Az óceánok ökológiai állapotát korábban is aggasztónak ítélte meg a szakemberek többsége, ugyanakkor egy nemzetközi kutatókból álló bizottság által közzétett jelentés szerint földtörténeti méretű fajpusztulás mehet végbe egy emberöltőn belül…

Az óceánok állapotának felmérésre létrehozott International Programme on the State of the Ocean (IPSO) és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) hat országból származó 27 vezető tengerkutatóból álló bizottsága most hozta nyilvánosságra kutatási anyagából az előzetes jelentést áprilisban, Oxfordban – írja a kornyezetvedelem.weebly.com.
 
A jelentés szerint a tengerek állapota jelentősen gyorsabban romlik a korábbi előrejelzéseknél. Ennek az az oka, hogy a sok, önmagában is súlyos különálló megpróbáltatás hatása egy időben összegződik. Az óceánokat károsító legsúlyosabb stresszhatások közé tartozik többek közt az éghajlat változása, a felmelegedés, a tengervíz savasodása, a kiterjedt kémiai környezetszennyezés és az óriási mértékű túlhalászás.
 
A bizottság szerint a fajok várható kihalása – ami a nagy halaktól a parányi korallokig mindenféle élőlényt érint – közvetlenül összemérhető a földtörténet folyamán eddig lezajlott öt nagy tömeges fajpusztulással, amelyek idején az élőlények nagy része eltűnt a Földről. A bizottság szerint az óceánok leromlásának sebessége és mértéke sokkal gyorsabb, mint ahogy azt bárki előre jelezte, a globális jelentőségű kihalás talán már el is kezdődött.
 
A globális felmelegedésnek az egyik legegyértelműbb hatása a világ óceánjaira, amit az élőhelyformáló fajokra, többek között a korallokra, tengeri füvekre, mangrove és sós mocsári növényzetre, valamint az osztrigákra fejt ki. Ezek az élőlények sok ezer más faj számára szolgálnak élőhelyként, és többségüknek nélkülözhetetlenek a fennmaradáshoz. Így például a korallok kifehéredése és pusztulása az emelkedő hőmérséklet miatt már most csökkentette a korallszirti halak és más élőlények sokféleségét és egyedszámát.
 
A tengeri jégtakaró ugyancsak meghatározó a sarkvidéki óceánok biodiverzitásának kialakításában. A jégtől függő antarktiszi élőlények, így a pingvinek és a fókák egyedszáma is csökken, sőt a fokozott antarktiszi felmelegedés miatt egyes fajokra a kipusztulás várhat. A jegesmedvék 2100-ra nagy valószínűséggel elveszítik jelenleg 1 millió négyzetkilométeres tavaszi élőhelyük 70 százalékát.
 
A tudományos bizottság szerint az alacsony oxigénszint és a teljes oxigénhiány az óceán melegedésével és savasodásával kombinálva az a három tényező, amely jelen volt a földtörténet valamennyi tömeges kihalási eseményénél. Ezek a faktorok újra kombinálódnak a világóceánban, amelyek hatását további stesszorok súlyosbítják, emiatt nagy a valószínűsége egy következő tengeri kihalásnak.
 
Forrás: Anna.hu