Még mindig sokan kételkednek saját erejükben és abban, hogy igenis megérdemlik a jót. A közismert “szerencsétlenek” észre sem veszik, hogy önmaguk teremtik meg szerencsétlenségüket, a hitük helyett a hitetlenségük erejét aktiválják. Most itt egy jó példa arra, amikor a vágy a tudatalattiba is beépül, és elkezdjük önkénytelenül is megvalósítani.

 

Csaknem mágnesként vonzzuk magunkhoz azt, amire sokat gondolunk. Aki folyamatosan előrevivő, boldog, örömteli gondolatokat táplál, az hasznos, boldog, örömteli személy lesz és más boldog, feldobott, értékes emberek társaságát vonzza.

 
Ahogyan gondolataink hatással vannak érzelmeinkre, körülményeinkre, ugyanúgy hatással vannak a körülöttünk található anyagra is…
 
Példának okáért bemutatok két képet, amelyek a közelmúltban megvalósult – bár véletlenül elsült – eredményemet ábrázolják. Rendkívül szép példája azonban annak, hogy az érzelemmel telített vágy milyen tükörkép pontossággal jelenik meg a valóságunkban.
 
Az első kép Grand Canarián született fénykép formájában hat évvel ezelőtt, amelyet egy nyaralás alkalmával készítettem. Megfogott a hely bujasága, a falakról leomló dús növényzet, és elképzeltem, milyen kellemes lehet hasonló helyen élni. Gyönyörű emlékek fűznek ahhoz a nyaraláshoz. A képet éppen ezért, születésnapomra „fordította” aquarellbe a kislányom, amelyet be is kereteztem, és azóta is az ebédlőnk falán lóg. Naponta többször is elmentem mellette és megcsodáltam, visszaidézve azt a hangulatot.

A második képet 2010-10-07-én készítettem annak a háznak az udvarában telefonnal, ahová költöztünk és azóta is ott lakunk. Nem is vettem észre mindaddig a hasonlóságot, amíg haza nem értem és a két képet egymás mellé nem tettem! Döbbenetes! Felhívom a figyelmedet, a boltíves ablaksorra és a virágtartó vödörszerű formájára. A hosszú növényekkel szegélyezett bejáró és az árkádsor is magáért beszél! Akik már jártak nálam, láthatták, hogy a lámpáknak az udvarban pont ilyen a formájuk. Annyi csupán a különbség, hogy az egyik kép a Kanári szigeteken készült, a másik pedig Pesterzsébeten!

Ez azonban, higgyétek el, nem zavar meg engem semmiben, kicsire nem adunk!

 

Forrás: GHV