Akár kalandregénynek olvasod, akár önéletírásnak, akár beindul tőle a saját fantáziád is, akár azt tapasztalod, hogy mindez egyáltalán nem fantázia, a füzetnyi iromány biztos, hogy felkavar. Már a borítón figyelmeztet: „Ez a könyv alkalmas a lelki nyugalom megzavarására, ugyanakkor egy mélyebbről fakadó lelki béke megalapozására is!”

Karácsony környékén hívott föl volt jógatanárom, Valéria, hogy a januárra megbeszélt találkozónk előtt még fussunk össze, szeretne odaadni valamit. Nem, januárig nem várhat, majd meglátom, miért. Na, gondoltam, biztos valami karácsonyi finomság – naná, persze hogy van időm összefutni. Csak egy-két percünk volt, úgyhogy egy megállóban nyomta a kezembe, én meg kábé ott helyben, még mielőtt elbúcsúztunk volna, elkezdtem mohón olvasni a könyvét. A furcsa cím és az égővörös borító mögött rejtőző alig nyolcvan oldal egy minden korábbi olvasmányomtól eltérő befogadói élményt kínált. 
 
 „A leggyönyörűbb kalandos valóság, aminek valaha tanúja lehettem.” – ez lehetne egy idézet valamelyik recenzióból, rányomtatva a sokadik kiadás hátára: bennem ezt a konkrét érzést hagyta a második újraolvasás után. De egy ilyen könyvkritikát is simán el tudok képzelni: „Gyermekkora borzalmaira válaszul megkapóan élénk fantáziájába és régmúlt történelmi korokba menekült, az évek során tanítványok százait, csodás gyógyulásokat és pompás megélhetést varázsolva mindezzel maga köré.” Ha lenne olyan olvasója, aki a könyvben elbeszélt életutat egy zárt és megismerhető valóság-rendszerbe akarná beszuszakolni, akkor az életútból kinövekedett módszertant sem értené, vagy fogadná el valósként.
 
Valéria már akkor különleges volt a szememben, amikor kundalíni jógára jártam hozzá, és magam is olyan „gyógyulásokat” tapasztaltam, amikről nem is tudtam, hogy szükségem van rájuk. Ilyen volt például a súlyos felnőttkori körömrágás abbamaradása, annak megértése, hogy a menstruáció tökéletesen természetes, ergo fájdalommentes folyamat, vagy akár a dohányzás függőségének észrevétlen felszívódása. Jel-szerű kísérőjelenségei az életnek, a sorsnak, amik mögött, a személyiség rejtett rétegeiben, komoly átalakulások zajlanak. 

Balázs Valéria
Valéria nekem különleges volt, mert egyrészt végtelen természetességgel nyújtotta át azokat a gyakorlatokat, amik megkezdték a transzformációmat, másrészt végtelen titokzatosság lengte körül ezt a tudományt, vagy művészetet, amit később Anamé Kundalíni Programnak keresztelt el. Megtanultam nem firtatni a furcsaságait (figyelmeztetéseit a megmozgatott energia bődületes erejéről, vagy akár az egyszer-kétszer említett gurut, aki úgy segíti őt, hogy nincs jelen), csak elfogadni mindezt abban a formában, ahogy kapom: a reális, megtapasztalható valóság, és a „mágia”, a spirituális végtelenség határán egyensúlyozva.
A könyvből most kiderült minden. Kiderült, hogy az ember, akit a jógaórákon szavak nélkül megismertem, milyen válogatott betegségekből épült fel, és hogyan. Kiderült, hogy honnan vette az erőt és tudást, hogy mindezt végigcsinálja. És kiderül az is, hogy milyen mélységei vannak  az „emlékezés” szónak. Egy dolog nem derül csak ki: az, hogy a fantasztikus kalandregény a TE számodra a valóság mely szeletéhez tud kapcsolódni. Ha van egyáltalán a valóságodnak olyan szelete, amihez tud kapcsolódni.
 
VALÉRIA: „Én ezt azért csinálom, mert érdekes. Nap mint nap csodáknak vagyok a tanúja. Attól konkrétan dobok egy hátast, amikor az az energia, amit mindenki keres, megnyilvánul. Az nekem olyan csoda, amiért szívesen kelek föl minden reggel fél 6-kor, hogy megtartsam az óráimat. Ez engem mérhetetlenül érdekel.”

VALÉRIA
: „Azt látom, hogy van egy átmenő forgalom, ami hál istennek nem túl nagy, mert ha valaki eljut ide, akkor már általában marad. Ha valaki elmegy, akkor nem azért megy el, mert nem hatnak a gyakorlatok. Van olyan, hogy valaki erre még nem kész. Beindulhat egy olyan érzelmi tisztulás, amelyben az ember megérzi, hogy mi van a szívében valójában, és az elkezd onnan hullámokban tisztulni. Ezt nem mindenki akarja még felvállalni, vagy nem mindenki üdvözli olyan szívesen. LUJZA: „Mindenkinek való az a fajta jóga, amit te csinálsz?”
Akik maradnak, olyan átalakuláson mennek át, hogy az maga a csoda. Ez erős. Ha ez valakinek fekszik, akkor jó, de ha az izmokra ható tornagyakorlatok jobban tetszenek, akkor az is teljesen rendben van. Ezért is van kint a garancia, ha valaki 3 óra alatt nem érzi, hogy elindult valamilyen változás, akkor visszakapja a pénzét. Bár még soha nem kellett pénzt visszafizetni. Mindenki érzi, hogy beindul az energiaáramlás. Van, aki sors szinten érzi. Olyan dolgok oldódnak ki az életében, amik már évek óta be voltak sülve. Mindig személyre szabott a gyakorlás, abszolút látszik, hogy mire van szüksége annak az embernek, aki belép az ajtón.”
 
LUJZA: „Milyen emberek ezek jellemzően?”
 
VALÉRIA: „Jó emberek. Nagyon szeretem őket.”
 
LUJZA: „És az mitől függ, hogy kész van-e arra az átalakulásra, amiről beszéltél?”
 
VALÉRIA: „Azt látom, hogy az emberekben van egy rész, amit a saját önösségük tölt meg, és van egy rész, ami befogadó valamilyen változásra: arra, hogy megnyilvánuljon valami nagyobb dolog azon az emberen keresztül. Ezek a gyakorlatok elkezdik megenni azt a „kivagyi” részt. Ha valaki ezt felvállalja, akkor ott valami óriási változás tud elindulni. Ha valaki a saját nagyságában akar tündökölni, annak nem fog tetszeni.”
Ezen a ponton Valéria megint szabadkozni kezd, ahogy az elején (ami miatt végül letettem arról, hogy klasszikus interjú szülessen), hogy ez sokaknak furcsán fog hangzani – de én örülök az őszinteségének. Amit képvisel, az valóban kiverheti a biztosítékot, de sokaknak vannak hasonló tapasztalataik, amihez vissza tudnak nyúlni hasonlításért, így számukra mindez könnyedén feldolgozható, integrálható.
A könyv egyik legérdekesebb részében szó esik az ókori Egyiptomról. Arról is megkérdezem Valériát – hiszen a JógaBlog a világ összes jógairányzatát szeretné megismerni és megismertetni – , hogy milyen volt szerinte akkor a jóga.
 
VALÉRIA: „Van egy ilyen irányzat, hogy egyiptomi jóga, amihez én egyébként nem értek most, de abszolút létezik. Olyan, mint a hieroglifákban az emberábrázolás: szögletes. Ezek erővonalak. Ha felveszed a pózokat, akkor kapcsolatba kerülsz ezekkel az erővonalakkal – amelyek öröktől való formák, sémák –, és magasabb energiaszintre emel, kapcsolatba kerülsz ezzel az erővel. Egyébként a hatha jóga is ilyen.
De ebben a könyvben nem az a lényeg, hogy az a módszer milyen, mert én most egy másikkal dolgozom. Csak egy kép égett belém, amit írok is a könyvben: az a magas energiaszint, amikor látszanak ezek az energiavonalak, és, ahogy a könyvben írom, a mozdulataink fényt termelnek. Ami igazán érdekes, akkor már inkább az indiai rész, meg amit most csinálok. Arról van sokkal több tudásom.
Az indiai kundalíni jógának vannak szabályai, amik rég elfelejtődtek, pedig fel lehetne idézni őket. Például, hogy miért személyre szabott a gyakorlás. Azt mindenki tudja, hogy ezek milyen nagy erők, amik ott megnyilvánulnak. De csak úgy szabad felelősséggel használni, ha nem felejtjük el a gyakorlás előtti állapotfelmérés tudományát. Nem csak úgy ráengedjük ezt az erőt valakire. Ehhez kell a csakra diagnózis, meg végig a személyes figyelem, így lehet mederben tartani ezt az energiát.”
Ahogy a könyvben leírt tapasztalatokról  beszélgetünk, arról, amit Valéria személyes megélésként, tapasztalatként megoszt benne az emberiség korai időszakaitól kezdve – miközben itt ül velem egy budai kávézóban, a kedvünkért lehalkított tévé alatt – hirtelen „megértődik” számomra, hogy az is ő, ami átível a történelmen, és az is ő, ami most megnyilvánul, és történetesen épp velem szürcsöli a teát. 
 
LUJZA: „Ez mindenkivel így van?”
 
VALÉRIA: „Igen, csak nem mindenkinél ilyen szabad az átjárás. Ez egy skála. Annál érdekesebb, minél inkább tudsz mozogni ezen a skálán. Tudod milyen? Mint a csakrák egyensúlya a rendszerben, amit tanítok: ha valakiben fönt túl sok az energia, akkor az a valaki elszállt spirituális, miközben otthon a család éhezik, ő pedig egy meg nem értett látó. Ha az alsó csakrákban túl sok az energia, akkor az ember beragadt a világi aspektusba, ahol a pénz meg a hatalom, az emberi játszmák a legfontosabbak. Ha harmonikus az energia eloszlása, akkor többdimenziós a személyiség: a világban is megállja a helyét, és képes meglátni azt is, hogy mi van a világon túl.
Ezt a könyvet pont azért szerettem volna megírni, hogy megmutassam, hogy nagyon is itt vagyok. Ennek a nagyon kézzelfogható valóságnak, a saját átélésemnek a talaján írok erről. Nem úgy, hogy „úgy képzelem”, vagy „de jó lenne ha”… Ez egyáltalán nem elszállt dolog, hanem a csakrák harmóniáján alapszik. Kiegyensúlyozott, tehát alul is van energia, tehát itt is vagyok a világban, meg felül is van energia. Én nagyon realista vagyok, csak azt hiszem el, ami a saját átélésem, ez adja meg a biztonságot. Ezen a világon túl van egy másik világ is, amit ugyanúgy fel lehet fedezni, mint ezt a világot. Ennek a könyvnek azok számára van értelme, akik fejlődni akarnak.
A kundalíni jóga alatt általában a Yogi Bhajan féle irányzatra gondol mindenki, ami markánsan különbözik attól, amit én csinálok. Ezért is neveztem el úgy, hogy Anamé Kundalíni Program. Ez egy olyan jógarendszer, amivel ezt mind-mind bárki megtapasztalhatja… Az nagyon jó lenne.”
Beszélgetésünk után azonnal elkezdett megíródni bennem ez a cikk. Úgy éreztem, hogy tipikus naplemente-helyzetben vagyok… Amikor látod lebukni az égővörös napkorongot a dombok mögött, a hideg és meleg színek csak úgy kavarognak térben és időben, akkor beleborzongsz a szépségbe. És ha lefényképezed, vagy elkezdesz róla szavakat írni, akkor marad belőle a giccs, vagy valami gyanús rózsaszín csöpögés. Valahogy így van ez az „eggyé válással” is. Nehéz róla beszélni. Valériának szerencsére sikerül (hiszen az ő számára mindez egyáltalán nem elvont, hanem valóság), és remélem, hogy itt és most nekem is sikerült…
 
Szóval magáról a könyvről: akár kalandregénynek olvasod, akár önéletírásnak, akár beindul tőle a saját fantáziád is, akár azt tapasztalod, hogy mindez egyáltalán nem fantázia, a füzetnyi iromány biztos, hogy felkavar. Már a borítón figyelmeztet: „Ez a könyv alkalmas a lelki nyugalom megzavarására, ugyanakkor egy mélyebbről fakadó lelki béke megalapozására is!
Jó „szórakozást” hozzá!
 
Írta: JógaLujza 
 
Forrás: Jóga Blog
 
Kiegészítés: szeretettel fogadjuk olvasóink javaslatait, írásait, mint ahogyan JógaLujza is tette!