„A nyugati demokrácia bírálóinak igaza van: valami tényleg nem stimmel az intézményrendszerünkkel. S ennek a betegségnek a leglátványosabb tünete, hogy az elmúlt években hatalmas adósságot halmoztunk fel, s ezt most még csak nem is foghatjuk különböző háborúkra” – kezdte előadását a BBC rádióban Niall Fergusson híres skót gazdaságtörténész.

A fiatalokra kifizethetetlen adóssághegyek várnak – és nem csak az államadóssággal van gond.

Szerinte az államadósság azonban csak egy tünet. Sokkal nagyobb baj is van a mai társadalmi berendezkedésünkkel: mégpedig az, hogy rendszeresen eljövendő generációk kárára halmoznak fel adósságot a mai felnőttek.

„Az a baj, hogy a mai állami költekezési szabályok lehetővé teszik, hogy a szavazók azok pénzét költsék, akik még túl fiatalok ahhoz, hogy szavazzanak, vagy akár meg sem születtek” – magyarázza a tudós. Szerinte az államadósság-statisztikák nagyon félrevezetők, mivel csak azt tartalmazzák, hogy mennyivel tartoznak az államok a felnőtteknek – állampapírvásárlóknak, intézményeknek – s azt nem, hogy a szociális juttatások, egészségügyi juttatások mai szinten tartása mennyibe fog kerülni a gyermekeinknek és unokáinknak.

Amerika is nagy szarban van

Ha csak az Egyesült Államokat nézzük, amelynek az államadóssága nem túl nagy (tartozása „csak” kicsit több mint egy évi jövedeleme, nem úgy, mint Görögországnak, amelynek másfél évi tartozása van), és híresen szűkmarkú az ingyenes szociális és egészségügyi juttatásokkal, akkor jól látszik a gond. A legfrissebb becslés arra vonatkozóan, hogy mennyi az eltérés a szövetség jövőbeli kiadásaiban és bevételeiben 200 ezermilliárd dollár, majdnem a 13-szorosa annak, amit hivatalosan nyilvántartanak – közli a történész. Ám még ez a gigantikus szám sem teljes – teszi hozzá – mivel nem tartalmazzák a helyi állami szervezetek és önkormányzatok fedezetlen kiadásait, amelyek legalább 38 ezermilliárd dollárra rúgnak.

Mekkorák is valójában ezek a nagy számok? Jól érzékelhető, ha összevetjük az ország éves jövedelmével (bruttó nemzeti jövedelem – GDP). Az USA-nak, amely a világ legnagyobb gazdasága, tavaly 15 ezermilliárd dollár volt a GDP-je.

Ahhoz, hogy a jelenlegi amerikaiak dédunokái egyenesbe kerülhessenek, 64 százalékkal kellene emelni a szövetségi adókat vagy 40 százalékkal csökkenteni a kiadásokat, idézi egy korábbi társszerzőjét, Laurence Kotlikoff közgazdászt. Ugyanezt a számítást Nagy-Britanniára elvégezve azt találta: az embereknek harmadával többet kellene adózniuk és felével többet kellene egészségbiztosításba befizetniük.

„Ha a mai amerikai fiatalok tisztában lennének az érdekeikkel, akkor mind beszállnának a Tea Party-ba” – fogalmaz a Sarah Palin nevével fémjelzett, az állami kiadások lefaragása mellett kardoskodó amerikai konzervatív csoportra.

Átvernek minket az állami számvivők

A jelenlegi állami elszámolási rendszer szimpla csalás Fergusson szerint. Nincsen pontos, hivatalos mérleg az államháztartásokról, vagy ha van is, sok kiadást egyszerűen elrejtenek. „Még a folyó fizetési mérlegnek sem szabad hinni” – húzza alá. Amit az államok csinálnak, azt semmilyen jogszerűen működő vállalkozás nem engedhetné meg magának.

Hősök, hülyék vagy csigák leszünk?

Szerinte három lehetséges kimenetele van ennek a helyzetnek. Az egyik, legvalószínűtlenebb, de legjobb lehetőségnek azt tartja, ha hősi erőfeszítéssel meggyőzi egy igazán nagy ember a fiatalokat és szüleik egy részét, hogy felelősségteljesebb költségvetési politikát követeljenek.

Ehhez szerinte nagy segítség lenne, ha az államháztartási elszámolások a költségvetés kötelezettségeit és vagyonát összehasonlítható módon tálalná. Így könnyebb lenne különbséget tenni a beruházási típusú eladósodás (amiből várható egyszer hozam, megtérülés) és a fogyasztási típusú eladósodás (azaz amikor szimplán feléljük azt a pénzt, ami nincs is) között. Magyarán a kormányoknak pont úgy kéne könyvelniük, mint a vállalatoknak – véli.

A második, legvalószínűbb lehetőség az, hogy a fejlett államok sorra dőlnek bele a görög csapdába, és a lehető legrosszabb pillanatban kell majd drámai módon emelni az adókat és csökkenteni a kiadásokat.

Úgy véli, van egy harmadik lehetséges kimenetele is a válságnak, amelynek előjeleit az Egyesült Államokban, Japánban és Nagy-Britanniában látni. Ezekben az országokban nő ugyan az államadósság, de egész olcsó lesz ennek törlesztése, mivel ezeket a viszonylag biztosabb lábon álló országokat szívesebben finanszírozzák a pénzügyi befektetők. (Ebbe az irányba hat a deflációtól való félelem és a jegybanki intervenció is.) Ezzel a modellel egy baj van – véli Fergusson – hogy akár évtizedekig is lényegében nulla növekedést hozhat.

Forrás: FN24