Sokan nem, vagy csak nagyon nehezen hisznek a fénylényekben, szellemekben, angyalokban. De ha bajban vagyunk, akkor előszeretettel fordulunk ezekhez a lényekhez, várjuk a csodát. Aztán ha bekövetkezik, megerősödik a hit, mert jó tudni: mindig van mögöttünk, mellettünk segítség, akire számíthatunk.

Régóta tudom, hogy a fátyol mögött nincs tér és idő, ezekre csak nekünk, embereknek van szükségünk a könnyebb tájékozódás végett. Sokáig azonban nem értettem, hogyan működik ez valójában. Aztán ezt is megmutatták nekem az Angyalok.
 
Középső lányomnak megígértem, hogy elmegyünk együtt moziba. Megspóroltam a mozijegy árát, ami a Gyes-ből nem volt egyszerű mutatvány. Végre eljött a várva-várt nap.
 
Reggel azonban, amikor az Angyalokat köszöntöttem és rövid meditációmat folytattam, eszembe jutott valami. Milyen jó lenne, ha a mozijegy mellé tellene a pénzből üdítőre, meg egy kis nasira, olyanra, amilyet Márti lányom éppen megkíván, én meg nagyon szerettem volna egy Angyalmagazin című újságot. Megkértem égi segítőimet, hogyha tehetik, vegyék figyelembe kívánságomat. Segítsenek megvalósulásában, úgy, hogy minden érintettnek a lehető legjobb legyen. Ezután tettem a dolgomat, szokásos háziasszonyi teendőket: mostam, főztem, nem gondoltam többé a kérésemre, egészen addig, amíg elérkezett az idő az indulásra.
 
És ekkor megtörtént a csoda!!!!!!!!!!!
Belenyúltam kabátom zsebébe és éreztem, hogy papírpénz akadt a kezembe. Nem is egy! Elővettem és izgatottan számolni kezdtem. Leírhatatlan az akkor érzett örömöm, igazi eufórikus állapotot élhettem meg. Nem a talált pénz miatt, hanem azért, mert ennyire konkrétan, kézzelfoghatóan megérezhettem, hogy rólam is gondoskodik az Univerzum, az én kérésem is meghallgattatott. 5000.- Ft-al ajándékoztak meg a gondoskodó Angyalok. Ebből igazán jól érezhettük magunkat, tellett mindarra, amire vágytunk, sőt még maradt a következő hétre is, hogy kiegészíthessem a „konyhapénzt”.
 
Hogyan is kerülhetett be a zsebembe. Törtem a fejemet, aztán másnap megszületett a megoldás. Amikor utolsó alkalommal segítséget kértem Kláritól – ismerve anyagi helyzetemet – nem fogadott el tőlem egy fillért sem. Én pedig, a kikészített bankókat nem tettem vissza a pénztárcámba, csak a zsebembe csúsztattam és valami csoda folytán, teljesen megfeledkeztem róluk. Az így megmaradt összeget találtam meg később, – mert az Angyalok már akkor, ott, jól tudták, hogy nekem erre 3 hét múlva nagyobb szükségem lesz. Azt is nagyon jól tudták, ha nem feledkezem meg róluk, akkor hamarosan a helyi élelmiszerbolt pénztáránál hagyom cserébe az elhozott élelmiszerekért, amit viszont ezek nélkül is ki tudtam fizetni.
 
Az Angyalok számára nincs lehetetlen, nem szab nekik gátat sem tér, sem idő.
                                                                                            
Cz. Márti
Forrás: Angyalfény