Amerika első és legnagyobb közgyümölcsösét Seattle-ben alakítják ki, ahol csak olyan fákat és bokrokat ültetnek, amelyek termést hoznak. Ebből a parklátogatók szabadon szedhetnek, ugyanakkor a gyümölcsös gondozásában és megóvásában is szerepet vállalnak.

Fenntarthatóbbá teszi a városlakók életét az ehető erdő, amely nemcsak az emberek és a természet kapcsolatát fejleszti, hanem az emberek közöttit is. Az életminőség javítására újszerű elképzelést tesztelnek Seattle-ben, amelynek lényege, hogy egy közparknak termelőegységként is működnie kell a szolgáltató (levegőtisztító, zajcsökkentő, esztétikai, ökológiai stb.) funkciókon túl.

Seattle központjához közel fekszik az a Beacon Hill nevű, használaton kívüli, majdnem háromhektáros, dimbes-dombos terület, amelyet a következő hónapokban ehető erdővé alakítanak. A hetven környékbeli lakosból álló, Friends of the Food Forest (FFF) nevű baráti társaság két év alatt építési engedéllyé és pénzügyi támogatássá változtatta a sokak által kétkedéssel fogadott ötletet. Egyesek ugyanis attól félnek, hogy a statisztikák hiába nyilvánították Seattle-t Amerika legképzettebb és legolvasottabb városának, nem lehet kizárni, hogy termőidényben vandálok csupaszítsák le a gyümölcsfákat. Ez benne van a pakliban – mondja az FFF. Szerintük legfeljebb azt lehet tenni, hogy olyan sok gyümölcsöt termeljenek, hogy mindenkinek elegendő jusson.

A magasra növő szelídgesztenye- és diófák alatt a lombkorona középszintjére gyümölcsfákat (alma, körte, szilva) terveztek, alattuk bogyós gyümölcsöket termő bokrok (például áfonya, szeder), szőlő, gyógynövények és zöldségek kapnak helyet. A holisztikus szemléletű, úgynevezett permakultúrás gazdálkodás jegyében olyan önfenntartásra képes évelő növényeket válogattak össze, amelyek együtt termesztve tápanyagokkal látják el, vagy éppen rovarriasztóként védik ágyásszomszédaikat.

Jóllehet az ehető erdő kialakításánál fontos szempont volt, hogy minél kevesebb szakértői gondozást igényeljen, a látogatók a területen létesítendő oktatóközpontban hasznos ismereteket sajátíthatnak el a kertészkedésről, növényápolásról. A gyerekek számára szigorúan tövismentes és törpenövésű növényekből minigyümölcsöst is ültetnek. Lesz még itt játszótér, szalonnasütő és más közösségi pihenőhely a parkot gondozó környékbeliek összekovácsolásához.

Mindez első lépése annak a folyamatnak, amelyben a város fásított területeinek jelenlegi 18 százalékos arányát 2037-ig 30 százalékra növeljék (ez egyébként az amerikai mezőgazdasági minisztérium országos fejlesztési elképzeléseiben is szerepel). A koncepció továbblép a hagyományos tájépítészeti elveken, amelyeket sokan a "Fűre lépni tilos!" tiltással azonosítanak. Kialakításában a portlandi Kulturális és Ökológiai Intézet, az Ursinus Főiskola, a seattle-i Washington Egyetem és az amerikai mezőgazdasági minisztérium erdészeti szolgálata működött közre, az első eredményekről a városi zöldövezetekkel foglalkozó tudományos folyóirat, az Urban Foresting and Urban Greening közölt tanulmányt.

Forrás: Origo