„Csak akkor találjuk meg az élet kincseit, ha leereszkedünk a szakadék legmélyére. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs.

Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.” (Joseph Campbell)

Az adventi időszakban érdemes visszatekinteni az elmúlt évre, sorra venni, hogy milyen utat jártunk be, miben fejlődtünk, milyen kisebb-nagyobb lépésekkel sikerült haladni a céljaink felé. Jó, ha van egy térkép is a kéznél, főleg, ha útról és célokról beszélünk…

Nekem egy ilyen mű Joseph Campbell “Az Ezerarcú Hős” könyve, amelyben együtt jelenik meg a mítoszok világa és a spiritualitás, viszont egyszerű és kézzel fogható, ezért mindenki megtalálhatja benne a maga tanulságát, ha gondolatban végigmegy a 12 ponton.

01

Campbell filozófusként ősi kultúrák mítoszait kutatta, meg volt győződve arról, hogy az emberiséget sokkal mélyebb szálak kötik össze, mint az napjainkban tapasztalni lehet. Kutatásai eredményeként állt össze a modell, bizonyítékként arra, hogy mindannyiunkban megvan a képesség, hogy hősökké váljunk a saját életünkben, ha merünk gyökeresen változtatni. Ehhez persze fel kell ismernünk, hogy merre van az utunk, milyen félelmek tartanak vissza, mit kell legyőznünk magunkban és hogyan tudunk újra talpra állni. Jó hírem is van, mert ha elindulunk a “félelmetes” úton, akkor segítőket is kapunk magunk mellé, akik még a legkritikusabb helyzetekben is mellettünk lesznek.
Campbell eredetileg 17 lépést fogalmazott meg, ez egy rövidebb, 12-es változat, vegyük sorra:

1. A hétköznapi világ: a mindennapi életünk, amelyet élve egyre inkább érezzük, hogy valami hiányzik, valami nem teljes.

2. A hívó hang – a külvilág hatására, vagy belső késztetésre érezzük, hogy talán most jött el az az idő, amikor valami teljesen új dolgot csinálhatnánk, amivel értékesebbé, értelmesebbé tehetjük a saját életünket. Lehet ez egy “véletlenül” kialakult helyzet, amelybe magunk sem tudjuk, hogyan keveredtünk bele, vagy egy szintén “véletlen” beszélgetés, amely egy csapásra mindent megváltoztat bennünk.

3. A hívás visszautasítása – a hívással együtt járó gyökeres változás annyira félelmetes és más, mint amit eddig csináltunk, hogy ezért először még a gondolatot is elhessegetjük magunktól. Ennek ellenére a hívás többször érkezik, már szinte bombáz bennünket, de a félelem hatására visszautasítjuk.

4. Találkozás a mentorral – ha a lélek már készen áll, csak az ego tartja vissza, akkor megjelenik a Mentor. Általában egy nagyon jóindulatú, védelmező, de kemény figura, aki bátorítja a hőst és talizmánokkal látja el. A kultikus filmek, mint a “Karate Kölyök”, a Mátrix, és a mesék, mint Óz vagy az “Alice Csodaországban” is ezt a kört járják végig, így mindenhol emlékezetes szereplőként találkozhatunk velük: pl. Morpheus vagy az idős Miyagi.

5. Az első próba – a küszöb átlépése – a hős most már végképp elkötelezi magát az új út mellett, megteszi az első félelmetes lépést, átugorja az első szakadékot. Ez még a “régi világában” történik, és egy olyan változást indít el, amely visszafordíthatatlan.

6. További próbák – Szövetségesek, ellenfelek – a hős változását a külvilág is észleli, sokan mellette vannak és támogatják, de vannak jócskán, akik igyekeznek visszahúzni, és legyőzni őt. A két pólushoz tartozó személyek a hősben zajló kétségeket is megjelenítik, és elszántság, kitartás kell ahhoz, hogy ne adja fel a küzdelmet.

7. A belső barlang megközelítése – a legfélelmetesebb próbatételhez közeledve a hős – gyakran gyors iramban – új képességeket sajátít el. Egyre magabiztosabbá is válik e közben és tudatosítja magában, nincs visszaút.

8. A nagy megpróbáltatás – A gyökeres változáshoz komoly nehézségekkel kell megküzdeni, de képesnek is érezzük magunkat rá, hiszen az út idáig a felkészülésről szólt. Aki ezt mégsem vállalja fel, az visszalép és jöhet egy újabb körre :) . A megpróbáltatás során a “régi” önvalónk meghal és megszületik az új, az erősebb, stabilabb és magabiztosabb ÉN.

9. A jutalom – tudatosodik bennünk, hogy mivel váltunk jobbá, értékesebbé, örülünk az elért győzelemnek. Sokszor kicsit túl is lövünk a célon, elhatalmasodhat rajtunk a ’világ császára’ érzés.

10. A visszaút – a hősnek vissza kell térnie a saját életébe. Megszólal egy belső hang, hogy “Vissza a gyökerekhez!” – ilyenkor kell új alapokra téve, de a régi tudást, tapasztalatot felhasználva folytatni az életünket. Felidézhetjük itt Gandhit vagy Jézust, akik visszatértek hazájukba nagy átalakulásuk után.

11. Az újraéledés – Ez már az új képesség, a tudás, a bölcsesség próbatétele. A hős nem tarthatja meg az új tudást magának, át kell esnie egy végső próbatételen, amelyben kitisztul az út és véglegesen átalakul a környezet.

12. Visszatérés az Elixírrel – A tudás Elixírré változik, a Hős sajátja, összeforrt vele. Készen áll arra, hogy a hétköznapi világban hasznosítsa.

Karácsony előtt még teremthetünk magunknak egy csendes órát, amelyben végig mehetünk a lépéseken. Megkérdezhetjük magunktól, hogy

  • hallottunk-e hívást egy új kalandra?
  • Vagy hallottunk, de visszautasítottuk, mert legyőzött minket a félelem?
  • Vagy hallottuk, de hagytuk, hogy mások eltérítsenek minket?
  • Megjelentek-e az életünkben olyanok, akiktől feltétlen bátorítást kaptunk, akik azt üzenték, hogy “Gyerünk, ne add fel, ez a te utad!”
  • Megtettük-e a félelmetes első lépést, és még ha nem is ment annyira jól, fel tudtunk-e állni belőle?
  • Megváltozott-e a környezetünk? Ha kifejezetten kétpólusúvá vált, akkor haladunk a végső megpróbáltatás felé, úgyhogy kezdjünk el gyorsan tanulni :)
  • Túl vagyunk-e a nehezén? Ez egyébként a legnehezebb szakasz, ilyenkor minden recseg-ropog, villámlik és mennydörög, kétségbeesetten próbálunk valamibe kapaszkodni és az irányítást magunkhoz ragadni. Van egy rossz hírem: NEM lehet. Jobb, ha amennyire csak lehet, megadjuk magunkat a folyamatnak, nagyon figyelünk, hogy éppen miben vagyunk benne és az új tudással felvértezve csak a következő lépésben gondolkozunk. Bízzunk abban, hogy a vihar elvonul és ki fog sütni a nap.
  • Érezzük-e a változást? Kapunk-e olyan visszajelzést, ami ebben megerősít minket?
  • Tudunk-e újra, nyitott szívvel a régi társunkra, munkánkra, környezetünkre nézni, megtalálni az új helyünket és támogatni őket a fejlődésben? Tudjuk-e már, hogy ’mi dolgunk ebben a világban?’

Egy ember életében több ilyen ciklikus kör is lehet, de igazán sorsfordító – szerencsére – nincs túl sok. Bármelyik lépésnél is tartunk, tudatosítsuk magunkban, hogy az életünk egyik végső célja a belső átalakulás és fejlődés, és ha ezen túljutottunk, akkor ezt tovább kell tudnunk adni.

010

Bármilyen nehéz helyzetből van kiút, sőt! a nehéz helyzetek jelentik a kijáratot az átalakulás felé. Nem biztos, hogy az a helyes megoldás, ha mindig gyorsan visszaállítjuk a “minden szép, minden jó, mindennel meg vagyok elégedve” érzést. Nagy a veszélye annak, hogy ez csak a visszautasítása egy olyan fejlődési lehetőségnek, amellyel a sorsunkat változtathatjuk meg.

Kívánok mindenkinek őszinte, szeretetteli és elfogadó önreflexiós pillanatokat Advent idejére!

2014. december – Móricz Emese

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.