Csodálatos, hogy az Evangélium minden eseménye – szellemi szimbólum. A jászol, a születés körülményei, helyszíne és minden ismert részlet mélyebb jelentéssel bír.

A jászol

A Megváltót születésekor befogadó istálló és jászol annak szimbóluma, hogy az emberi lélek, mielőtt benne Krisztus, a krisztusi igazságok megszületnek, szellemi szemekkel nézve még csak istálló, melyben még csak alsóbbrendű ösztöneink, mint barmok élnek bennünk és ezek veszik körül a Kegyelem hatására lelkünkben megszülető Megváltót amint ez – mint az isteni igazság szimbóluma – a jászolnál volt.

Azonban nem akármilyen istállóban születik meg Krisztus. Csak abban, melyet Mária és József előkészített és befogadásra alkalmasnak tart. Melyben ösztöneink, a ragadozó vadállat állapotból átalakultak szelíd, jámbor állapottá, pontosan olyanná, melyet az evangéliumi jászolnál tapasztalunk, amely így már elő van készítve Krisztus megszületéséhez. Gondoljunk itt az evangéliumi jászolra, mely Mária és József előkészítésével vált arra méltóvá, hogy Krisztus, mint gyenge csecsemő benne megszülethessék.

A gyermek

Nem elég, ha bennünk megszületik Krisztus, mint gyenge csecsemő. Krisztusnak, a krisztusi igazságoknak fel kell növekedniük, meg kell erősödniük bennünk. Ez csak úgy lehetséges, ha soha nem engedjük lelkünkben Krisztust, a krisztusi igazságokat elaludni, mert ekkor jönnek a lelki viharok, melyek lelki, szellemi katasztrófába sodornak.

Ennek kozmikus szimbóluma a Szentírásból a következő:

Amint Jézus beszállt a hajóba, követték tanítványai.
Ő pedig elaludt a hajóban.
Nagy vihar keletkezett és a hajót elborították a hullámok.
Tanítványai felkeltették Őt, mondván:
Uram, szabadíts meg minket, elveszünk!
Így szólt hozzájuk Jézus:
Mit féltek, kicsinyhitűek?
Ekkor parancsolt a szeleknek ás a tengereknek és nagy csendesség lőn.
(Máté 8,23-26.)

Ebből a parabolából sugárzó szellemi szimbólum a következő: Amíg alacsonyrendű tulajdonságainknak élünk, vagyis amíg Krisztus még csak alszik lelkünk mélyén, addig lelki viharok hullámain hánykolódunk. Amint felébresztjük lelkünkben az Urat és engedjük az Ő igazságait uralkodni gondolatainkban, érzéseinkben, cselekedeteinkben, csodálatos csendet és békét teremt lelkünkben.

Pásztorok

A Messiás testetöltésekor a Messiás születési helyét környező mezők pásztoraiban valószínűleg az emberiség nagy szellemi vezetőit értelmezhetjük. Krisna, Buddha, Zoroaszter, Lao Ce, Mózes, Jeremiás, Assisi Szent Ferenc, Schweitzer Albert, Mahatma Gandhi, Jogananda, Teréz anya és mások. Akik mind a legfőbb pásztor, Krisztus égi sugárzása alatt tanítottak, akár tudtak erről, akár nem. Ők voltak a legméltóbbak, hogy Krisztus testetöltésekor a Messiás születésének közvetlen környezetét adják, a szellemi misztérium tökéletes betöltésével – pásztorként. Akiknek szellemi tekintete előtt a Messiás megszületésekor megnyílt az ég és az angyali karok ujjongását és a mennyei szférák zenéjét szellemi és fizikai szemeikkel boldogan látták és hallották. Boldogan mentek a Messiás születési helyének, a betlehemi jászolnak szellemi fényözöne felé hódolni és bizonyságot tenni a megszülető Megváltónak.

Betlehem

Történelmi tény, hogy Betlehem a mesterek városa volt. Akik hivatásukban mesterekké váltak, telepedtek le Betlehemben. Az Evangélium isteni szimbolikája szerint a történelem nagy szellemi tanítói, vagyis a pásztorkodásban mesterek töltötték be azt a kozmikus szimbólumot, hogy a legfőbb pásztor – a Messiás – születésekor ők pásztorkodtak a Betlehemet környező mezőkön. Így adtak közvetlen szellemi környezetet a megszülető Megváltónak, a legfőbb Pásztornak.

A gyermekgyilkosságok

Az Evangélium további szimbóluma: Krisztus megszületésekor Heródes tömeges gyermekgyilkossága. Rendkívül fontos szimbólum. Amikor bennem megszületik a krisztusi igazság, az önfeláldozó szeretet, más születő igazságoknak meg kell bennem halniuk. Bennünk állandóan születnek igazságok, rossz igazságok, igazság-töredék kisdedek. Ezeknek meg kell halniuk, midőn megszületik bennünk a krisztusi igazság. Döbbenetes, hogyan tükrözik a szellemi törvényeket az Evangélium eseményei. Vajon, melyek azok az igazságok, amelyeknek Karácsony misztériumában meg kell születniük bennem?

Azok a krisztusi elvek, melyek az egész világegyetemet hordozzák, és amelyeknek bennem is meg kell születniük, ha a halálból az életre, a szellemi éjszakából a fénylő világosságra akarok jutni.

1. Az örök szeretet, az örök – áldozatos szeretet.
Ő életét adta érettünk, hogy bennünket megváltó szeretetével a halálból az örök életre vigyen. Ennek a szeretetnek, az áldozatos szeretetnek kell megszületnie bennem!

2. Az örök igazság.
Én arra születtem és azért jöttem a világra – mondja Krisztus, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. (Ján. 18,37) Az igazságnak, az örök igazságnak kell megszületnie bennem!

3. Az örök világosság.
Én vagyok a világ világossága – mondja Krisztus. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az örök élet világossága. Ennek a szellemi világosságnak kell megszületnie bennem!

4. A szelídség és alázat.
Tanuljátok meg, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok. – A szelídségnek és alázatnak kell megszületnie bennem!

5. Az egyeneslelkűség.
Minden körülmények között igazat mond, hamisság nélkül való. Ha kell, az igazságot megvallja, hazugságot sohasem mond. Az egyenes lelkűségnek, a feltétlen igazmondásnak kell megszületnie bennem!

6. Az örök béke.
Békét adok nektek, nem úgy adom, miként a világ adja. Az én békémet adom, melyet a világ el nem vehet. – Ennek a békének, az Úr békéjének, a megrendíthetetlen békének kell megszületnie bennem! Ez azt jelenti, hogyha a békémet valami elveheti, akkor nem a krisztusi béke él bennem.

A helytelen bibliafordítások úgy szólnak, hogy: boldogok a békességre törekvők, a békességesek. A kánoni latin szövegben ez áll, hogy pacificus – békét teremtő. A pacificus, a pacem facere – békét teremteni – összetételből származik. Akik békét teremtenek önmagukban és önmaguk körül.

A nyolc boldogság hierarchiájában ez a hetedik boldogság, mely csak akkor következhetik be, ha az előző hatot már betöltöttük. Ez nem a békesség jámbor óhaja, hanem krisztusi erővel telített békét teremtés, amely egyedül képes elhordozni a nyolcadik boldogságot, az üldöztetést az isteni igazságért.

7. A feltámadás és az élet.
Én vagyok a feltámadás és az élet. (János 11,25) – mondja Krisztus. Aki énbennem hisz, még ha meg is halt, élni fog. ( 11,25) És mindaz, aki él és énbennem hisz, nem hal meg soha. (11,28)

Ennek az örök feltámadásnak kell megszületnie bennem!

8. Az örök élet kútforrása.
Aki abból a vízből iszik, melyet én adok neki – mondja Krisztus,- soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, az örök életre szóló vízforrás lesz benne.
Ennek az ős tisztaságú vízforrásnak kell megszületnie bennem!

Makk István: "Az örök fejlődés kozmikus útja" művének I. kötetéből, közreadja: ifj. Makk István.

Forrás: Spiritualitás