Két szociológus – annak érdekében, hogy megértsék, mi vezeti az embereket a paranormálisba vetett hithez – médiumi közvetítéseken vett részt, kísértetjárta házakban aludt, jetivadászokkal túrázott, földönkívüliek áldozataival találkozott, és lefolytatott két teljeskörű országos tanulmányt.

Két szociológus – annak érdekében, hogy megértsék, mi vezeti az embereket a paranormálisba vetett hithez – médiumi közvetítéseken vett részt, kísértetjárta házakban aludt, jetivadászokkal túrázott, földönkívüliek áldozataival találkozott, miközben elkészített két teljeskörű, országos tanulmányt.

Ellentétben az elterjedt sztereotípiákkal, a kutatás rámutatott arra, hogy nincs általánosan alkalmazható jellemrajz a paranormálisban hívőkre. A hívők széles skálája a kevés jövedelemmel rendelkező szabad gondolkodásúaktól a nagyhatalmú üzletemberekig terjed, és csavargók és agysebészek egyaránt megtalálhatóak közöttük. Az eredményeiket a kutatók egy könyvben tették közzé, melynek címe: Paranormal America: Ghost Encounters, UFO Sightings, Bigfoot Hunts, and Other Curiosities in Religion and Culture.

A hitbe vetett okok szintén nagyon változatosnak mondhatóak. Néhányuk számára a paranormalitás jelenti a magyarázatot a világ működésére, míg mások a különös jelenségek személyes megtapasztalása miatt kezdtek a rejtélyek kutatásába. Christopher Bader, a texas-i Waco Baylor Egyetemének tagja szerint a jelenségben megfogható valami, ami a felnőttek szintjén a gyerekek kaland és felfedezés utáni vágyára hasonlít: „Míg mások otthon ülnek és videókat kölcsönöznek estére, ezek az emberek egy elátkozott és démonokkal teli házban töltik a szabadidejüket. A nagylábra (észak-amerikai jeti) vadászók pedig gyakorlatilag egy szörnyet üldöznek. Én is vonzónak találtam azt az érzést, amikor a hétvégén kimentem velük a természetbe, sosem tudva mire bukkanhatunk.”

Nincs kézzelfogható adat arra vonatkozóan, hogy milyen gyakori a paranormálisba vetett hit – melyet Bader és a másik szerző, Carson Mencken úgy definiál, mint olyan hit vagy tapasztalat, amelyet a tudomány és a vallás nem fogad el teljes mértékben. Azonban a televízióműsorok vizsgálatából képet kaphatunk arról, hogy egyre szélesebb mértékű a misztikus jelenségek iránti igény.
Bader elmondta, hogy az 1970-es, ’80-as években talán egy vagy két paranormális témájú adást tűztek műsorra, míg manapság több tucatnyival találkozhatunk: szellemvadászok, médiumok, kísértetek és vámpírok elégítik ki a közönség kíváncsiságát.

Számos tudós dolgozik a paranormalitás megfejtésén, azonban Bader és Mencken arra volt leginkább kíváncsi, hogy mi vezeti az embereket az ebben való hithez. Ennek érdekében egy 3000 főre kiterjedő országos felmérésbe kezdtek, melyben az amerikai lakosok hitét, tapasztalatait és érdeklődését vizsgálták. Az eredmények feldolgozását követően arra a következtetésre jutottak, hogy a kevésbé vallásos emberek a leginkább fogékonyak a paranormálisba vetett hitre.
Ez annak köszönhető, hogy ezek az emberek nyitottabbak a megmagyarázhatatlan jelenségek elfogadására, de nem ragaszkodnak szigorúan a vallásos hitükhöz amely az ettől eltérő misztikus jelenségeket általában véve elutasíthatja.

Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy különböző paranormális jelenségek különböző demográfiai szereplőkkel azonosíthatóak. A nők például sokkal hajlamosabbak elhinni, hogy elátkozott házban laknak, a végzős főiskolásoknál pedig gyakrabban fordul elő testen kívüli élmény, nőtlen fehér férfiak pedig gyakrabban hisznek az UFO-kban mint társaik. Bader szerint talán a nagylábra vadászók a legkülönösebb csoport: a paranormálisban hívők minden sztereotípiáját megdöntötték, és általában véve nagyon komoly, rendkívül hagyományelvű, és gyakran magasan képzett emberek. Ugyanakkor hitük annyira ellentétben áll az életstílusukkal, hogy sokan közülük szorongással küszködnek, és ez a paranormálisról vallott véleményükhöz való mélyebb ragaszkodáshoz vezetett. Bader elmondta, hogy családjuk és barátaik csodabogárnak tartják őket, és egyébként mindenki azt mondja róluk hogy flúgosak. Emiatt nagyon aggresszív stílusban és komoly elszántsággal próbálják bizonyítani, hogy mindenki téved velük, és hitükkel kapcsolatban. Egyik vadász számára a kutatás akkor kezdődött, amikor épp az erdőben járva egy Nagylábút pillantott meg, amikor a lény keresztezte az útját.

„Gondoljunk bele, mekkora stresszt okozhat egy ilyen tapasztalat”- mondja Bader. „Normális, értelmes embernek tartod magad, és egyszercsak egy óriási majomember sétál előtted. Ezt valahogyan bele kell illesztened az egész eddigi életedbe. Ezek az emberek nem egy őrült világképet akarnak másokra kényszeríteni. Saját maguknak akarják bizonyítani, hogy ők maguk nem őrültek.”

Michael Shermer, a Skeptics Society igazgatója, és a Skeptic magazin alapítója szerint a paranormális tapasztalatok személytől és jelenségtől függetlenül mind kizárólag az emberi agy furcsa teremtényei. Akár a hangok az öreg házban, akár a számítógép képernyőjén mozgó foltok, az emberi agy mindig egy ismert mintához fogja hasonlítani, mögöttes értelmet keresve a tapasztalat mögött.

Discovery News
news.discovery.com