, tejjel itatja, újraszületik, mint gyönyörű paripa, és a gondolat sebességével képes szállni. A sámándob hangja, akár a lópata dobogása. A sámándob transzállapotba juttatja a sámánt, hogy képes legyen érintkezni a szellemekkel, épp úgy, ahogy a táltosló is elrepíti őt, ahová csak akarja.
 

„Az vagy, ami az édesanyád.

A világot, s minden létező dolgot az édesanyád szemével látsz.
Amit később az apáktól tanulsz, az valami más.
A kultúrák láncolata asszonyok lánca, akik a múltat összekötik a jövővel.”
(Shirley Hill Witt, Mohawk indián asszony – Simon Márta fordítása)
 
"Aki önnön magát nem szeretheti, senkit sem szerethet
Aki szégyenli testét, szégyell minden élő elevent
Aki piszkosnak tartja testét, el van veszve
Aki a már születése előtti adományokat nem tiszteli,
soha semmit nem fog tisztelni igazán”
(Nootka indián asszony – Simon Márta fordítása)
 
Összeállította: Szerémi Bora
 
Forrás:
 
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén (Bp., 1960.)