Ha integrál nézőpontból tekintünk rá a párkapcsolatainkra, megérthetjük, miért van az, hogy az USA-ban a felnőtt lakosság csaknem fele (az EU-ban 30%-a) egyedül él. Az is világossá válik, miért szenved sok pár kapcsolati nehézségektől, miért a nők kezdeményezik a válások/szakítások kétharmadát (akik inkább maradnak egyedül, minthogy kapcsolatfüggők legyenek), miért nem talál párt sok szingli, és a jó hír: milyen fejlődési szint és a párkapcsolatról alkotott elképzelés szükséges ahhoz, hogy a férfi és a nő elkötelezett integrál kapcsolatban vagy házasságban élve békés és fenntartható jövőt teremtsenek saját maguk és az emberiség számára.

Az alábbiakban az integrál kapcsolatok modelljének átfogó bemutatatása olvasható, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben ezt a témát tágabb kontextusban tárgyalhassuk.

Áttekintésünket a biológiai nem, a tanult nemi szerepek és a férfiak és nők maszkulin és feminin polaritásainak megkülönböztetésével kezdjük. Így megérthetjük, miért álmodoznak a nők sikeres, magas státuszú, tehetős és védelmező férfiakról, és miért vágynak a férfiak vonzó külsejű, egészséges nőkre, akik támogatják őket a hivatásukban (vagy osztoznak velük ebben). A modell azt is segít megérteni, miért a félelem a nők, és a szégyen a férfiak elsődleges érzelmi reakciója a párkapcsolati konfliktusokra. Ez a differenciálás figyelembe veszi a párok szociális elvárásait és megmutatja, mennyire illenek össze, ill. hogyan tudják a cselekvésben és a bensőséges kapcsolódásban megjelenő ellentétes férfi-női pólusokat egészséges módon kiegyensúlyozni és harmonizálni, hogy fenntartsák a szexuális vonzódást és a szinergiát.

A kapcsolatok integrál modellje figyelembe vesz többféle intelligenciát, kompetenciát, értékrendet, érdeklődési területeket, érzelmi szükségleteket (lásd fejlődésvonalak), amelyeknek összhangban kell lenniük a pár tagjai között, hogy mély érzelmi és lelki kapcsolat jöhessen létre, s boldogok lehessenek együtt.

A férfiak és nők közötti kapcsolati dinamika integrál megértésében az alábbi négy fejlődésvonal, és a pár tagjainak az azokon való helyzete a meghatározó.

  1. Tudatosság (nyolc szinten az archaikustól a transzperszonálisig)
  2. Spiritualitás (öt szinten a durva anyagitól a nonduálisig)
  3. Szexualitás (öt szinten az elnyomástól a transzperszonálisig)
  4. Anima/Animus komplexus (öt szinten a nőknél az anyától ill. a férfiaknál az idegen kívülállótól az egyenrangú partnerig)

Ezen a négy fejlődésvonalon elért szint ismeretében meghatározható, hogy a partnerek képesek-e egymásra egyenrangú félként tekinteni, vagy szembenállás fogja jellemezni őket.

Azt is fontos tudnunk, hogy a tipikusan előforduló párkapcsolati szakaszok közül aktuálisan hol tart az adott kapcsolat (vágy, románc, szerelem, konfliktus, bizonytalanság, elköteleződés és újra elköteleződés). Ezek ismeretében akkor is megfelelő és racionális döntést hozhatunk a partnerválasztás terén, amikor éppen tombolnak a hormonok.

Figyelembe kell vennünk a személyiségtípusokat, amelyek egyrészt segítenek megérteni a viselkedésmintákat, másrészt azt, hogy milyen módón vagyunk képesek szavakon, az együtt töltött időn, ajándékokon, érintéseken, apró figyelmességeken keresztül szeretetet adni és kapni.

Ha sikerül megismerünk és átlátnunk az integrál kapcsolati modell ezen építőelemeit, integrálhatjuk azt Ken Wilber szemléletébe, amelyben minden ember rendelkezik fizikai testtel, értelemmel, ezzel egyidejűleg egy individuum, aki egy nagy kollektíva része. Ezt a négy dimenziót négy kvadránsnak nevezzük, ahol a belső egyéni a bal felső, a külső egyéni a jobb felső kvadránsban, a bal alsóban a belső közös, és a külső kollektív a jobb alsó negyedben található.

Ha megértjük, hogy a kapcsolatokat a két alsó kollektív kvadráns alakítja, kirajzolódhat előttünk a szerelem nyolc formája (nincs szeretet, barátság, szerelem, romantikus szerelem, odaadás, őrült szerelem, szövetség, integrál szerelem), amelyet a pár együtt alkot meg. Amikor egy hullámhosszon vannak az intimitást előhozó bal alsó (kollektív belső) kvadránsban, a szenvedélyt gerjesztő jobb alsó (kollektív külső) kvadránsban, és/vagy tudattalan síkokon, megtapasztalhatják a függőség különböző formáit a kölcsönös függéstől az elkötelezettségig.

Mivel a térkép nem azonos a tájjal – ezt különösen fontos észben tartanunk, ha romantikus szerelemről van szó – az integrál kapcsolati modell együttérző és tapintatos megfigyeléseket, beszélgetéseket és tapasztalatszerzést javasol a partnerek által elért fejlődési szint meghatározására a tudatosság, spiritualitás, szexualitás, Anima/Animus komplexus terén, amikor az emberi kapcsolatok eme sérülékeny és bensőséges formájában szeretnének elköteleződni.

Ha kombináljuk az így szerzett tapasztalatokat és belátásokat a partnerek által fölvehető nézőpontok számával (1., 2., 3. és 4. személy), megtalálhatjuk a pár individuális helyét a kozmoszban, amely információkat adhat az általuk legnagyobb valószínűséggel kialakítható kapcsolat típusáról, minőségéről és várható időtartamáról. Így a felek dönthetnek az aktuális kapcsolatuk javítása mellett (ha mindketten képesek rá és szeretnék is), vagy egymással együttérezve lezárhatják a kapcsolatukat, hogy integrál szemléletet alakítsanak ki, és így megfelelő partnert találhassanak maguknak.

Szerző: Martin Ucik
Eredeti cikk: Integrales Leben

Forrás: Integrál Önismeret