Már rég foglalkoztatja az emberiséget, hogy vajon a jövő előre meg van-e határozva, vagy nem? Mi lenne, ha sorsunkat előre láthatnánk, esetleg a jövő ismeretében meg tudnánk változtatni?

Az első emberi civilizációk (i.e 4.000-3.000 Sumer, Egyiptom, Indus völgyi) és az akkor a földön élő „istenek” sem ismerték sem a saját, sem a mások jövőjét, bár ők is törekedtek rá, ahogy ez a fennmaradt végtelen számú agyagtáblából, pecséthengerről kiderül.
 
A sötét középkor idején vezette be az egyház azt az elméletét, hogy mindenkinek a sorsa meg van írva és attól eltérni nem tud, semmilyen körülmények között. Innen származik egy olyan közmondás, mely minden kultúrában megtalálható: „ahogy a nagykönyvben meg van írva”.
 
A gondolat célja az volt, hogy az ember szolgaként éljen és azt tegye, amit mondnak neki, sorsát megváltoztatni nem tudja, bele kell törődnie a jelenbe. Ez még ma is megtalálható sok vallásban, sőt legtöbbször a tanítások alapjául szolgál.
 
Mai vélemények
 
A mai gondolkodásmód, kutatások, elméletek igyekeznek ellentmondani ennek a hagyományos gondolkodásnak. Ez egyfelől fakad a vallás egyes tanainak megkérdőjelezéséből, másfelől a mai „szabad, azt teszek, amit akarok” gondolkodásmódból.
 
A mai elméletek azt mondják, hogy az ember állandóan döntést kell hozzon, és egy döntés mindig meghatározza a lehetséges jövőt. Aztán újra döntés következik, az pedig meghatározza a további jövőt.
 
Az élet olyan, mint egy nagy fa. Mikor elágazáshoz érünk, dönteni kell, jobbra, balra, vagy egyenesen. Aztán hamarosan újabb elágazás és újra döntés. Ezek alapján döntéseink következményeként elérhetünk a fa jobb csúcsára, vagy a bal alsó ágára ugyanannyi döntés alapján.
 
Ezekből egyenesen következik, hogy a jövő nincs megírva sehova, mi magunk alakítjuk. Aki viszont meg tudja látni döntései várható eredményét, az már megérdemli, hogy a jó utat válassza.
 
Sok döntés végeredménye azonban előre megjósolható, hisz aki törvénytelen dologra adja a fejét, az előbb-utóbb az igazságszolgáltatással találja magát szembe, az viszont nem jósolható meg, hogy mi lesz a pontos végeredmény.
 
Mi az igazság?
 
Napjaink bioinformatikai tudása, és a DNS ismerete átalakította az agyról alkotott elgondolásokat. A DNS tökéletesen irányítani tudja az életet, míg az agy inkább egy adattár, ahova a napi életünk, tapasztalataink, a tanult és megélt dolgok lenyomatai kerülnek, ezek alakítják további viselkedési formáinkat. Az agy inkább könyvtár, és az ember egészének viselkedését befolyásolja. A gond ott kezdődik, mikor az agy átveszi olyan funkciók vezérlését, amelyet nem kellene. Például, ha agyunk szerint táplálkozunk és nem a sejtek igényei szerint. Az agyban tárolt képet pedig a reklámok végeláthatatlan sora alakítja.
 
A DNS tárolja minden ember genetikai jellemzőit, és az élet során megélt behatásokat. Ezt a képességet használják fel a hazugságvizsgáló készülékeknél, illetve a biorezonancia eleven működő funkcionális elektrodinamikai tesztelések során.
 
A DNS-ben tárolt információ meghatározza az ember alap jellemzőit, azonban az életkörülmények, az agyban tárolt információk a végrehajtást befolyásolják.
 
Köztudott, hogy a Yin-es alkatú emberek a feltalálók, az ötletelők, ők állandóan pörögnek, azonban nem tudják végrehajtani ötleteiket. A Yang-os alkatú emberek a végrehajtók, ők sokkal nyugodtabbak, sokkal kevesebb energiával jutnak el a célhoz. Az ideális, ha ketten egymásra találnak.
Mindez az alapinformáció a DNS-ben tárolva van, és egyértelműen meghatározza a viselkedést. Így nem jellemző, hogy egy végrehajtó típusú ember feltaláló legyen, de a feltalálók érvényesülése is attól függ, milyen közegben él, milyenek a külső hatások. Példa erre a sok magyar tudós, aki asz Egyesült Államokban lett híres.
 
Látható tehát, hogy a DNS-ben alapvetően meg van írva a jövő, de ennek kibontakozása a környezettől függ. Aki feltaláló típus, az, ha serkentő környezetbe kerül, akkor kiteljesedik, ha gátló környezetbe kerül, akkor lehet, hogy nem lesz híres széles körben, de biztos, hogy szűkebb körben megmutatkoznak képességei.
 
Hasonlóan vannak tipikus vezetők, akik már gyerekkorukban eldöntik, hogy vezetők lesznek és legtöbbször ez megvalósul, még ha nem is a legfelsőbb szinten.
 
Látható, hogy a világmindenségben minden ciklikus, azaz minden folyamat rendszeresen ismétlődik. Kezdve az atomtól, melyben az elektronok folyamatosan keringenek az atommag körül, egészen a bolygókig, melyek meghatározott pályákon keringenek. Még az üstökösök is pályákon keringenek, legyen annak periódusa néhány évtől néhány ezer évig.
 
Életünk is ciklikus, napokból áll, melyek lefolyása hasonló, még ha mindig mást is teszünk, de alszunk, felkelünk, táplálkozunk, valamit teszünk, majd lefekszünk. Napjaink adják a hónapokat, éveket, stb.
 
Az emberiség történelmét áttekintve látható, hogy az események mindig ismétlődnek. Nem véletlen, hogy a próféták, ismerve a múltat a maga valóságában, felfedezvén a ciklikusság periódusát, igen jól meg tudták jósolni a várható eseményeket, és azok várható időpontját.
 
Az élet ciklikussága biztosítja, hogy egy bonyolult szervezet tovább tud élni, mint alkotóelemei, a sejtek, hiszen ami elpusztul, az pótlódik. Nem véletlen, hogy vannak olyan fenyők Kanadában, melyek ezer évet élnek, nem öregszenek, amikor elérik életük végét, egyszerűen kidőlnek. Hasonlóan sok gyökér a sziklás havas Himalája több ezer méteres magasságaiban, szintén ezer évnél többet él.
 
Elemezve egy ismerős ember élettörténetét, fel lehet fedezni a ciklikusságot. Elemezve a ciklikusságot, és ismerve az ő genetikai tulajdonságait, bizony látható, hogy meg van írva a jövő. Magyarra fordítva, ismerve, hogy valaki milyen típusú, ismerve egy-két életciklusát, az akkori viselkedési formáit, eléggé jól megállapítható várható viselkedése és ehhez nem kell prófétának lenni.
 
Kiss Tímea