A rohanó életmód miatt egyre kevesebb időnk jut a mozgásra, de legfőképpen a sportolásra. Izmaink elgyengülnek, hanyag, rossz testtartást veszünk fel.

A gyakori stresszes helyzetek idegessé, feszültté teszik az embert, ami nagymértékben rontja az idegállapotot. Ezáltal rossz közérzet, kimerültség és általános fáradtság lesz úrrá rajtunk. Azok az emberek, akik a nap nagy részében ülő munkát végeznek és szoros, testhez simuló ruhát viselnek az alsó légzésük nem annyira hatékony, mivel a rekeszizom nem képes megfelelően felemelkedni és lesüllyedni, mozgása visszafogott. Fizikai terhelés hatására kapkodva veszik a levegőt és ezért szellemileg is gyorsabban kimerülnek. Sokféle légzéstechnika létezik, melyeket ha rendszeresen használunk, kedvezően befolyásolja a légzés élettani hatását. E módszerek alapja a jógalégzés, melynek fő elemei a következők.

Az emberek nagy része hozzászokott a levegővétel helytelen módjához, pedig a légzés biztosítja a gázcserét a szervezetben, ami kihat a vérkeringésre, izomműködésre, szívműködésre és idegi folyamatokra is. A helyes légzéstechnika elsajátításával – a jógalégzéssel – hozzájárulunk egészségünk megőrzéséhez. Nő a tüdő vitálkapacitása, javul a légzőizmok működése. Oxigénben dús vér jut a sejtekhez és a széndioxid leadása is teljesebb lesz. Nyugodtabbá válik a légzés, jógalégzés hatására csökken a percenként vett levegővételek száma 15-20-ról, 8-10-re. A hatékonyabb gázcsere következtében, amit az új légzésforma biztosít, nem csak a légzés lesz nyugodtabb, hanem javul a szív munkája is, jobb lesz a vérkörökben keringés, az emésztőrendszerünk vérellátása fokozódik, de még a tüdő- hólyagocskák száma is növekszik, ami kissé meglepő első hallásra.

Kétféle testhelyzetben végezhetjük a jógalégzést, vagy kényelmesen törökülésben, vagy terpesztett lábakkal álló helyzetben. Kilégzés kezdetekor figyeljünk a behúzódó hasfalra, majd az ezt követő belégzés első pillanatában hasunkat engedjük előre nyomulni, sőt még domborítsuk is kifele. Ki- és belégzés között meg kell várni a légszomj keletkezését. Majd szívjuk be a levegőt a tüdőbe, miközben a bordákat kissé felemeljük mellkasunk kitágításával. (ilyenkor a hasfal már visszahúzódik) És végül felfelé szívjuk a levegőt, miközben vállunkat kissé megemeltük. Ezt a záró szakaszt hívjuk kulcscsonti légzésnek, ami a tüdőcsúcsokba sokkal több oxigént juttat, mint a szokásos légzés.

Amikor a belégzést orron át végezzük, ami pl. 6 másodpercig tart, a légzésvisszatartás ennek a fele, vagyis 3 mp, a szájon át történő kilégzés pedig a belégzési idő duplája vagyis 12 mp. A belégzést sosem szabad túl erőteljesen végezni, mindig légzésszünetet kell tartani. Ha a légző gyakorlatok végzését szakorvos javasolja vagy számunkra éppen nem ellenjavallt. Fokozatosan kezdjük el a tanulást naponta, lehetőleg éhgyomorra vagy pár órával étkezés után kint a szabad levegőn vagy jól kiszellőzetett helyiségben, laza ruhában. Eleinte csak 5-10 majd fokozatosan 25-30–ra is emelhető a gyakorlatok száma, de nagyon fontos hogy rendszeresen naponta végezzük. Csakis így lesz eredményes.

A légzésgyakorlatokat naponta háromszor végezve – alkalmanként 5 percig – három hónap alatt a magas vérnyomás tartós csökkentése érhető el! Életerőnket fokozó légzőgyakorlatunk idejét megszentelhetjük bensőnket átalakító rituáléval. Gyújtsunk egy szál gyertyát, helyezzük a közelünkbe egy számunkra kedves ember fényképét vagy egy szentképet, de feltöltődünk akkor is, ha növényeink kisugárzásának a közelében maradunk. Szomorú hangulatban, megbántottan ne kezdjük el jógalégzésünket! Ilyenkor befelé fordulva próbáljunk megbocsátani. Idézzünk fel egy kellemes élményt, éljük át újra a szeretetet és imádkozzunk, az is feltölt minket. Belégzéskor békesség tölti el a szívünket, kozmikus erő hatja át sejtjeinket, lelkünk megnyugszik és átélhetjük a létezés örömteliségét, a lényünket átható nyugalmat.

Forrás: Alternatív Gyógymódok