Olaszország Atlantiszának is nevezik Fabricche di Caregginét, mely amikor felszínre kerül, kísérteties látványt nyújt. Ekkor turisták tömegei érkeznek.
 
Fabricche di Careggine története az 1300-as évekig nyúlik vissza, ekkor érkeztek brescai kovácsok a területre, hogy egy vasöntödét nyissanak, mely köré szerveződött később a település. Az 1800-as évek elején bezárt a helyi vasmű, és a korábbi, jólétben telt évek után a szegénység és nyomorúság következett.

A lakosság a helyiek a mez
őgazdaságban és a pásztorként kezdett dolgozni. A 20. század legelején a gazdaság hirtelen fellendült a közelben nyíló márványbányáknak köszönhetően, amely miatt az Edron-folyón vízerőművet is építettek. Sok lakos a bányákban vállaltak munkát. 1941-ben a Selt-Valdarno-vállalat megkezdte egy, az Edron-folyónál épített erőművek működését segítő duzzasztógát építését. 1947 és 1953 között elkészült a 92 méter magas, 32 ezer köbméter víz megtartására képes gát. Ennek az ára a völgy és egyben Fabricche di Careggine elöntése volt, melynek lakossága ebben az időben 146 főt számlált, akiknek el kellett hagyniuk a települést.
 
A középkori kis csendes falu utcái mentén kőházak sorakoztak, emellett a közelben egy háromlyukú kőhíddal és 1590 óta saját, román stílusú templommal is rendelkezett, mely a San Teodoro nevet viselte. A mesterségesen kialakított tó vizét tízévente egyszer leengedik tisztítás céljából, ilyenkor pedig újra előbukkannak a megüresedett házak, a temető és a templom is láthatóvá válik. 2014-ben várható a tó vizének újabb leeresztése, mely minden bizonnyal ismét tömegesen vonzza majd az utazókat.

utazom.com