Ma már mostál fogat, ugye? Hát kezet? És a napi meditáció megvolt? Szerzőnk szerint mindenkinek el kellene jutin oda, hogy napi 15 percben rendet rak a fejében is.

   Móricz Emese írása

Semmelweis Ignác, az “anyák megmentője” sokáig szélmalomharcot vívott az akkori tekintélyes, ma már bizonyítottan téveszméket hirdető orvosokkal szemben, akik nem tudták elfogadni azt a tényt, hogy az egyszerűnek látszó kézmosás megmenti a nőket a gyermekágyi láztól.

„Semmelweis  rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után átjártak az I. számú klinika szülészeti osztályára, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandósokat. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmadannyi esetben fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló II. számú klinikán, mint az orvosokén. A klórmész-oldatos kézmosást Semmelweis antiszeptikumként ajánlotta kollégáinak. Felfedezését még abban az évben közzétette. Májusban kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klórmész-oldatos kézmosásra, majd októberben kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is. Akkoriban ezek rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak, a statisztikai bizonyítékokat, pedig egyszerűen komolytalannak tartották. Így kezdődött szélmalomharca az akkori hivatalos,tudományos világgal, amely a mikroszkóp alkalmazásával (amit ő nem is használt)sem jutott erre az egyszerű, empirikus következtetésre.” (Forrás: Wikipédia)

02

Ma már szinte mindenki, aki törődik az egészségével, és persze lehetősége is van rá, ügyel a megfelelő testi higiéniára.

És a lelki, mentális higiéniára vajon hogyan vigyázunk? Észre vesszük-e hogy valami nincs teljesen rendben? Mint a piszkot a körmünk alatt? Egy átlagos embernek sokszor fogalma sincs arról, hogy mi folyik a fejében és főleg, milyen kavalkád zajlik az érzelmeiben. Ha már képes arra, hogy a gondolatait és az érzéseit megkülönböztesse egymástól, az bármilyen szomorú is, de haladó szint.

Napi szinten dolgozom vezetőkkel, akik rendszeresen kezdik így a mondataikat: „úgy érzem, hogy…” majd így folytatják: „annak a kollégának valami gondja van a feladattal”. Nagyon divatos ma „úgy érzemet” használni a mondatainkban, főleg, ahol érzelmi intelligenciát várnak el tőlünk, de szeretném itt felhívni a figyelmet arra, hogy ezzel koránt sincs kipipálva a saját EQ fejlődésünk. Ha valaki az érzéseiről beszél, akkor biztosan nem így fogalmaz, hanem valahogy így: „szomorú vagyok” vagy „csalódott”vagy „dühös” stb. Ezek valódi érzések, a többi valójában gondolatainkról szól.

03

Nincs gond azokkal sem, nem kell őket szégyelleni, megférnek jól a fejünkben zakatoló hat sávos autópályán. Erre akkor vagyunk képesek rádöbbenni, ha naponta legalább 10-15 percet, akár egy gőzölgő tea társaságában is, minden különösebb külső fakszni nélkül azzal töltünk, hogy a gondolatainkat vizsgáljuk. Nem minősítve, nem beleragadva egybe sem, csak kívülről-felülről ránézve. Gyermeki (már-már ártatlan) kíváncsisággal megkérdezve, „Na, mi jár a fejemben ma?”

Döbbenetes, hogy néha milyen agyi tevékenységnek lehetünk tanúi, különösen egy–egy nehezebb nap után:
„Húha, ezt nem kellett volna mondanom Bélának, most aztán jól felhúzza magát, mint a múltkor.”
„A kutyafáját, már megint nem hoztam el a tisztítóból.”
„Nem hívtam fel a szerelőt…” és a többi. És hatalmas fejlődés, ha ezek után nem úgy folytatjuk: „már megint szét vagyok esve”, mert ilyenkor jön az önmarcangolás keserű pillanata. De egy kis gyakorlással már ezt is fülön tudjuk csípni.

A fenti gyakorlattal napi szinten tisztíthatjuk az elménket, napi „mentális higiénét” végezhetünk, ami legalább olyan fontos ebben a döntően kifelé élő, külső ingerekre választ adó, reaktív világunkban,mint az egyéb tisztálkodás. Rájöhetünk ugyanis, hogy a gondolatok jönnek és mennek, és a gondolatok különböző érzelmeket indítanak el bennünk. Össze állíthatunk magunknak egy saját gondolati-érzelmi térképet: milyen minőségű gondolatok foglalkoztatnak általában, és ez milyen érzelmi állapotot eredményez. Kis gyakorlás után tudatosodhat bennünk, hogy a gondolataink tőlünk külön állótevékenységek, tudjuk őket befolyásolni. Nem mindegy az sem, hogy egy nehezebb érzelmeket generáló gondolatnak mennyi időt engedünk, hogy hasson ránk. És ez csak az első lépés.

04

Ha a gondolatainkat és az érzéseinket uralni tudjuk, ügyesebben kormányozzuk életünk hajóját is. Záloga a napi 15 perc gondolati nagymosás. Szerintem megéri!

 

 

 

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.