A floridai Tampa repterén át kellett festeni a kifutópályák végén található jelöléseket, mert az északi mágneses pólus három foknál többet mozdult el ezen a területen. A hasonló újraszámozás ritka, de néha előfordul: 2009-ben például a londoni Stansted reptéren volt szükség hasonlóra.

Az északi mágneses pólus – amely nem esik egybe a földrajzi Északi-sarkkal – folyamatosan változtatja a pozícióját, évente körülbelül 64 kilométerrel vándorol el korábbi helyéről. A mágneses sark a 16. század végén a földrajzi Északi-sarktól 10 fokkal keletre volt, a 19. század elején viszont már 25 fokkal nyugatra. Jelenleg a mágneses északi sarktól 3 fokkal nyugatra található (Észak-Kanadában), és éppen Oroszország felé van elmozdulóban. A déli mágneses pólus szintén vándorol, és nagyon ritka esetekben a sarkok közötti mágneses pólusváltásra is sor kerülhet. A geológiai minták alapján mágneses pólusátfordulás átlagosan 250 ezer évente történik, az utolsó ugyanakkor mintegy 750 ezer éve következett be.
 
A repülőtereken a Föld mágneses terének információit a gépek irányításához használják, és ha valahol az egyik pólusban 3 foknál nagyobb eltolódás következik be, akkor előfordulhat, hogy át kell festeni a kifutópályákon található jeleket. A pályákat középvonaluk mágneses tájolása alapján sorszámozzák, a leszállás szerinti irányban. Az irányszög északtól indul nulla fokkal, és az óramutató járásával egyezően halad. A 9-es kifutópálya a mágneses északhoz képest 90 fokkal kelet felé helyezkedik el, a 18-as dél felé mutat (180 fok), a 27-es nyugat felé (270 fok), az északi irányt pedig nem nulla, hanem 360 fokkal jelölik.
 
A kifutópálya végére a szög tizedének az egészrészét írják fel (180 fok helyett például 18-at). Mivel a kifutópályák mindkét irányban használhatóak, a pályákat a két végükön két külön számmal jelölik. A 180 fokra (dél felé) és a 360 fokra (észak felé) mutató pálya így a 18-as és a 36-os sorszámot kapja a két végén. Ha egynél több kifutópálya mutat nagyjából ugyanabba az irányba, akkor megkülönböztetésül az L (Left, bal), C (Center, közép), R (Right, jobb) betűket írják hozzá az irányt jelölő számhoz. A 18R és a 36L így ugyanazt a kifutópályát jelöli, de ellentétes irányból használva (a 18-hoz 180 fokot adnak hozzá, így lesz 36, vagyis 360).
 
A tampai reptér 18R/36L jelzésű kifutópályája eddig éppen a mágneses észak felé nézett, amely az iránytűn a 360. fok, ezt jelenti a 36. A kifutópályát mindkét irányból használják, ezért a másik oldalról 18-nak jelölik. A póluseltolódás miatt a pálya már nem az iránytű 360. fokánál, hanem ettől jobbra (nyugatra), a 10. foknál található, ezért a jelzést 19R/1L-re cserélték. A kifutópálya jelzését azért kell átírni, hogy az iránytűvel is navigáló pilóták jól mérhessék be a kifutópálya helyzetét. A tampai repülőtéren néhány nap múlva a keleti és a nyugati irányban fekvő leszállópályákat is lezárják majd, hogy átfessék az eddig használt jeleket.
 
"Más reptereken jelen pillanatban nem lesz szükség a jelek átfestésére, mivel a mágneses mezők elhelyezkedése repterenként változó. Az egyik londoni reptéren például 2009-ben volt szükség hasonlóra, és ugyanott várhatóan 56 év múlva kell ismét átfesteni a jelzéseket" – mondta Paul Takemoto, a Szövetségi Repülésirányítási Hivatal (Federal Aviation Administration; FAA) szóvivője.
 
Forrás: origo.hu