A stressz nem csak negatív lehet: létezik pozitív stressz is, amely segíti a magasabb szintű teljesítmény elérését. Selye János eredetileg úgy gondolta, hogy a stressz “az élet sava-borsa”, és csak akkor válik ártalmassá, ha a kiváltó probléma mértéke meghaladja a szervezet megküzdési képességét. A világhírű kutató szerint mindegy, hogy kellemes vagy kellemetlen helyzettel állunk szemben, szükségünk van a stressz hatására, hisz e nélkül nem élnénk, csak vegetálnánk.

A kutatók a pozitív stresszt eustressznek nevezik. Az állatvilágban az eustressz a túlélést és a megküzdést segíti elő, nélküle az állatok nem tudnának hirtelen erőfeszítést kifejteni, menekülni vagy élelmet, zsákmányt szerezni. Az ember számára az eustressz rövid, behatárolt ideig tartó, stimuláló élmény, amelyet pozitív érzések is kísérhetnek. Feladata a viselkedés aktivizálása, energetizálása, a motiváció mint hajtóerő létrehozása.

Amikor a stressz beteggé tesz

A stressz akkor hasznos, ha segíti a kellően gyors alkalmazkodást a környezet változásaihoz. A mai (főként városi) élethelyzetek azonban túl sok és sokféle, folyamatos kihívást hoznak létre, amely tartós stresszállapotra kényszeríti az emberi szervezetet. A folyamatos készenlét kimeríti az erőforrás-tartalékokat. Így jön létre a negatív stressz (vagy tudományos nevén a distressz). A distressz az eustresszel szemben a gátlás, akadályozottság érzéseivel jár együtt. Tehetetlenség és düh, idegesség, szorongás kíséri, majd bizonyos idő elteltével testi-lelki betegségekhez vezet (például szív- és érrendszeri betegségekhez, gyomor- és bélrendszeri problémákhoz, krónikus gyulladásokhoz).

Amikor a stressz energetizál

A pozitív stressz különösen hasznos az új és váratlan helyzetekben. Erőt, energiát, lendületet ad az új kihívásokhoz, mint például egy vizsgához, állásinterjúhoz és más hasonló szereplésekhez, sportversenyhez és mindenféle fizikai aktivitást kívánó helyzetekhez. Segíti az összpontosítást, az összeszedettséget, a más módon ki nem használt energiák és erőforrások mozgósítását. Felgyorsítja a gondolkodást, stimulálja az izmokat és rövidebbé teszi a reakcióidőt.

Mitől függ, hogy a stressz akadályozó vagy segítő hatású egy adott helyzetben?

Selye János már 1975-ben különbséget tett a két jelenség között egy tudományos cikkében. A distresszt olyan állandó stressznek tekintette, amelyet a személy nem képes feloldani megküzdéssel vagy alkalmazkodással, ezért szorongáshoz, gátláshoz, lehangoltsághoz vezet. Eustresszről akkor beszélhetünk, ha a stressz növeli a teljesítményt vagy javítja a szervezet működését. Mindkettő igénybe veheti a szervezetet és felhalmozódhat. Különösen érdekes gondolata, hogy a test önmagában nem képes különbséget tenni a két hatás között: rövidtávon ugyanolyan biológiai és kémiai mechanizmusokkal reagál az eustresszre, mint a distresszre. Sőt, ugyanazon inger (kiváltó hatás) egyaránt okozhat jó és rossz stresszt.

A magyarázatot már Shakespeare is tudta: “nincs a világon se jó, se rossz; gondolkodás teszi azzá” – írja a Hamlet második felvonásában. Minden attól függ tehát, hogy mi magunk hogyan viszonyulunk a stresszt kiváltó helyzethez. Gondolkodásunk dönt arról, hogy egy adott helyzet vagy esemény izgalmas kihívás legyen-e vagy betegséget okozó hatás. A téma kifejtése igen messzire vezet – többszöri, rendszeres végiggondolása életünk legfontosabb feladatai közé tartozik.

life.hu

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.