Amikor a kimérákról szóló cikket elolvastam – és a mellékelt fotókat megláttam – komoly hányingerem lett. Sőt… Beleborzongtam abba, hogy mivé képes változtatni az ember saját fajtáját, és mekkora felelősség kell ahhoz, hogy a teremtési folyamatba ilyen módon nyúljon bele. Képesek vagyunk felülbírálni az isteni teremtő képességet és annak végeredményét? Beleszólunk az evolúcióba?

Amikor a kimérákról szóló cikket elolvastam – és a mellékelt fotókat megláttam – komoly hányingerem lett. Sőt… Beleborzongtam abba, hogy mivé képes változtatni az ember saját fajtáját, és mekkora felelősség kell ahhoz, hogy a teremtési folyamatba ilyen módon nyúljon bele. Igen, tudom, tudjuk mindannyian, hogy a génmanipuláció sok mindennek nyit teret, akár a gyógyításnak is (másik cikkünk szólt erről), és írók fantáziája kezdett el szárnyalni ettől a lehetőségtől (pl. Golenya Ágnes könyveiben). De azonnal az a gondolat született meg bennem, hogy – miközben tiltakozunk az állati kísérletek végzése ellen – felelőtlenül vagy nagyon is tudatosan kísérleteket végzünk az Emberrel? Képesek vagyunk ezzel felülbírálni az isteni teremtő képességet és annak végeredményét? Beleszólunk az evolúcióba?
 
Kérdések százait veti fel bennem ez a gondolat és megborzongtat. Elismerem a természettudományokat, támogatom törekvéseit, hiszen ez a fejlődés velejárója, amit nem lehet ostobaságból, félelemből leblokkolni. De az első ebbéli aggodalmam is eszembe jut.
 
Majdnem 15 évvel ezelőtt történt, hogy a tévében tudósítást láttam arról, hogy hazánkban tudományos kísérleteket végeznek a paradicsom állóképességének, tartósságának növelésére úgy, hogy emberi génekkel manipulálják. Így a paradicsom szép piros és kemény marad heteken át, szállítható lesz, sokáig a polcokon maradhat és eladható. A külseje tetszetős (megfelel a trendnek az embernél is, ahol a külső fontosabbá válik a belbecsnél), eladható, ami kereskedelmileg hasznos (ez is trendi, hiszen az anyagi haszon is fontosabb a belső értékeknél), íze paradicsom-szerű, de fel sem ér az igazi kerti paradicsoméval (hamis belső értékekkel hasonlítható, ami jónak tűnik, de ha „belekóstolunk” kiderül, mégsem az). Ami megdöbbentett: mi meg megvásároljuk a multiknál ezt a gyümölcsöt/zöldséget és megesszük… Az ember megeszi az emberi génekkel kezelt élelmiszert. Vajon jó ez nekünk? Az anyagi haszon reményében kockáztatjuk és hosszú távon beláthatatlan következményekkel járó egészségünket? Általában évtizedek múlva szokott csak kiderülni valaminek a káros következménye, amikor már visszafordíthatatlanná vált a folyamat és tömegeket károsított. (Ilyen a só és az élelmiszer adalékok, festékek fogyasztása is, a fogamzásgátlók használata, ami ma már a férfiakat is károsítja, vagy a gáz meghajtású spray-k használata is.)
 
A sors úgy hozta, hogy másnap a rendelőmben ült az a két tudós ember, akik ennek a kísérletnek a részesei voltak. Engem az se nagyon nyugtatott meg, hogy ők nem fogyasztanák az ilyen paradicsomot… Tudnak, vagy sejtenek valamit, ami mielőttünk titok marad… (Mint ahogy a nőgyógyászok zöme a saját 15-16 éves kislányának NEM írja fel a fogamzásgátló tablettát.)
 
Minden kísérletnek vannak melléktermékei, félresikerült darabjai. (A hátán emberi fület hordó egér látványa hátborzongató… mint cikkünkben.) Tehetünk-e ilyet az Emberrel? És az egérrel? Felülírhatjuk-e a Teremtést? Amit a környezetünkkel, a természettel tettünk – arról már tudjuk, hogy felelőtlen volt és káros. Sikeresen tönkretettük a környezetünket, amivel kockáztattuk létünket. Ez nem volt elég tanulságos? Miért kezdjük el irtani saját fajtánkat is? Alig merem leírni… ez már nem sátáni tevékenység inkább az istenivel szemben? Mert úgy tűnik, az erdőirtás is az, a haszon reményében kapzsivá vált vállalkozók kíméletlenül tönkretenni képesek az ember környezetét, a lélegző, élő Földet. És most irtják az Embert is.
 
Az is elgondolkoztatott, hogy ezek szerint létezhettek valóban félig ló – félig emberi lények (kentaurok)? Félig madár, – félig emberi testű csodalények, szárnyas lovak? Akkor az ötfejű Gayatri sem mese, vagy Siva a nyolc karjával, Ganesha az elefánt fejével? Kísért a meseszerű múlt, a misztika, vagy az ember és a tudomány fogja éppen bebizonyítani, hogy létező, és létezhetett? Ha létezett, akkor mára nyilván kipusztult. Ha kipusztult, akkor nyilván nem volt életképes. Tehát zsákutca, vagy legalábbis akkor az volt. Csakhogy a mítoszok szerint ezek isteni lények voltak, valami többlettel rendelkeztek az átlagemberhez képest. Selejt, vagy géniusz? Mint a Twins c. filmben: az egyik a genetikailag kikísérletezett tökéletesség, a másik a genetikai hulladék?
 
Kétségtelen, hogy a művészek fantáziáját is beindította ez a gondolat, mi lenne ha… vagy mi lett volna, ha… vagy mi lesz, ha… A génmanipulációban rejlő lehetőségek mindenkit megindítanak, vagy megtorpantanak, aki gondolkozni szeret. Ön mit gondol erről?
 
Egyáltalán nem biztos, hogy igazam van, nem biztos, hogy az aggodalmam reális alapokon nyugszik. De kétségtelen, hogy cikk engem még nem kavart föl ennyire, mint a Fényportálban a kimérákról szóló. Szeretném, ha Önök is megírnák erről a véleményüket a szerkesztoseg@fenyportal.hu email címre, én pedig megígérem, hogy megkérdezek erről ismert gondolkodókat, írókat, tudósokat is.
 
Jogos lehet a kérdés 2011-12-ben.
 
-eszme-