René Oth és mások nyomán a következőkben azt óhajtjuk bizonyítani, hogy az anyag, méghozzá az úgynevezett elemi, szervetlen anyag is érzékel, érez, örül, szenved, gondolkozik, hogy az „anyag” és a „szellem” azonos létforma.

Ezt a tételt elsőként Jean Charon francia fizikus fogalmazta meg. Kutatásai Einstein általános relativitáselméletben kutatásaihoz kapcsolódtak.

Charon 1975-76-ban felfedezte, hogy bizonyos stabil elemi részecskék, különösen az elektron – amelynek életkora azonos az Univerzum életkorával – anyag-burkán belül újfajta tér-idő létezik. Az elektron belsejében az idő iránya fordított, a jövőből a múlt felé halad, és ciklikus, azaz az események periodikusan, 10-23 másodpercenként megismétlődnek. Ez a jelenség az emlékezetnek felel meg, az elektron információkat gyűjt állandó jelleggel, és azokat egy kontinuus emlékezésfolyamatban újra és újra „átéli". Ezért nevezi Charon az elektron tér-idejét a szellem tér-idejének. Szerinte az elektron a legjelentősebb elemi részecske. Azt állítja, a tudat, a szellem nem komplikált, bonyolult biológiai szervezetek „felépítménye", hanem ott lakozik a legkisebb és legkönnyebb elemi részecskében, az elektronban. Ebben a Mikro-Univerzumban csökkenő entrópiával, azaz rendetlenséggel, és növekvő negatív entrópiával, azaz renddel, állandóan növekvő információ-tartalommal zajlanak, történnek az események.

Az elektron állandó, az időben tökéletesedő, autonóm egyéniség, individualitás, amely nemcsak arra képes, hogy maga körül aktívan informálja a teret, hanem arra is, hogy a múltját megőrizze.

Az atommag körül keringő elektronok Charon szerint a szellem időtlen hordozói. Gondolkodó énünk, szellemünk „egészként" benne foglaltatik minden egyes parányi elektronban, amely testünket alkotja. Egy hatvan kilogramm súlyú ember testében olyan szédületesen sok elektron van, hogy mennyiségüket csak egy olyan 4-es számjeggyel lehet kifejezni, amely mögött 28 nulla áll. Körülbelül annyi elektron van bennünk, ahány csillag és bolygó az égbolton.

Az elektron gondolkodó egység, amely mind belső reflexióképességgel, mind külső kommunikációképességgel rendelkezik. Belsejében számtalan, tömeg nélküli foton van. A fotonok úgynevezett spinje (forgásimpulzusa) teszi képessé a részecskéket, hogy tanuljanak és információt cseréljenek. A fotonok azzal a tulajdonságukkal, hogy változtatni tudják spinállapotukat, az elektron számára szabályszerű információ raktárrá válnak. S mivel a fotonok száma korlátlan, ezért az elektronok tudásszomja is határtalan. Az esze nem tud „Csipkerózsika-álomba" szenderülni, hiszen állandóan kapcsolatban áll a külvilággal, fotonokat ad le a szomszédos elektronnak. A fotonok elektronról elektronra szállnak, miközben spinállapotukról olvasható le az átvivendő információ. Így aztán az elektron fokozatosan „mindentudó" Mikro-Univerzummá nő fel, amely szinte a végtelenig növelheti intelligenciáját.

Minden elektronban megtalálható virtuálisan a dolgok és lények összes tapasztalata.
Azokat a részecskéket, amelyek a kozmikus tanulási folyamatban a legtöbbet sajátították el, Charon äonoknak nevezi. Ezek az univerzális intelligencia elemei.

A szellem, amely a kozmikus kaland középpontjában áll, nem kizárólag az ember privilégiuma. Az Univerzum tér-idő nagyságrendjéhez viszonyítva az ember történetének nincs nagyobb jelentősége, mint egy csillag, egy kristály, egy falevél, egy baktérium, vagy akár egy kutya történetének. Ezek a felsorolt lények mind „intelligensek", vagy legalábbis „gondolkodók". Spirituális szinten ugyanis mind ugyanazokból a gondolkodó elektronokból épül fel, még akkor is, ha ezek az elektronok mindegyik lény esetében más és más típusú „gép" alakjába rendeződve igyekeznek elérni alapvető céljukat, az egész Univerzum entrópiájának, azaz rendezetlen állapotának, dezinformáltságának csökkentését, és negatív entrópiájának, azaz rendezett állapotának, tudatának növelését.

Az kétségtelen, hogy legalábbis itt a Földön az emberben lévő elektronok érték el a legmagasabb negatív entrópia nívót. Az embergépezet tudja a maga bonyolult termelékenységével a legtöbb információt és információ-cserét megteremteni.

Az a lény, akit az ember a tükrében lát, csupán az az anyagi kontúr, amely nem gondolkodik, amelyet a gondolkodó elektronok csak használnak és felhasználnak, hogy információik mennyiségét és minőségét megnöveljék.

Mivel az összes elektron, amely élő testünket alkotja, teljes „Énünknek" individuális hordozója, azért halálunk után nem tűnik el Énünk. A földi tér minden köbcentiméterében találkozom őseim Énjeivel, jelenlegi Énemmel és utódaim Énjeivel.

Charon szerint – mivel az elektronok élettartama végtelen – mindnyájan a végtelen Múltban gyökerezünk, és a végtelen Jövőben folytatódunk.

Az ember testi halála után spirituális kalandja folytatódik. A porrá vált test elektronjai rövidebb-hosszabb idő múltán „újraszületnek", mégpedig úgy, hogy részt vesznek egy másik létforma anyagának megalakulásában, legyen az kristály, növény, állat vagy ember.

Az új létformában az összes elektron negatív entrópia nívója azonos, vagy legalábbis hasonló. Természetesen ez a nívó az élet folyamán növekedhet is, vagy katasztrófák, „bűnök" nyomán csökkenhet is.

Egy bizonyos idő után, amikor a lény már régóta ugyanazon a nívón létezik, megpróbál egy magasabb nívójú létformába átmenni. Például, ha növény volt, akkor magasabb nívójú növény vagy állat, ha kristály volt, akkor magasabb nívójú anyag vagy növény, ha állat volt, akkor magasabb nívójú állat vagy ember, ha ember volt, akkor magasabb nívójú ember vagy Nirvánához közeledő szellemi lény szeretne lenni.

Amennyiben nívója alacsonyabb, mint az általa óhajtott létforma, visszautasíttatik, és meg kell elégednie „alacsonyabb rendű" újraszületéssel. Ezért fordulhat elő, hogy ember állatként, növényként vagy kristályként születik újra.

Hernádi Gyula: Lélekvándorlás

Forrás: Ezotop