…pedig sokan azt hiszik, hogy itt a Földön, a mai embernek nagyobb, erősebb az igazsága, mint őseinknek. Hiányzik a tisztelet és alázat a múlt tudása felé, és itt akarnak az emberek igazságot szolgáltatni téves vagy valós eszmékért, és közben elpusztítják őseik értékeit. Legyenek azok anyagi valóságban, vagy szellemiben. Túl gyakori, hogy a meglévő elpusztításával képesek csak új alkotásra.

Obeliszkek Egyiptomban

Több ezer évvel ezelőtt már kőből faragott obeliszkeket, égbe nyúló oszlopokat faragtak és állítottak fel az emberek saját dicsőségük magasztalására, szinte a formával mutatva az istenek felé törekvést. Tették mindezt úgy, hogy az oszlopok mind a mai napig fejtörést okoznak tudósoknak és építészeknek, művészeknek. Hiszen vagy egyetlen óriási kődarabból vannak kifaragva, vagy pedig olyan módon és pontossággal vannak a részei összeillesztve, hogy ahhoz a kötőanyagot nem ismerik, vagy nincs is. Az az oszlop, ami valamilyen katasztrófa során eltört, mind a mai napig nem összeilleszthető, mert a technikáját nem ismerik a XXI. században sem. Arról nem is beszélve, hogy a szállítása, felállítása  komoly gondot jelent mind a mai napig.

Obeliszkek világvárosokban

Az egyiptomiak luxori obeliszket ajándékoztak a Vatikánnak, Párizsnak, Washingtonnak. Mindenütt fejtörést okozott a felállítása, a karbantartása, az odaszállítása.

 

Több száz ember, rengeteg kötél- és csiga rendszerrel küzdött azért, hogy az oszlop a helyére kerüljön. Csakhogy ugyanezek az eszközök annak idején nem álltak az egyiptomiak rendelkezésére, mégis megoldották valahogy. Vagy nem jól hisszük? (Az egyiptomiak még mindig a piramisok építési titkát feszegetve is megmaradnak a földi, fizikai magyarázatoknál, miközben a tudományos-spirituális világ rég a rendkívüli energiák felhasználási lehetőségeiben találja a megoldást. Vagy az Univerzum más lakóinak segítségét látják benne felismerni. Mi az igazság? Odaát?)

Csodák után összeomlás

Miután az egyiptomiak megalkották a világ csodáinak egyikét – a piramisokat – , amik természetesen nem temetkezési, hanem beavató helyek – jelenleg építési nehézségekkel küzdenek. Nagyon rossz minőségű házakat, telepeket építenek ezerszámra úgy, hogy azok befejezetlenek és lakatlanok. Hová lett az egykori tudás? Hol veszett el? Ki vétett ez ügyben?

 A jelen kor földi emberének gőgje

Ez a gőg a hibás abban, hogy a tisztelet és alázat helyett, amivel megőrizhetnénk őseink tudását mindent újból fel akarunk fedezni magunknak és közben pusztítunk, és nem túlhaladjuk, hanem sokszor alulmúljuk őseinket. A több ezer éves obeliszkek stabilak még ma is és fejtörést okoznak, egy-egy manapság épített híd tartópillér meg néhány évtized alatt elporlad alattunk. (Pl. Lágymányosi-Rákóczi híd esete) Azt gyanítom, hogy talán a technikai megoldásokban is túlságosan a földi tudáshoz ragaszkodunk (és sokszor ahhoz is rosszul) ahelyett, hogy megpróbálnánk bepillantást nyerni az ősi technológiai trükkökbe és hallgatnánk azokra, akiket a tudósok ma esetleg lehurrognak.

Sokszor a régi lerombolása ad helyet az újnak. De nem mindig ez jelenti a megoldást! A felhasználás ne legyen azonos a régi értékek elpusztításával! Mert ezt látom az építészetben, a tudományban, a spiritualitásban, az emberi hétköznapi gondolkozásban egyaránt.

 -eszme-