Melyiket nehezebb elképzelni: azt, hogy az idő maga örökké létezik, vagy azt, hogy az óra egyszer csak megáll, s az idő nem múlik tovább? Amerikai kutatók a kérdés megválaszolását más világegyetemek létezésének lehetőségével kombinálták.

A világegyetem a különböző csillagászati megfigyelések szerint 13,7 milliárd évvel ezelőtt, az ősrobbanás során alakult ki. De furcsamód úgy tűnik, túl tökéletesre sikeredett: az ősrobbanással kialakult tér-idő, a fizikai törvények, a különböző fizikai állandók egy kis eltérése esetén már életképtelen volna; nem lennének bolygók, de még talán az egyszerű részecskék sem alakultak volna ki.
 
Így a világegyetem vagy megtervezett konstrukció, vagy a fizikai állandók hihetetlen kis valószínűsége mellett jött létre. A probléma feloldását sokan a multiverzum-elméletben látják. E szerint végtelen világegyetem létezik, s ebben az esetben már nem is annyira meglepő, hogy van közöttük olyan, amelyikben a kialakult fizikai állandók megfelelnek a mi világegyetemünkben mérhetőknek. A több univerzum létezésére nem csak „filozófiai” alapon gondolhatunk; a fekete lyukak elméleti vizsgálata arra enged következtetni, hogy a fekete lyuk élete is véges, a különös égitest halálakor pedig új világegyetem keletkezik. (Hangsúlyozzuk, hogy ez csak egy igen nehezen ellenőrizhető elmélet, már ha egyáltalán ellenőrizhető. Papíron mindenesetre működik.)
 
A többi világegyetem tanulmányozása, létük bizonyítása igen nehezen elképzelhető. Ezért a szakemberek a matematika eszköztárát elővéve sokszor csak különböző gondolatkísérletekkel, valószínűség-számítással igyekeznek kezelni a problémát.
 
Raphael Bousso (Kalifornia Egyetem) és munkatársai véges világegyetemmel számoltak, hogy a valószínűség-számítás matematikailag alkalmazható legyen. 2010-ben arra jutottak, hogy ez két esetben lehetséges: vagy valóban véges számú világegyetem létezik, vagy a világegyetemek száma ugyan végtelen, az idő azonban az univerzumokban egy idő után nem telik tovább. Hiába volna tehát végtelen világegyetem, ha az időnek mindegyikben van egy korlátja. Így nem tudunk lottózni valamennyi univerzumban, s végtére is belátjuk: lottón csak kis eséllyel lehet nyerni. A matematika tehát nem sérül.
 
Boussóék még azt is megadták, hogy a mi világegyetemünknek hozzávetőleg ötmilliárd éve van még. (Későbbi számításai azt mutatták, hogy a világegyetemnek, legalábbis az idő múlásának, tulajdonképp bármelyik pillanatban vége lehet.)
 
Persze maga Bousso is furcsállotta ezeket az eredményeket. S minthogy ezek igen meglepő kijelentések, idén tovább folytatta kutatásait a következő gondolatkísérletet állítva föl. Egy kaszinóban érméket dobunk fel. Minden alkalommal, ahogy az érme leérkezik, hirtelen mély álomba merülünk. A meglehetősen furcsa játékot vezető díler, ha fej lett, egy perc múlva, ha írás, akkor egy óra múlva felébreszt. A fogadást közvetlenül ébredés után kötjük: ki kell találnunk, hogy a fej vagy az írás oldala nézett-e felfelé az érmének. Természetesen ébredéskor nem tudjuk, mennyit aludtunk, vagyis amíg nem nézzük meg az időt vagy az érmét, akkor akár fejet vagy írást is dobhattunk.
 
Az esély tehát 50-50 százalék. De mi a helyzet akkor, ha a világegyetemnek bármelyik pillanatban vége lehet? Bousso szerint amikor felébredünk, egy új, extra információval gazdagodunk: még létezik a világegyetem. Az elalvásunkkor azt gondolhattuk, egy perc múlva nagyobb az esélye az univerzum létezésének, mint 59 perccel később. Azaz – anélkül, hogy az órára néznénk vagy megtudnánk, fejet dobtunk-e vagy írást – nagyobb az esélye annak, hogy csak egy percet aludtunk: tehát az érme nagyobb valószínűséggel mutatja fej oldalát. Egyetlen létező világegyetem esetén tehát nagyobb az esélye, hogy fejet dobtunk. De mi a helyzet a multiverzum létezése esetén?
 
Ezt vizsgálta meg Bousso munkáiból kiindulva Alan Guth (Massachusetts Egyetem) és Vitalij Vancsurin (Stanford Egyetem) is. Ők a multiverzum-elméletben figyelembe vették, hogy minél idősebb egy világegyetem, annál nagyobb a „mérete”, s annál gyakrabban hoz létre újabb világegyetemeket. Mindez már önmagában is befolyással lehet az érme oldalának valószínűségére. Vagyis nem abból indultak ki, hogy véges vagy végtelen számú tagot számlál-e a multiverzum, hanem abból, hogy a világegyetemek „gyakorisága” egyre csak nő, ahogyan az idő telik. S míg Bousso eredetileg véges számú világegyetemből kiindulva jutott arra a következtetésre, hogy az időnek egyszer vége szakad, Guth és Vancsurin elméleti úton kimutatták, hogy multiverzum esetén az idő akár örökké is létezhet.
 
A multiverzum valószínűség-számítással és gondolatkísérletekkel történő kutatása minden bizonnyal érdekes. Azonban sajnos a kutatók egy része sokszor elfelejti megemlíteni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy léteznek más világegyetemek. Mert ha nem léteznének, s a mi világegyetemünk sem szűnne egyszer csak meg, akkor a valószínűség-számítással sem lennének problémák…
 
Forrás: NOL