A XXI. század küszöbére érve az emberiség olyan különleges helyzetbe került, amelybe eddig még sohasem. Eddigi ismereteink szerint bolygónkon egy idõben még sohasem élt ennyi ember, mint manapság. Nem voltak olyan nagyszabású események, amelyek fizikailag vagy virtuálisan több százezres, akár többmilliós tömegeket egyesítettek volna. Ma egy könnyûzenei koncerten olykor sokkal többen jelennek meg, mint ahányan egy átlagos középkori csatában részt vettek annak idején.

Eddigi tudásunk szerint még nem volt olyan idõszak az emberiség történetében, amikor ennyire gyors lett volna az utazás, a hírközlés, vagyis a személyek és információk igen rövid idõ alatti eljuttatása egyik helyrõl a másikra. (Úgy tûnik, mintha az ember valami elvesztett telepatikus, teleportációs tudást kívánna visszanyerni talán egy oly õsi, misztikus kor kultúrájából, amelyben a gondolatok és tárgyak távolba küldése egyetlen pillanat mûve lehetett.)

A nagy tömegekre tett egyidejû hatás leglátványosabb formája a film, Illetve a televíziós közvetítés. Mivel az agy képekben gondolkodik, a képekben átvitt üzeneteket azonnal megérti, akár ki is lehet kapcsolni a tudatosabb értelmi szférákat. Ennek azonban megvannak a veszélyei, hiszen ha csökken a kontroll, olyan információk is elérhetnek bennünket, amelyeknek a tudatunkba való beépülését valójában nem óhajtjuk. Különösen az egyértelmû képek, illetve az erõteljes érzelmek, indulatok vizuális lenyomatainak közvetítése válthat ki elementális reakciókat. Nagyon jellemzõ volt például az a mérhetetlen részvét és gyász, amikor Diana hercegnõ temetését követte figyelemmel az adatok szerint több milliárd nézõ, de az egyes sportesemények is megdöbbentõ intenzitású indulati feszültséget képesek felszabadítani.

Energetikailag azt mondhatjuk, minél nagyobb a tömeg, annál erõteljesebb energiákat tud generálni, ha figyelmét vagy indulati erejét egy célra tudja valaki fókuszálni. Ezért lettek a XX. század közepén sokkal veszélyesebbek a hitleri fasizmus náci nagygyûlései, mint az Oroszországon kívüli baloldaliak néhány fõs, földalatti mozgalomban mûködõ sejtcsoportjai. A kommunizmus sztálini vagy maoista jelzõvel illetett eszmerendszere is akkor lett igazán embertelen, amikor már hatalmas tömegdemonstrációkon hirdették elveit. Valószínûleg ezért szeretik a diktatúrák a nagyszabású, sok tízezer fõs eseményeket mert az ilyen közegben megteremtõdõ indulati olvasztótégelyben irtózatos energiák akkumulálódnak, ezeket pedig az ösztönösen vagy tudatosan manipuláló vezetõk gyakorlatilag bármilyen irányba tudják mozgatni, ráadásul a tömegek részvétele azt az érzést kelti a diktátorokban, hogy uralkodásuk legitim. Különösen a különbözõ hitek, eszmék nevében mûködtetett energiák tudnak elsöprõ befolyást gyakorolni a lélekre természetesen nemcsak negatív, hanem pozitív értelemben is.

Sajnos azonban jelenlegi világunkban mintha sokkal ritkább volna a fejlesztõ, harmonikus, békés irányba vivõ ráhatás, éppen ezért kell minden eddiginél nagyobb óvatossággal szemlélnünk az olyan jelenségeket, amelyek sok emberre képesek benyomást tenni, és akár milliók érzelmi, akarati életét mozgathatják meg. Idetartozik a televíziózás, tömegtájékoztatás, filmgyártás, az internet világa, de még az óriási bevásárlóközpontoké is. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a találmányok rosszak, de azt igen, hogy mindenkinek tudnia kell, aki használja õket: képesek az ember gondolkodásmódjának megváltoztatására.

Elõvigyázatosnak érdemes lenni a politikusok szerepléseivel, a háborús vagy agresszív hírek közvetítésével, heves tüntetésekkel, utcai eseményekkel, azon hitszónokok fellépésével, akik destruktív fellépésre biztatják hallgatóságukat (például közös öngyilkosságra), azokkal a zenei programokkal, amelyek szabályozatlan õrjöngést válthatnak ki, de a listát még kibõvíthetnénk minden olyan elképzeléssel, amely a földlakókból egységes, azonos elvek, igények, vágyak által irányított masszát próbál formálni. Ezt a célt manapság leginkább a folyton "vásárlóerõt" éhezõ multinacionális cégek akarják elérni. A tömegtermelésbe kényszerített, majd ugyanannak a termelésnek az eredményét akciókban is drágán megvásároló shoppingolók láttán nem érthetetlen azoknak az aggodalma, akik attól tartanak, hogy a személytelen vevõközönséget elõbb-utóbb már nemcsak az áruházak gondolái között lehet nyilakkal irányítani. (A folyamat nyugtalanítóan hasonlít a fekete mágiából ismert sötét praktikákhoz, amelyekkel egyes személyek rendkívüli személyes és anyagi hatalomra tettek szert mások tudatának, hit és eszmerendszerének manipulálásával de erre a gondolatkörre késõbb még visszatérek.)

Az, hogy ma a Föld bolygón olyan sokan élünk, egy másik kockázatot is hordoz. Elképzelések szerint a népesség 1 százaléka kell ugyanis ahhoz, hogy egy adott közösségben kimutatható változásokat okozzon gondolkodós módjával, nézeteivel!. Ez az a legkisebb hányad, az a "kritikus tömeg", amely minõségi ugrást eredményezhet a magasabb eszmeiség síkjain. Ha 6 milliárd lélekkel számolunk, az 1 százalékhoz 60 millió embernek kellene szoros összefogásban, szellemi együttmûködésben dolgoznia egyszerre, egy idõben környezete, a Föld felemelkedéséért. Ma ezen a bolygón ennyi embert ilyen célra ismereteim szerint még nem egyesített senki.

A nagy tömegekre ható energia jelenségek, a modern kori távolba hatás gyakorlata, úgy vélem, olyan problémákat vet fel, amelyekrõl az emberiségnek korábban csak ritkán volt tapasztalata. Az etikai, szociológiai 'és egyéb megfontolások helyett most azonban, ebben a könyvben csak azokra a folyamatokra szeretnék utalni, amelyek akkor érik az aurát, amikor valamilyen tömeghatásnak van kitéve.

Vizsgálódásaim szerint a tömeghatás három fõ módon érheti a személyes erõterünket: katartikusan, vagyis megváltoztató, megtisztító és felemelõ módon; eksztatikusan, vagyis elragadtatottan, rajongva és önkívületben; illetve hisztérikusan, vagyis önuralmat vesztve, ingerülten, az önvalóból kifordulva.

A katartikus hatások közé a mûvészet, a gyógyulás és az ima tartozik, az eksztatikus hatások közé soroltam a táncot a zenét és egyes közösségi eseményeket míg hisztérikus mûködés a pánik, a lincshangulat és a vakhit.

Hodnik Ildikó: A lélek teste (Alexandra kiadó)

Forrás: EzoTop