Legyen természetes a mentális nagymosás!

Ma már mostál fogat, ugye? Hát kezet? És a napi meditáció megvolt? Szerzőnk szerint mindenkinek el kellene jutin oda, hogy napi 15 percben rendet rak a fejében is.

   Móricz Emese írása

Semmelweis Ignác, az “anyák megmentője” sokáig szélmalomharcot vívott az akkori tekintélyes, ma már bizonyítottan téveszméket hirdető orvosokkal szemben, akik nem tudták elfogadni azt a tényt, hogy az egyszerűnek látszó kézmosás megmenti a nőket a gyermekágyi láztól.

„Semmelweis  rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után átjártak az I. számú klinika szülészeti osztályára, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandósokat. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmadannyi esetben fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló II. számú klinikán, mint az orvosokén. A klórmész-oldatos kézmosást Semmelweis antiszeptikumként ajánlotta kollégáinak. Felfedezését még abban az évben közzétette. Májusban kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klórmész-oldatos kézmosásra, majd októberben kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is. Akkoriban ezek rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak, a statisztikai bizonyítékokat, pedig egyszerűen komolytalannak tartották. Így kezdődött szélmalomharca az akkori hivatalos,tudományos világgal, amely a mikroszkóp alkalmazásával (amit ő nem is használt)sem jutott erre az egyszerű, empirikus következtetésre.” (Forrás: Wikipédia)

Ma már szinte mindenki, aki törődik az egészségével, és persze lehetősége is van rá, ügyel a megfelelő testi higiéniára.

És a lelki, mentális higiéniára vajon hogyan vigyázunk? Észre vesszük-e hogy valami nincs teljesen rendben? Mint a piszkot a körmünk alatt? Egy átlagos embernek sokszor fogalma sincs arról, hogy mi folyik a fejében és főleg, milyen kavalkád zajlik az érzelmeiben. Ha már képes arra, hogy a gondolatait és az érzéseit megkülönböztesse egymástól, az bármilyen szomorú is, de haladó szint.

Napi szinten dolgozom vezetőkkel, akik rendszeresen kezdik így a mondataikat: „úgy érzem, hogy…” majd így folytatják: „annak a kollégának valami gondja van a feladattal”. Nagyon divatos ma „úgy érzemet” használni a mondatainkban, főleg, ahol érzelmi intelligenciát várnak el tőlünk, de szeretném itt felhívni a figyelmet arra, hogy ezzel koránt sincs kipipálva a saját EQ fejlődésünk. Ha valaki az érzéseiről beszél, akkor biztosan nem így fogalmaz, hanem valahogy így: „szomorú vagyok” vagy „csalódott”vagy „dühös” stb. Ezek valódi érzések, a többi valójában gondolatainkról szól.

Nincs gond azokkal sem, nem kell őket szégyelleni, megférnek jól a fejünkben zakatoló hat sávos autópályán. Erre akkor vagyunk képesek rádöbbenni, ha naponta legalább 10-15 percet, akár egy gőzölgő tea társaságában is, minden különösebb külső fakszni nélkül azzal töltünk, hogy a gondolatainkat vizsgáljuk. Nem minősítve, nem beleragadva egybe sem, csak kívülről-felülről ránézve. Gyermeki (már-már ártatlan) kíváncsisággal megkérdezve, „Na, mi jár a fejemben ma?”

Döbbenetes, hogy néha milyen agyi tevékenységnek lehetünk tanúi, különösen egy–egy nehezebb nap után:
„Húha, ezt nem kellett volna mondanom Bélának, most aztán jól felhúzza magát, mint a múltkor.”
„A kutyafáját, már megint nem hoztam el a tisztítóból.”
„Nem hívtam fel a szerelőt…” és a többi. És hatalmas fejlődés, ha ezek után nem úgy folytatjuk: „már megint szét vagyok esve”, mert ilyenkor jön az önmarcangolás keserű pillanata. De egy kis gyakorlással már ezt is fülön tudjuk csípni.

A fenti gyakorlattal napi szinten tisztíthatjuk az elménket, napi „mentális higiénét” végezhetünk, ami legalább olyan fontos ebben a döntően kifelé élő, külső ingerekre választ adó, reaktív világunkban,mint az egyéb tisztálkodás. Rájöhetünk ugyanis, hogy a gondolatok jönnek és mennek, és a gondolatok különböző érzelmeket indítanak el bennünk. Össze állíthatunk magunknak egy saját gondolati-érzelmi térképet: milyen minőségű gondolatok foglalkoztatnak általában, és ez milyen érzelmi állapotot eredményez. Kis gyakorlás után tudatosodhat bennünk, hogy a gondolataink tőlünk külön állótevékenységek, tudjuk őket befolyásolni. Nem mindegy az sem, hogy egy nehezebb érzelmeket generáló gondolatnak mennyi időt engedünk, hogy hasson ránk. És ez csak az első lépés.

Ha a gondolatainkat és az érzéseinket uralni tudjuk, ügyesebben kormányozzuk életünk hajóját is. Záloga a napi 15 perc gondolati nagymosás. Szerintem megéri!