2014-et egy darabig nem felejtem el, az biztos. Sorsfordító év volt, többféle szempontból is, magánéleti újrakezdéssel, jelentőségteljes találkozásokkal és gyönyörű szakmai kihívásokkal. Mintha nem is 12, hanem 36 hónapból állt volna, annyi minden sűrűsödött össze benne, így most kellene vagy 3 hónap, amíg minden rendesen a helyére kerül és integrálódik…

Az év egyik nagy felfedezése Thomas Hübl, spirituális tanító volt (thomashuebl.com), aki tőlünk nem messze, Bécsben látta meg a napvilágot 1971-ben. Orvosi tanulmányokat folytatott, amikor egyre nagyobb hívást érzett a befelé fordulás és a spiritualitás iránt – hát bizony, ez ilyen… –, otthagyta az egyetemet, és elvonult akkori feleségével a Cseh Köztársaságba. Igen bizony, nem Burma, nem Nepál, nem India, hanem a szomszédos Cseh Köztársaság. Négy évet szentelt a meditatív életmódnak, és a negyedik év végére, saját szavai szerint „valami történt”, újszerű megvilágításba került minden. Pár évre rá elkezdett előadásokat tartani, csoportokat vezetni, és ma Németországban működik az általa vezetett „Academy of Inner Science” és az évenként megrendezett „Celebrate Life Festival”. Németországban és Izraelben élnek a mostani feleségével, és az USA-ban is működteti a központot, online kurzusokat szervez, ezeken vettem részt már több alkalommal is.

8fba2aff5b865d7a341e0aaf208b9df0

Thomas Hübl, európai gyökerű világpolgárként azt a spirituális szemléletet képviseli, amelyet a magamfajta, racionális, de valamilyen magasabb rendszerelvűséget kereső ember el tud fogadni. Egy évtizednyi spirituális útkeresés után, amely természetesen semmiképpen sem volt hiábavaló, mert kell, hogy az ember (lánya) tapasztaljon, lásson, halljon, egy időre szerintem itt el leszek Herr Hübl-lel egyet értünk abban is, hogy a „világ illúziója” semmiképpen sem jelentheti azt – amit sok önjelölt guru állít tévesen, sőt veszélyesen! –, hogy pl.: ne fizessük be a sárga csekkeket, vagy ne vállaljunk felelősséget. Sőt minél tudatosabban, minél inkább felébredett emberként éljük a mindennapjainkat, annál inkább kötelező tudnunk és éreznünk, hogy minden szavunkkal és tettünkkel mit okozunk a környezetünkben élőknek. Ami visszahat majd ránk is, hiszen egy finomszálú rendszer részeként össze vagyunk kötve, az Univerzum rendje és törvényei szerint.

Évkezdésnek „Az emberiség új története” c. videóját választottam, amelyben Thomas arról beszél, hogy mindenki történeteket generál magának, magáról, ezzel keresi és igazolja a saját identitását. Biztonságérzetünket ezek a történetek adják, pedig nem erre lenne szükségünk igazán. Olyan emberek kellenek, akik képesek a régi történeteiktől megszabadulva valóban jelen lenni, és képesek arra figyelni, ami van, ami éppen történik. A kapcsolataikban, a lelkükben és a testükben is.

SLIDER_1

Akik képesek egymásra úgy tekinteni, mint egy „egyedi kozmikus rendszerre”, és a pillanatnyi kapcsolódás örömében újra és újra generálni az életüket. Ehhez fel kell adni azt a „lustaságunkat”, hogy ismerjük a másikat, már szokásból tudjuk, hogy milyen. A biztonságérzetünk azt diktálja, hogy mindenkit raktározzunk el az elménk hard disk-jébe, és amikor újból találkozunk vele, csak elő kell venni a régi file-okat. A felébredettség azt jelenti, hogy az elménkben mindig jelen van egy csöndes, tiszta tudatú „figyelő” én, aki teret ad a felismeréseknek, új percepcióknak. Nagyon erős belső kapcsolódással bír a teste, a testi érzetei irányában, és érti, követi azok jelzéseit. Gyakorlatilag minden részünket arra használjuk, amire kell. A kognitív folyamatoknak ott az ész, de a döntéseink meghozatalában képesek vagyunk a tudat alatti intelligenciáját is felismerve és lefordítva egy magasabb szintű tudatosságot integrálni.
Thomas szerint ha valaki képes ilyen szinten jelen lenni, annak már nincs szüksége „újabb történetekre”. Tudatosítja magában, hogy minden átmeneti, ezért nem törekszik látszatbiztonságra. Arra törekszik, hogy teljesen jelen legyen, megélje a pillanatok mélységét, a kapcsolódásokat, a nehézségeket és mindennel együtt fejlődjön. Képes lesz az élete könyvét írni, a saját élete hírvivőjeként. Az Élet és a spiritualitás is két princípiumra épül: a csendességre és a mozgásra. Ha teret hagyunk a bennünk lévő Figyelőnek és képesek vagyunk folyamatosan változni, megszűntethetők a krízisek. Szabadabb struktúrákban, de mélyebb kapcsolódásokban élhetjük az életünket, mert képesek leszünk a saját és mások valódi igényeit meghallani és azokat figyelembe véve cselekedni.

Még messze az út vége, de ha valóban képesek vagyunk a látszatbiztonságot feladva élni (Nagy Betűvel), akkor észrevesszük, hogy a rendszer részeként nem csak a saját, hanem a kozmikus tudat intelligenciáját is képesek vagyunk felhasználni. Tudatosul bennünk, hogy nem vagyunk egyedül, és ahogy lépdelünk az utunkon, az folyamatosan tárja elénk a lehetőségeket.
Sok bátorságot 2015-re!!!

És íme a videó:

 

Móricz Emese írása

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.