Az evolúció nem képes erre. Úgy legalábbis nem, ahogy ezt az immár többszörösen megismételt, s rendkívül szerteágazó kísérletek igazolják, hogy tudniillik, az egész ma élő emberiség egyetlen nőtől származik, s maximum három férfitől, ez a kicsiny csapat pedig Afrikában élt, úgy 140-200 ezer éve…

Mit is mond a Biblia?

„És Isten így folytatta: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és neki legyenek alárendelve a tenger halai, az egek repdeső teremtményei, a háziállatok, az egész Föld és minden mozgó állat, amely a Földön mozog!

és Isten hozzáfogott, hogy megteremtse az embert a saját képére, Isten képére teremtette őt; férfivá és nővé teremtette őket.”
(Mózes 1:26,27)
 

Neves szaklapok és tudósok állásfoglalása

 
A The Bulletin of the Atomic Scientists így ír: „Közelebbről szemügyre véve az emberi fejlődés korábbi elméleteit, azok nagyon szokatlannak tűnnek.” David Pilbeam a korábbi elméleteket 'kövületmenteseknek' nevezte. Ezek – az emberi fejlődésre vonatkozó – elméletek azt a látszatot keltik, mintha bizonyos kövületek alapján állították volna fel őket, a valóságban azonban egyáltalán nem voltak kövületi maradványok, vagy oly szegényesek voltak, hogy az elméletekre nem gyakoroltak lényeges hatást.

Tehát, az ember feltételezett legközelebbi rokonát és a korai embermaradványokat csak a 19. század kutatóinak képzelete kötötte össze. Miért? A tudományos folyóirat így folytatja: „Hinni akartak az evolúcióban, az ember evolúciójában, és ez befolyásolta a munkájuk eredményét”. (Az evolúció itt természetesen az ember bármiféle földi fajból való kialakulását jelenti.)
 

New Scientist, 1981.06: „A fennálló bizonyítékok alapján ítélve az emberi fosszíliák tanulmányozása csak mellékága a paleontológiának vagy az antropológiának. …a gyűjtemény kínosan hiányos, és nem rendelkezik meggyőző erővel.”
 
Az idézeteket hosszan lehetne sorolni, de a lényeg a következő, a The Universe Within című könyv által felvetett kérdésen van: mi okozta azt, hogy az evolúció szinte az egyik napról a másikra létrehozta a különlegesen fejlett agyvelővel rendelkező mai embertípust? Az evolúció nem képes erre. Úgy legalábbis nem, ahogy ezt az immár többszörösen megismételt, s rendkívül szerteágazó kísérletek igazolják, hogy tudniillik, az egész ma élő emberiség egyetlen nőtől származik, s maximum három férfitől, ez a kicsiny csapat pedig Afrikában élt, úgy 140-200 ezer éve…
 
Ez az eredmény a 80-as évek közepén született, s természetesen hatalmas vihart kavart. Fehérjebiológusok adták közre kutatásaik eredményét, s ez a körülmény felettébb felbosszantotta a régészeket. Igyekeztek is azonnal megcáfolni a dolgot, ám a cáfolat fordítva sült el: az eredeti állítás kapott még hangsúlyosabb alátámasztást. A kísérleteket 1994-ben újra megismételték, ezúttal a Harvard Egyetem is bekapcsolódott, a végkövetkeztetés azonban nem változott.
 
Az Éva-hipotézis
 
Az elmélet három kutató nevéhez fűződik. Mindhármuk mögött több évtizedes, igen eredményes munka áll a fehérjék molekuláris szerkezetének feltárása terén. A jelenleg a Hawaii Egyetemen dolgozó Rebecca Cann korábban, még amikor a Berkeley Egyetem munkatársa volt, járt az ötlet nyomába akkori kollégáival, Allan Wilsonnal és Mark Stonekinggel. Wilson az emberi vérfehérjék szerkezetének tanulmányozása kapcsán végzett munkájáról a legismertebb közöttük. Az ő kutatása alapján dolgozta ki Vincent Sarich a molekuláris órát amely segítségével a főemlősök evolúciós menetére lehet következtetni. De miért is kapta ez az elmélet az Éva-hipotézis nevet?
 
Cann ötletének újdonsága abban rejlett, hogy a sejtek egyik szervecskéjében, a mitokondriumban lévő DNS-t vizsgálta. A sejteket méhlepényekből vette, s ezekből vonta ki a DNS-molekulákat. Ez a mozzanat azért lényeges, mert a kutatók egészen a közelmúltig úgy gondolták, hogy DNS molekulák kizárólag csak a sejtmagokban fordulnak elő. 1960-ban fedezték fel, hogy ezen molekulák a mitokondriumokban is megtalálhatók. Persze az emberi DNS-nél sokkal rövidebbek, de éppen ezért, könnyebben is vizsgálhatók. Ráadásul még egy rendkívül fontos tulajdonságuk van: csak anyai ágon adódnak át! A hímivarsejtekben nincs mitokondrium, a mitokondriumok DNS-ében tehát nem keveredhetnek az apai és az anyai gének, és ezért csak a mutációk okozhatnak bennük változásokat. A mutációk okozta változások egymásra rakódva adódnak tovább, s olyan egyedi mintázatot adnak a DNS-szálnak, amely úgy jellemzi a gazdájukat, mint az ujjlenyomat.
 
Kis kitérő a mitokondriumokkal kapcsolatban: igen nagy rokonságot mutatnak a növényi zöld színtestekkel. A sejtek energia-háztartásáért felelősek, s mint ilyenek, számottevően befolyásolja működésük az öregedést. Valószínűleg eredetileg baktériumok voltak, hasonlóan a növényekben található kollégáikhoz, s valahogy belekerültek az emberi szervezetbe. Bár a mitokondriális DNS szintézisének egy részét a sejtmag vezérli, a mitokondriumok önállóan is képesek szaporodni.
 
Cann a vizsgált méhlepényeket különböző rasszokhoz tartozó nőktől szerezte be. A szülészetekről összegyűjtött méhlepényeket fagyasztott állapotban küldték Wilson laboratóriumába, és volt közöttük európai, afrikai, ázsiai eredetű amerikai, de új-guineai és ausztráliai bennszülöttől származó minta is. A mutációk tanulmányozása céljából kinyerték a méhlepénysejtekből a DNS-t, majd a szálakat különleges enzimek segítségével részekre szabdalták. A különböző rasszoktól származó minták ilyen részegységeit hasonlították végül össze egymással. A különböző eredetű DNS-ek között csekély különbséget találtak, csupán két fő csoportot tudtak elkülöníteni. Az egyikbe csak a feketék DNS-e került, míg a másikba az összes többi, közte néhány afrikai származású népcsoporté is. A negridek DNS-ében több változás nyomát fedezték fel mint másokéban, tehát az ő örökletes állományukat több mutáció érte. Ez arra utal, hogy az emberi fejlődésnek ez az ága régebben hajtott ki, vagyis hosszabb az evolúciós története, mint a többié.
 
Éva valódi korára úgy tettek becslést, hogy kiválasztották azt a DNS-szálat amely leginkább eltért a többitől, tehát a legtöbb mutációt viselte magán. Az alapfeltevés az volt – persze a nagy számok törvénye alapján – hogy a mutációk szabályos időközönként lépnek fel. Ismerve egyéb kísérletek eredményét, arra a következtetésre jutottak, hogy mintegy 140-200 ezer évvel ezelőtt élhetett az egész emberiség ősanyja. Egyéb, más módszerekkel végzett kutatások azzal egészítik ki ezt a megdöbbentő felismerést, hogy maximum három férfinak lehetett még köze a dologhoz…
 
1990-ben zárult le az eddigi vizsgálatok közül a legnagyszabásúbb az elmélet igazolására vagy cáfolatára. A fényes igazolás sok borsot tört a régészek orra alá, miszerint nem ők, hanem a biológusok oldják meg az ember származásának kérdését. Teljes energiával támadásba is lendültek. Különböző leleteket raktak sorba a molekuláris óra pontatlanságának igazolására. Ellenben, nem vetettek számot a darwini-elmélettel közel egyidős katasztrófa-elmélettel, mely viszont manapság kezd ismét teret hódítani. Ezen elmélet annyit állít, hogy az evolúció csak helyi szinten érvényes, az egész Föld fajainak összességét a meg-megújuló katasztrófák következtében kipusztult fajok élettereinek betöltésére indult megmaradt fajok képezik, és nem az évmilliárdokon átívelő folyamatos és megszakítatlan fejlődés eredménye. A legismertebb ilyen katasztrófa a dinoszauruszoké volt, a legnépszerűbb elméletek szerint kisbolygóbecsapódás vetett véget elterjedésüknek, s a felszabadult élettérbe betörtek az emlősök, s ők fejlődtek tovább.
 
Egy kisbolygópecsapódás okozta katasztrófa esetén a légkör helyi megsemmisülésének következtében a szabadon záporozó gyilkos energiájú részecskesugarak rengeteg mutációt váltanak ki, s ez a további fejlődésre is nyilvánvalóan hatással lehet. Érdekes, hogy találtak genetikailag sérült emberleleteket a földközi-tengeri szigetek barlangjaiban, melyek arra engednek következtetni, hogy hasonló katasztrófa történhetett az emberi történelem során is… A biológiai óra valóban lehet pontatlan, siethet, ám ez csak annyiban változtat a helyzeten, hogy Éva nem annyira régen élt, legfeljebb csak százezer éve. Ő volt az első homo sapiens sapiens – s még néhány társa. Ahogy leszármazottjaik elterjedtek a Földön, úgy léphetett be a helyi evolúció. Ahány kontinens, nagyjából annyi fajta ember, s ez a változás igen gyors lehetett, hiszen a 15 ezer éves, Kelet-Ázsiában feltárt emberleletek még egyáltalán nem mutatják az ismert mongoloid formát. Ez azonban felveti a kérdést, mely alapján a mongoloid rassz képviselői ezidőtájt még valahol máshol élhettek?
 
Vannak még további problémák is amik miatt a régészek nem kedvelik a fehérjebiológusokat. Ez pedig a vércsoportok kérdése. A főemlősök közül csak az emberben van meg mind a négy, az A, a B, az AB és a 0-ás vércsoport. Az emberszabású majmoknál – valamelyik a négy közül – egy mindig hiányzik, de akár több is. Ha közös őst tételezünk fel, ennek nem lett volna szabad így alakulnia. (Itt jegyzem meg, hogy az emberszabású majmokra nézve sincsenek olyan leletek, melyek evolúciójukról tanúskodnának.) A vércsoport leszármazási vonallal éppen ellentétes az, hogy az összes emberszabásúnak 48, míg az embernek csupán 46 kromoszómája van, vagyis történt egy kromoszómapár-kiesés, ami meglehetősen szokatlan dolog.
 
Feltétlen meg kell még említeni a nyelvészek legújabb kutatási eredményeit, miszerint valóban volt egy közös nyelv – de legyen ez csak adalék. Ha nem is a bábeli zűrzavar kavarta össze a beszédeket, hanem mondjuk egy a vízözön-mítoszként fennmaradt kisbolygóbecsapódás okozta, mely e túlélőket hosszú időre elszakította egymástól – ez csak részletkérdés. A szálak egyetlen, közös eredethez vezetnek vissza, s a lényeg mindenképpen ez.
 
Az ember hirtelen jelenik meg az élet színpadán. Már ami a homo sapiens sapienst illeti. A Földön élt többi emberfajhoz a bizonyítékok alapján – fejlődéstanilag – nincs semmi közünk! Az az ember, aki 1.8 millió évvel ezelőtt tüzet gyújtott, s az a másik, aki eltemette szeretteit mintegy 800 ezer évvel ezelőtt, nem lehet ősünk. Egyikük sem tudott beszélni, valamint képileg elvonatkoztatni – vagyis rajzolni. A beszéld képességével – nagy valószínűséggel – még a neander-völgyi ősember sem rendelkezett (a nemrégiben talált egyetlen apró csontocska nem cáfolja meg ezt az állítást), legfeljebb néhány magánhangzó kiejtésére volt képes. Habár agytérfogatának űrtartalma jóval nagyobb volt, mint a ma élő emberéé, mégsem volt értelmesebb. Ezzel nyilvánvalóan megdől az agytérfogat-testtömeg arányra vonatkozó elmélet is. A beszéd és a rajzolás képessége csak a cro-magnoni ember megjelenésével bukkan fel, s ez az emberfaj már a homo sapiens sapiens. A legősibb maradványai ennek az emberfajtának szűken százezer évesek, hirtelen jelennek meg (fejlődéstani előzmény nélkül!), s mindazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyekkel mi most.
 
Ez az egyetlen faj maradt fenn, habár jó néhány másik előfordult akkoriban, s korábban is, a Földön. A neandervölgyiek számottevő kultúrát nem tudtak létrehozni, az egyetlen valamirevaló civilizáció jelenleg a homo sapiens sapiensé. A változás, mely során megszületett – kromoszómapárkiesés, a beszéd megjelenése, a mitokondrium beépülése, mely maga is akkora csoda, mintha most valamelyikünkbe egy zöld színtestet plántálnának, s 100 ezer év múlva csak annak az egyetlen embernek az utódai élnének – olyan jelentőségű és átfogó volt, hogy mindez így egyszerre, egyszerűen nem mehetett végbe magától! Legalábbis ezt állítják sokan. Emberré válásunk szándékos beavatkozás is lehetett, persze talán beavatkozás nélkül is megszülethetett volna egy értelmes emberi faj. Egyszer… valamikor… A homo sapiens sapiens hirtelen felbukkanására lehetetlen evolúciós vonalat keresni, egyszerűen azért, mert ilyen vonal – legalábbis a Földön – nem létezik.
 
A Biblia szavai szerint saját képére teremtette az Isten az embert. Legalább fő vonalaiban. Ezen nincs is semmi csodálkoznivaló. A Világegyetem szükségszerűen az intelligencia megteremtésének irányába fejlődött, s fejlődik ma is. A matematikusok és a számítógépprogramozók nagyon jól tudják: egy feladatra csak egy optimális megoldás létezik. Csak egy egyenlet írja le abszolút pontosan azt a bizonyos tételt, s csak egy igazán jó algoritmus létezik egy számítógépes feladat megoldására. A természetben is csak egy igazán jó megoldás lehet az intelligencia hordozására, s egyáltalán, egy intelligens lény felépítésére. A szén alapú éltnek talán nincs is vetélytársa a kozmoszban, mint ahogy a DNS-en alapuló öröklődésnek sem. Persze más életformák is léteznek, de sohasem rendelkezhetnek olyan ígéretes jövővel, mint Mi.
 
Források:
 
Élet és Tudomány, 1973, 1401. o. Baktériumokból keletkeztek a mitokondriumok?
 
Élet és Tudomány, 1974, 51. o. Vércsoportok a világ térképén
 
Élet és Tudomány, 1990, 136. o. Az Éva-hipotézis
 
Élet és Tudomány, 1987, 42. o. A tagolt beszéd eredete
 
Tudomány, 1990.08 Éva és Éva
 
Erich von Daniken: Istenek ivadékai vagyunk?
 
R. Drake: Istenek és űrhajósok az ősi keleten (1973 USA)