Ki ne hallott volna Noé bárkájáról? A leírások szerint Noé bárkája egy nagyméretű hajó volt, melyet Noé Isten parancsára épített, hogy megmentse családját, és a Föld állatvilágát az özönvíztől. Pár éve nemzetközi összefogás keretein belül Skandináviában egy új bárka épült…

Sok elmélet és még több tudományos értekezés szerint az özönvíz (a tengerek vízszintjének váratlan megemelkedése), valamilyen formában már többször bekövetkezett a Föld története során, néha globálisan, máskor kontinentálisan elszigetelve, de megtörtént!
 
Talán ez, talán más okok generálták, de egyfajta túlélőprojekt keretében Norvégia, az Európai Unió, és az USA évekkel ezelőtt megkezdte egy „norvég bárka” nevezetű építmény megépítését az északi Jeges-tengeren található Spitzbergák szigetcsoportján! A szigetcsoport az európai kontinenstől északra, körülbelül félúton Norvégia és az Északi-sarkpont között található. Szigetei a 74° és 81° északi szélesség között, a 10° és 34° keleti hosszúság között találhatóak.
 
A sziget a Földön normál repülőgéppel elérhető leg-északiabb ponton fekszik, 2300 fős lakosságával a legtávolabbi lakott hely a világon! Zord körülmények jellemzik, a jegesmedve populáció megfelel az ott élő emberi populáció létszámának, a szárazföldeket gleccserek borítják, a nyári átlaghőmérséklet -16 Celsius fok. A földrajzi fekvés, a jeges fjordok, és a mélyen fagyott hegy kiváló helyet biztosított a bárkának!
 
A bárka befogadó kapacitása lehetővé teszi 4,5 millió különböző magminta elhelyezését. Mindegyik mintacsomag mintegy 500 magot tartalmaz, vagyis 2,25 milliárdnyi vetőmag került fedél alá. A projekt célja, hogy egy a közeli jövőben „esetlegesen” bekövetkező globális katasztrófa miatt kipusztuló növényállomány átmenthető legyen! Az építmény maga tulajdonképpen egy hegybe fúrt, 120 méter hosszú alagút, 130 méterrel a tengerszint felett. A vastag sziklafalak biztosítják, hogy a lefagyott minták ne melegedjenek fel, még elektromosan biztosított hűtés nélkül sem.
 
A média keveset tudósított az eseményről, pedig a bárkát 2008-ban hivatalosan is megnyitották, jelenleg a norvég katonaság őrzi. A falak a hegy belsejében üvegszállal megerősített betonból készültek, egyes tudósok szerint ez az utolsó védelmi vonal a kihalás ellen, melyet a nemzetközi közösség valaha is létrehozott. A norvég kormány szerint valamennyi nemzet „meghívást” kapott a tárolók megtöltésére, melyekben a tárolt hasznos növények magjai legalább 19.500 évre megőrződnek.
 
Egy európai polgárban azért sok kérdés felmerül! A helyszín és a módszer érthető, különösen annak fényében, hogy korunk géntechnológiái, és biológiai betegségei miképpen csökkenthetik egy növény, egy életforma fennmaradási esélyeit. A legnagyobb veszély a banán, a búza és a burgonya terméseit fenyegeti, az emberiség legfontosabb élelmiszereit. Maga a „magbank” ötlete sem új, sok ország megcsinálta már, sok helyen működik ma is. Mitől más mégis ez a kezdeményezés?
 
Mert ez nemzetektől és nemzetközi jogoktól független, összehangolt kezdeményezés, speciálisan „túlélésre” tervezve. Az ötlet, mint bemutattuk nem új, és nem is ismeretlen, mitől más mégis?
 
Ez a Föld egyetlen nyilvánosan létező, kormányok által is elismerten túlélésre tervezett „bárkája”. Ez az egyetlen elismert bizonyítéka annak, hogy be kell rendezkednünk a túlélésre, mert valamilyen formában globális katasztrófa bekövetkezése várható. Ez az egyetlen bizonyítéka annak, hogy a Föld két legnagyobb technikai és gazdasági hatalma reálisnak tartja a jelenkori élet valamikori globális pusztulását.
 
Hiszünk benne vagy sem, a bárka megépült, három éve működik, és véd minket a globális katasztrófa utáni nagykereskedelmi vetőmag problémáktól….
 
De vajon ki fog ültetni?