Talán meglepő itt, ezen a fórumon, hogy a sportról esik szó, konkrétan Madár boksz viadaláról, de nemcsak azért nem tudok elmenni a dolgok mellett, mert Erdei Zsoltot személyesen is ismerem és tisztelem, a mérkőzést magam is láttam, az igazságtalanságnak tanúja voltam, hanem mert azt a témát is érinti, ami engem mostanság nagyon foglalkoztat. Az igazság itt a földön és spirituális értelemben, univerzális igazságszolgáltatás felől is megközelítve.

Talán meglepő itt, ezen a fórumon, hogy a sportról esik szó, konkrétan Madár boksz viadaláról, de nemcsak azért nem tudok elmenni a dolgok mellett, mert Erdei Zsoltot személyesen is ismerem és tisztelem, a mérkőzést magam is láttam, az igazságtalanságnak tanúja voltam, hanem mert azt a témát is érinti, ami engem mostanság nagyon foglalkoztat. Az igazság itt a földön és spirituális értelemben, univerzális igazságszolgáltatás felől is megközelítve.
 
Szinte az egész ország erről beszélt a húsvét alkalmával. Nagyszombaton (2013. március 30-án) zajlott le a nagyon várt esemény Monacóban, ahol Madár az orosz Gracsovval állt ki, aki kicsit magasabb, fiatalabb, de Erdei Zsoltot ez egy pillanatig sem rettentette vissza. Végignéztük a mérkőzést és mindenki egyforma meglepetéssel fogadta az eredményt. Mi azt láttuk, hogy Madár győzött. A pontozóbírák nem így látták és 2:1 arányban az oroszt hozták ki győztesnek. Lassan azt lehet mondani erről az eseményről, hogy lerágott csont. Mindenki megírta már a maga véleményét, mindenféle szempontból elemezték. Többen korholták, hogy még több erőt, energiát, még több ütést kellett volna bevinni, esetleg a k.o. lett volna a megoldás, de még többen voltak azok, akik azt látták, igazán mindent megtett.
 
A helyzet spiritualitása
 
Erdei Zsoltot nem mint spirituális embert, hanem mint élsportolót, mint az ERŐ emberét szoktuk emlegetni, pedig a spiritualitás sem áll annyira messze tőle. De most a helyzet az, ami szót érdemel, és Zsolt magatartása.
 
A bírói döntés egyértelmű volt, de nehezen elfogadható. Fellebbezhetetlen. Hatására indulatok törtek elő ott a nézőtéren, és főleg az otthonokban, a tévé készülékek előtt. (Bennem is.) Azonnal utat tört magának az indulat a Facebookon is: „na, ha én ott lennék, rendet teremtenék a bírók között!” Nemcsak az váltott ki indulatot, hogy a rossz döntés szemet szúró, hanem az is, hogy nincs mit tenni. Ha sok Madár-rajongó személyesen is ott lehetett volna Monacóban (milyen jó, hogy a drága jegyek miatt erre nem is volt lehetőség), szerintem verekedés tört volna ki, az indulatok szabad utat kaptak volna. Mint egy focimeccsen. Annyira sokan drukkoltak most neki a sikeres visszatéréshez, annyira sokan zárták a szívükbe a sportolót.
 
A helyzet spiritualitása azonban éppen az ő magatartásában volt, és az ma is. Látszólag nyugodtan, indulatoktól mentesen, intelligensen vette tudomásul a döntést. Dühöngtek helyette mások. Mert tudta jól, hogy valóban „az igazság odaát van”, megtett minden tőle telhetőt, úgy bokszolt, ahogy azt előre eltervezte. Nyilván legbelül megvívta a maga harcát… De sem a hivatalos nyilatkozatokban, sem az egyéb beszélgetésekben ennek nem adott hangot. Nyugodtan vette tudomásul a döntést, és megy tovább, hogy bizonyítson. Magának és a rajongóinak. Hiszen remek formában van még így a negyvenedik éve határmezsgyéjén is.
 
És akik igazságot tettek volna…
 
Az indulatosak. A haragosak. A pattogók. Az egósok, akik azt gondolták, na majd én megmutatom ezeknek a bíráknak, meg ennek a szőke orosznak! A manipulátorok, akik mélységes összeesküvéseket sejtettek mögötte (valamennyi nyilván volt is). De már sokan nagyon messzire mentek azzal, hogy ki mindenki lehetett lefizetve azért, hogy ez az eredmény jöjjön ki… Ugyanaz a reakció, mint sokszor máskor, más helyzetben, amikor a tömeg önbíráskodik, eszét félredobva indulatosan cselekszik. Amikor a tömeg csőcselékké válik. Ezt látni a focimeccsek nézőközönségében is sokszor, amikor szinte csak egy alkalmat (ürügyet) látnak abban, hogy rombolni, tombolni lehet valamiért, valaki mellett és valakik ellen. Immár a futballt is a szurkolói szégyenítik meg, és elveszik a sport nemességét. Sajnos sokszor ezt látom a politikai jellegű tömegmegmozdulásokon is, és az ilyen reakciók ártanak az eredeti nemes, vagy igazságos célnak. Amikor az igaz forradalmárok közé bűnözők keverednek.
 
Madár száll tovább!
 
Kemény, mint a kőszikla. Hite erős. Ő és a környezet tudja az igazságot, ezért nem félnek a következő megmérettetéstől. Egy döntés ott, de az igazság itt, és odaát van. És ezt Madár a leghatározottabban, alázattal képviselte. Ebben az alázatban van a helyzet, és Ő maga igazi spiritualitása.
 
-eszme-