„Amikor magadba nézel, megtalálod Istent!” – mondta Christina Grof, aki egy teljesen új megközelítésből elemezte a sóvárgást, a függőséget. Új szempontokat adott a jelenségek megértéséhez és – megértő, hozzáértő szakemberek számára – egy megváltoztatandó terápiás folyamathoz. Hitelessége minden kétséget kizárt, hiszen ő maga is 8 éven keresztül ivott, de már 27 éve leállt. De úgy mutatkozott be, hogy „jelenleg tünetmentes alkoholista vagyok.”

Nagyon jó helyen beszélt a függőségek másfajta megközelítéséről, hiszen hazánkban rendkívül nagy számban élnek az alkoholfüggők, és a civilizációs betegségek terjedésével párhuzamosan a többi függőség is terjed. Szerintem az ő megközelítésére kevesen gondolnak. Még jelenleg a legtöbb szakember a függőségekben orvosi problémát lát, vagy genetikai problémára utaló nyomokat keresnek. A függőség fizikai, mentális, társadalmi és spirituális összetevőkből áll. Kétségkívül van genetikai hajlamosság is, a test ad kémiai reakciókat, a versenyszellemű társadalom nyomása is jelentős, de a legfontosabbnak a spirituális összetevőt tartja.
 
 

Sóvárgás a teljesség után

 
Jung szerint egy alkoholista sóvárgása valójában nem más alacsonyabb szinten, mint a lélek sóvárgása a teljesség iránt. Általában az alkoholisták találnak valami okot az ivásra, és legtöbben úgy gondolják, hogy nem sóvárognak valami után, hanem menekülnek valami elől. Pedig valami tökéleteset keresnek, valami megoldást a bajukra – csak nem jó módszerrel. Szinte mindegyikükre jellemző egyfajta belső üresség (de nem a jól értelmezett spirituális fogalom szerint).
 
Christina  Grof szerint a belső üresség szeretne telítődni. Általános érzés az éhség valami iránt, a szomjúság valami jóra (megértésre, szeretetre, elfogadásra). Ő misztikusok írásait kezdte el olvasni, ahol szenvedélyesen írtak az Isten iránti vágyról. (A lélek élő vizére szomjazunk. A tiszta forrásvízre. Kialakul az éhség és szomjúság Istenre.) Ha ez a belső természetes késztetés kibillen az egyensúlyából, akkor a belső sóvárgás függőséggé válik.  A saját teljességére kezd sóvárogni.
 
Minden ilyen probléma esetében nagyon sok múlik a családon. Vannak, akik szeretetteljes szülőkhöz születnek, és vannak, akik traumatikus környezetbe, ahol ordítoznak, erőszakoskodnak velük. A szégyent és a bűntudatot énképük alapjaiba építik. Félelem, düh, zavarodottság lesz minden alapja, és az elkülönültség érzése születik meg. Az abúzust elszenvedők sokszor elhagyják a testüket, hogy ne kelljen megélniük a fájdalmat (egy spirituális élménnyel menekülnek). A sértettek maszkot vesznek fel, eleve védekeznek, ami a túlélést biztosítja. (Maga Christina Grof is gyermekkorában családon belüli szexuális abúzust élt meg, és ezek az élményei visszajöttek festett képeiben. Amikor azokat nyilvánosan is megmutatta kiderült, hogy sokan hasonló élményeket éltek meg.) Az álcázás fokozza az elkülönültséget. Növekszik a hamis én, az isteni egyre kevésbé lesz elérhető. (Perszóna fogalma.)
 
Mit találunk legbelül?
 
„Amikor magadba nézel, megtalálod Istent!” De a függő, a sértett, abúzust megélt ember csak dühöt, szégyent, félelmet, bűntudatot, elégtelenség érzetet talál.  Ez akadály a valódi én kibontakoztatására. Nem magunkon kívül kell keresni a választ.  Az egyetlen megoldás a külső-belső szereken keresztüli elégedettség megszerzése.
 
Christina képekkel illusztrálva beszélt arról, hogy menyire a függőségek felé sodorják az embereket a reklámok. Téves ideákat teremtenek, mintha az anyagi világ, a tulajdon jelentené a boldogságot. A belsőleg is bizonytalan énűek abszolút elbizonytalanodnak. Belesüllyednek a zavaraikba, és eljutnak arra a pontra, hogy az egész elviselhetetlenné válik.  A régi önmaga meghal és valami új születik.
(Az újjászületés élménye itt is, mint az LSD esetében!)
Az alkoholfüggők a poklok poklát élik át, születésüket és halálukat, szenvedéseiket felfokozva. Ha segíteni akarunk, akkor az együttérzés és szeretet képesség az, amire építeni kell. A jelen élet tudatosságát kell erősíteni, hogy visszatérjen a valóságba. Építeni kell a nevetés és játék képességre. Szembe kell nézniük az érzelmeikkel, hogy elengedjék a védelmi falaikat.
 
Christina az Anonim Alkoholisták Klubjait nagyon jó rendszernek tartja, mert itt pont ez folyik,  itt képesek feltárni a titkokat egy védelmező közösségben. A tisztulás folyamatában rádöbbennek az adottságaikra és arra, hogy nem is rosszak. Elkezdenek kinyílni a pozitív valóságra, s végül járják a saját spirituális útjukat. Sok mosoly, nevetés, játék, mások segítése vezet mindenkinek önmaga elfogadására.
„Az önmagunkon kívül keressett válasz rossz stratégia volt. Amit kerestünk, az végig itt volt, legbelül.”  
ISTEN A LÉLEGZETBEN REJLŐ LÉLEGZET – zárta gondolatait Christina Grof.
 
-eszme-
(folytatom)