Ausztrália nagy részét úgynevezett outback teszi ki. Az outback tekinthető a világ legősibb tájának. A sokszor sivatagos területeket vörös sziklák, bíbor színben úszó hegyek, okker síkságok jellemzik.

Az Adelaide Egyetem kutatócsapata a világörökség listáján is szereplő Nyugat-Ausztrál outbacken a föld alatti üregekben kutatott élet után, amikor hihetetlen, de ezer eddig teljesen ismeretlen rák-, pók-, féreg- fajt azonosítottak.
 
Az európai országok és az Egyesült Államok a mérsékelt nedves területei voltak eddig igazán ismert a felszín alatti üregekben, víztartó rétegekben, barlangokban rejtőző kisebb élőlényeikről. Az ilyen életközösségeket tudományosan sztigofaunának nevezik.
 
Az ausztrál outback táj valamikor 15 millió éve kezdett kiszáradni. Feltételezhető volt, hogy az egykor vízi környezethez szokott gerinctelenek egy része a föld alatti élethez alkalmazkodott, de Ausztráliában eddig csak feltételezték a sztigofaunák létezését.
 
Teljesen ismeretlen rákok, férgek, pókok és álskorpiók hada bújkál a világ legősibb talajában

Az új fajok leírásában a DNS-vonalkódok segítették a kutatókat. A megtalált ezer fajra rugó fajgazdagság mellett a tudósok a területen még több ezer eddig ismeretlen faj létét feltételezik.

 
Az új fajok védelme ugyanakkor nagy gondot jelent Nyugat-Ausztráliában, mivel aktívan bányásznak a sivatagban. Minden egyes bányanyitáskor alaposan át kell tanulmányozni az adott területet, nem okozza az emberi beavatkozás egy-egy faj kihalását.
 
A biológusok ezután bizakodóak, hogy a világ más szárazabb területein, mint például afrikai vagy dél-amerikai sivatagokban rengeteg sztigofauna vár még felfedezésre.
 
Forrás: Hír24