A régi taoisták úgy gondolták, hogy az emberi test nem egy hanem két agy ellenőrzése alatt áll. Az ismert, fejben székelő agyon kívül létezik még egy, éspedig az alhasban. Tulajdonképpen itt arról az idegrendszerről van szó, amely az egész test aktivitását szabályozza.

Amikor az idegekről beszélünk, mindig az agy jut eszünkbe. De a régi taoisták a másik agyat éppen olyan fontosnak tartották. Ma ezt az alhasi idegközpontot úgy hívjuk, hogy ,,plexus solaris". Ez egy fontos idegsejt hálózatból áll, a mellkasban, a szív alatt és a gyomor mögött helyezkedik el.

Mivel közelebb áll az alhasi részhez, mint az agy, az altesti szervek és a plexus solaris idegei közötti kapcsolat sokkal szorosabb, mint az aggyal. Ezért hívták a plexus solarist a régi taoisták „altesti agynak".

Ez utóbbi működteti és egyensúlyban tartja a belső szervei funkcióit. Csak akkor vesszük észre jelenlétét, amikor harag, öröm, bánat, szerelem, gyűlölet vagy más erős érzelemfog el, ami a belső szervekből ered. Az érzelmek akkor születnek, amikor valami megzavarja a belső szerveket, de érezni a plexus solarisban érezzük, és fiziológiai reakciókban nyilvánulnak meg.
A taoista elméletben az érzelmek születése és észlelése inkább az altest tájékának feladata, mint az agyé. Az agy inkább egy könyvtárféle, ahol minden adat (élettapasztalat, nevelés, ismeretek stb.) elraktározódik. Modern szavakkal úgy mondanánk, hogy egy központi számítógépre emlékeztet.

A plexus solaris működése minden altesti szervet érint. A taoisták szerint az izgalom a szívvel áll kapcsolatban; a harag a májjal; a nyugtalanság a léppel és a hasnyálmiriggyel, a bánat a tüdővel; a félelem a vesével. Az öt elem elméiele szerint a túlzott izgalom árt a vékonybélnek, a nemi szerveknek, szívnek és a véredényeknek; a harag megzavarja az idegrendszert, a májat és az epét; a nyugtalanság vagy a túlzott lelkiismeretesség az izmokat, a gyomrot, a lépet és a hasnyálmirigyet; a túl sok bánat a tüdőre hat, a vastagbélre, a bőrre és a hajra; a nagy félelem a csontrendszerre, a vesére és a hólyagra. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy az indulatok károsak a szervezetre. A plexus solaris az első láncszem, amely a szerveken keresztül befolyást gyakorol. Ha ezek a szervek egészségesek és rendesen működnek, az indulatok is természetesen azzá válnak. A belső békét nem tudja befolyásolni a gondolat vagy a logika. Ezt csupán egy olyan erő képes irányítani, ami független a gondolattól.

Amikor jól működik a plexus solaris, a belső szervek hamarosan túlteszik magukat az izgalmakon és továbbra is jól funkcionálnak. De ha felborul az egyensúly, akkor álmatlanság, magas vérnyomás, érbetegségek, szívgyengeség vagy krízis, infarktus következik be; bronchitis ami krónikussá válik, nyombélfertőzés, szorulás, hasmenés, impotencia, mensturációs fájdalmak és más egyéb ehhez kapcsolódó bajok léphetnek fel.

Hogyan zavarható meg a plexus solaris egyensúlya? A taoisták szerint az újszülöttnél, az altesti második "agy"-nak sokkal nagyobb szerepe van, mint a fejben lévőnek. Az agyuk még érintetlen, mentes minden információtól amit pedig a felnőttek rendkívül fontosnak és követendőnek találnak; és nem szenvednek olyan betegségben, ami a felnőtteket akár meg is ölheti. A mesterséges nevelés és az élettapasztalatok révén az agy fejlődése lassan megindul. Egyes kultúrák lobban értékelik az adatgyűjtést, a memória fejlesztését, a racionális agyműködést mint a belső (érzelmi) fejlesztést. Ez oda vezet, hogy visszaszorul az altesti agy, majd feledésbe is merül. Ekkor válik az agy nagy könyvtárrá, ahol minden információ lerakódik (az agy térfogata mind nagyobb is lesz).

Ezzel testi és szellemi betegségek sorozata járhat együtt azok, melyeket fent már felsoroltunk, melyeket a modern idők betegségeinek neveznek. Valódi érzelmeik tagadásával az emberek a plexus solaris működésének létezését tagadják s ez együtt jár a szervek működésének zavarával és az élet megrövidülésével. A plexus solaris sorvadásának legegyértelműbb jele a has túlfeszítettsége, melynek oka, hogy ott halott sejtek gyűlnek össze, s egyéb selejtanyag is összpontosul. Mindez azt jelzi, hogy a plexus solaris elsorvadása előrehaladott állapotban van. A nagy has s az ezzel járó egyéb panaszok nem az egészséges gyereket jellemzik.

A valódi indulatok inkább a plexus solarisban találhatók mint az agyban. Ez utóbbi csak az emlékeket rögzíti. Gyakran arra tanítanak, hogyan fojtsuk el indulatainkat ésszel, vagyis gondolkodással. Pedig ezzel megakadályozzuk a plexus solaris működését. A fizika törvénye szerint, minél nagyobb a nyomás, annál több esélye van a robbanásnak. Ezért az elfojtással elősegítjük a testi és pszichológiai problémák megjelenését, s a tiszta agy emelte szép épület összeomlik. Amikor a szervezetet fenntartó szervek már nem működnek normálisan, zavarossá válnak az agyban tárolt adatok és elködösítik a valós bölcsességet és az intelligenciát. Ha meg vizsgáljuk jelenlegi társadalmunkat, megállapíthatjuk, hogy az ész felhasználása az indulatok visszaszorítására milyen rendkívül káros.

Ennek nyomán alakult ki nagyon sok egyén testi és pszichológiai betegsége.

(részlet: dr. Stephen T. Csang, Az öngyógítás teljes rendszere könyvéből)

Forrás: Ezotop