Az ember és a gerinces állatok jó része öt érzékkel fogja fel a környező világ eseményeit. Egy új tanulmány szerint azonban létezett egy olyan közös ős, amely rendelkezett egy hatodik érzékkel is.

Az emberek öt érzékkel (látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés) rendelkeznek. Néhány vízi gerincesnek, például cápáknak, rájáknak, angolnáknak azonban van egy különleges hatodik érzékük is: képesek érzékelni a víz gyenge elektromos mezejének változásait. Ezt a zsákmány betájolására, kommunikációra és tájékozódásra használják.
 
A Nature Communications legújabb számában megjelent, több mint 25 év munkáját felölelő tanulmány szerint a gerincesek nagy többsége – mintegy 30 000 szárazföldi állat (az embert is beleértve) és nagyjából ugyanennyi sugarasúszójú hal – olyan közös őstől származik, amelynek jól fejlett elektromos érzékelőrendszere volt. Ez a körülbelül 500 millió évvel ezelőtt élt ős egy ragadozó tengeri hal lehetett, jó látással, fogakkal felfegyverzett állkapoccsal és a víz áramlását érzékelő oldalvonallal (amely a legtöbb mai halon is megtalálható). A hozzávetőleg 65 000 ma élő gerinces zöme ennek az állatnak a leszármazottja – állítja Willy Bemis, a Cornell Egyetem ökológus és evolúciós biológus professzora, a cikk rangidős szerzője.
 
A gerincesek törzsfáján több száz millió éve egy nagyobb szétválás történt. Az egyik fejlődési vonal a sugarasúszójú halakhoz (Actinopterygii), a másik pedig az izmosúszójú halakhoz (Sarcopterygii) vezetett. Ez utóbbiakból fejlődtek ki azután a szárazföldi gerincesek.
 
Egyes szárazföldi gerinceseknek, például a szalamandrák közé tartozó mexikói axolotlnak (Ambystoma mexicanum) a mai napig megmaradt az elektromos mezőt érzékelő képessége. Ezek az állatok ma a legjobb alanyok az érzékelőrendszer korai fejlődésének tanulmányozásához. A szárazföldi élettel kapcsolatos változások folyamán a hüllők, madarak és emlősök felé vezető vonalon lévő állatok elvesztették ezt a képességüket (és az oldalvonalat is).
 
Néhány sugarasúszójú halnál, így a kanalastokféléknél és a tokhalaknál továbbra is megtalálhatók az elektroreceptorok a fej bőrében. Az észak-amerikai kanalastok (Polyodon spathula) megnyúlt arcorrában 70 000 ilyen érzékelő található, ezzel ez a faj a legkifinomultabb elektromos érzékkel rendelkező ma élő állat, mondja Bemis.
 
Eddig nem volt egyértelmű, hogy vajon a különböző csoportokba tartozó állatok elektromos érzékszervei evolúciós és fejlődéstani szempontból azonosak-e vagy sem. A most közölt vizsgálatok eredményei alapján azonban kiderült, hogy az axolotlnál (mely a szárazföldi állatok felé vezető evolúciós ág modellállata) és a kanalastoknál (amely a sugarasúszójú halak felé vezető ág modellje) pontosan ugyanolyan minta szerint, azonos embrionális szövetből alakulnak ki a receptorok a fejlődő bőrben. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a két érzékelőrendszer azonos evolúciós eredetű. A kutatók most azon dolgoznak, hogy képet alkossanak arról, milyen lehetett e két fejlődési vonal közös őse, mondja Bemis.
 
Forrás: Origo