Az emberiség hajnalán az ősember még csupán testi érzetei, ösztönei világában élt – akárcsak egy csecsemő. A középkor környékén – a szélsőséges babonák korában – felfedeztük az érzelmek világát, hogy majd később, a tudományos-technikai modern korszakban kiaknázzunk egy újabb emberi tulajdonságot: a racionális gondolkodás képességét. Így fejlődtünk mi, emberi lényekként: a testi érzetek világa után az érzelmeink, majd gondolataink világát fedeztük fel, ahhoz, hogy a XXI.sz.-ban elérkezzünk egy rendkívül jelentős felfedezéshez. Egy olyan felfedezésről van szó, amely messze jobban átalakítja a világot, mint a sötét középkorból a fejlett modern korba történő átváltás..

Az ősi spirituális hagyományok középpontjában a titokzatos emberi lélek vagy szellem áll, ugyanaz a “valami”, amely napjainkban a haladó tudományok (kvantumfizika, integrál pszichológia) érdeklődésének középpontjába került. Amit “lélek”, “szellem”, “Isten”, “Tudat” fogalmakkal jelöltek a korai kettősség-mentes (nonduális) ősi hagyományokban, azt most a kvantumfizika “tudat”-ként azonosította – így találkozott a spiritualitás és a tudomány, újra-felfedezve Istent a “tudat” formájában. Lélek, szellem, Isten, Tudat, élet, létezés – mind ugyanarra a titokzatos “valamire” mutatnak rá, amely bennünk, mindenkiben megtalálható és felismerhető közvetlen megtapasztalás révén. A tudat birodalma a XXI. század végső rejtélye és ennek felismerése az, ami alapjaiban újraformálja az önmagunkról és a világról alkotott képet.

tudattudat1254880_72709589A tudat – eme végső spirituális és tudományos rejtély – egyáltalán nem valami elvont, new age-s, ezoterikus, vallásos vagy filozófiai kitaláció, amelyben hinni kell, hanem egy olyan “valami”,amelyben nem kell hinni, mint ahogy nem kell elhinnünk azt sem, hogy léteznek a testi érzetek, az érzelmek és a gondolatok – senki sem kérdőjelezi meg ezek létét, mivel közvetlenül megtapasztalhatóak.

A tudat most feltárásra váró rejtélyes birodalma ugyancsak nem hit kérdése, mivel tudatosságként közvetlenül is megtapasztalható. Rendkívül könnyű és ugyanakkor rendkívül nehéz is ennek a megtapasztalása. Könnyű, mert valójában a tudat a bennünk levő figyelem tere, amelyben létrejönnek a testi érzetek, az érzelmek és a gondolatok.Egy éber, értelmes figyelem – pontosan az, ami most a szemeiden át pásztázza ezeket a fehér alapon levő fekete ábrákat, érthető szavakat képez belőle, majd mondatokat és így megtörténik a csoda: amit én most leírtam, azt Te most megérted. Tudsz ezekről a mondatokról, képes vagy megérteni, képes vagy érzelmeket fűzni hozzá, képes vagy róla gondolkodni – tudomásod van ezekről. S ha most, akár egy pillanatra is, a figyelmedet visszavonod az olvasásról önmagadra.. ha most, ebben a pillanatban megfigyeled a benned levő figyelmet, amely ezeket a sorokat olvassa.. nos, akkor egy villanásnyi időre megtapasztalod a tudatod tiszta terét. Magától értetődő, hogy figyelmünk, tudatunk az, ami ezeket a sorokat olvassa, és ugyancsak az, ami a testeden át a világot megtapasztalja – ez maga a valódi “én”-ed, az “Én”, amely csecsemőkorodtól egészen a halálig ugyanaz, változatlan marad, miközben testi érzeteid, érzelmeid, gondolataid az életed során folyamatosan változnak.

Amennyire egyszerűen megtapasztalható, felismerhető (kellene legyen) a figyelem, a tudat tere, éppolyan nehéz, sőt gyötrelmesen nehéz lehet. Napjainkban egyre többen sóvárognak a tudat felismerése iránt, olvasnak rengeteg szakirodalmat, keresik-kutatják önmagukat, sóvárognak a megvilágosodás után, újabb- és újabb gurukat, spirituális mestereket keresnek.. mindez azt mutatja, hogy a tudat felismerése sokszor roppant nehézkes.

A racionális ész korát éljük: az egész életünk a fejünkben zajlik, történik. Ha felületesen megfigyeljük önmagunkat, akkor azt találjuk, hogy a bennünk duruzsoló, elégedetlenkedő, akaró, zsarnokoskodó “kis én” a fejünkben található. A fejünkkel, a fejünkben folyamatosan locsogó, irányító kis zsarnokkal azonosítjuk önmagunkat – egónkkal (ego= “én” latinul). Ez a kis, fejünkben élő “én” folyamatosan, megszakítás nélkül gondolkodik: érkezik egy gondolat s az spontán asszociációval újabb gondolatsorokat ébreszt, a gondolatokhoz érzelmek kötődnek (“Vágyom az új iPhone-ra!”, “Félek, hogy kudarcba fullad a..”), csapongnak a gondolatok, a halott múlt emlékein rágódnak, a jövő elképzelt világát vágyják vagy félik – úgy tűnik, hogy nem is tudunk megálljt parancsolni nekik: nem mi gondolkodunk és érzünk, hanem a gondolatok és érzelmek élnek (fel) minket.

meditation-001A kérdés tehát megkerülhetetlen: hogyan ismerhetem fel a tudat terét, a figyelem tiszta terét, amelyben a testi érzeteink, gondolataink és érzelmeink megjelennek, kavarognak, tovatűnnek, hogy újabb érzeteknek, érzelmeknek, gondolatoknak adják át a helyüket? Hogyan tudhatok arról, ami mindig is a valódi “Én”, csecsemőkortól életutamon át halálomig – hiszen “Én” “önmagamtól” soha nem szabadulhatok meg. Az vagyok, ami mindig is voltam, a hitrendszereim, elképzeléseim, élettörténetem kialakulása előtt. Nem 40 éves könyvelő, családanya, feleség vagyok, hanem “valami” más, ősibb, megfoghatatlanabb. “Valami” olyan vagyok, ami nem a fejemben levő élettörténetem, hitrendszerem..

Számtalan módszer van rá, hogy tudatosan felismerjem a tudat terét – s ezek mindegyike a figyelemhez kötődik. Van valami, amit tanulmányozni akarok, tudni a létezéséről, tehát meg kell figyelnem azt. A “tudat” szó egy zavaros kifejezés, sokak számára ez a “gondolkodást” jelenti.. tehát akkor azonosítsuk figyelemként, a figyelem tereként. Ebből adódik az alapmódszer: meg kell figyelnünk a figyelmünket! S amikor figyelmünket a bennünk rejtőző figyelemre irányítjuk, akkor különös dolog történik: élénken megtapasztaljuk, hogy mi magunk a testet öltött figyelő tudatosság vagyunk. Ez nagyon mély felismerés, nehéz szavakkal leírni, mivel minden szó, amellyel meg akarjuk ragadni a misztikus leírások birodalmába vezet. Holott ebben semmi misztikus nincs, hacsak nem az, hogy gondolatokkal nem fogható meg, csupán közvetlenül megtapasztalható.

Nos, miként tudhatunk a tudatról? Íme, néhány módszer:

Figyelj a benned levő figyelemre!

  • Érezd, tudd szavak nélkül, hogy “vagy”, “létezel”, ismerd fel a létezésed!
  • Oszd meg a figyelmedet önmagad és a világ közt – mindig tudj önmagadról! Légy tudatában annak is, hogy létezel és a világot megtapasztalod. Légy tudatában önmagadnak, miközben bármit is teszel! Légy tudatában annak, hogy belakod a tested, légy tudatában annak, hogy most ezeket sorokat olvasod. Légy tudatában mindig önmagadnak!
  • Légy jelen! Engedd el a múlt koncain való rágódást, engedd el a jövő tervezését, hiszen mindkettő nem a valóság, hanem csak elmeszülemény. Az egyetlen valóság, ami létezik, az a jelen pillanata, a “most” pillanata – ami örök és végtelen. Soha nem volt olyan, ami nem most lett volna, sőt, a múlton rágódás és a jövő tervezés is mosttörténik. A most pillanata, az éber figyelés folyamata, a létezés és benne a világ megtapasztalása ugyanaz. Csak egy végtelen, éber figyelő figyelem van, amely itt és most tud önmagáról és a világról. Rezzenéstelen nyugalommal, abszolút figyelemmel, éberen figyel – akárcsak egy őz, nyúl, macska.
  • Figyelj azokra a “valamikre”, amelyek nem anyagi jellegűek, hanem ugyanannak a tudatnak a megnyilvánulási formái. Értsd meg, hogy kultúránk programozása következtében a megnyilvánulatlanokat, mint a tér, csönd, figyelem teljesen “semminek” nézzük, ignoráljuk, nem veszünk róla tudomást – és éppen ez az, ami miatt nehezen tudjuk felismeri a nem-anyagi jellegű tudat csöndes, tágas, éber és figyelmes terét, amelyben a megnyilvánult “dolgok” feltűnnek, játszanak, tovatűnnek, átalakulnak. Légy tudatában a térnek, amelyből a tárgyak kiemelkednek! Légy tudatában a csendnek, amelynek a felszínén a hangok hullámzanak! Légy tudatában a benned levő figyelemnek!

A fentiek mind útjelzők, amelyek ugyanoda, a tudat csendes, figyelmes terére mutatnak. Útmutatókként kell használni, hiszen ezek a módszerek más-más megközelítésből, de ugyanoda vezetnek: a tudat tudatosságához. Amint egyszer sikerült – akár egy röpke pillanatra is – megtapasztalni a tiszta tudatosság terét, akkor a folyamat jobbára megállíthatatlanná válik. A tudat önmaga tudatára akar ébredni és amint először önmagát felismeri, a továbbiakban egyre könnyebben és egyre hosszabb ideig képes önmaga tudatában lenni – míg végül állandósul ez az állapot. Ezt nevezik a spirituális irodalomban “megvilágosodásnak”, “megváltásnak” – de valójában semmi, de semmi rendkívülien nehéz vagy kiérdemelendő nincs benne. Már most is “megvilágosodott” vagy, csupán még nem ismerted föl ezt magadban. Már most is – e sorokat olvasó éber figyelemként – maga a tudat vagy, aki még nem ismerte föl önmagát, nem tud önmagáról! Tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy elengeded minden elképzelésedet önmagadról, a lélekről, a tudatról, a szellemről, Istenről és mindenféle magasztos “dologról”, mert ezek valójában csak elmeszülemények, elképzelések/gondolatok, amelyek a tudatosság terében vannak, mint felhők a tiszta ég terében; és eme felhők eltakarják a tudat tiszta egét. Ha eddig valami magasabb tudatállapotot akartál elérni, megvilágosodást, megváltást és hasonlóakat, akkor engedd el ezeket az elvárásokat! Légy gyerekien egyszerű, elképzelések nélkül és hagyd, hogy könnyedén megtapasztald a figyelő tudatot!

Hagyd a gurukat, szellemi mestereidet, szentirataidat, felejts el minden tanítást! Mert ha bármilyen tanítást, dogmát magadévá teszel, akkor csak újabb fogalmakkal, elképzelésekkel taszítod el magadtól azt, amit megközelíteni, elérni akartál. Értsd meg mélyen, hogy a megvilágosodást elérő zen-buddhista miért tépi össze a szentiratokat és “pisili le Buddha szobrát” – hiszen ezek a szentiratok és Buddha csak útmutatók, amelyeket – mint térképeket – használni lehet, hogy elérd a “célt”. De amint “elérted”, végre tudomásul vetted a figyelmedet, a tudatod terének létezését, akkor kiderül, hogy egyszerűen csak felismerted azt, ami van. Az egyetlen “valamit”, ami van, ami létezik, ami éber, figyelmes életként a testedben él.

(A cikk részlet Kery Ervin: A tudat rejtelmei c. könyvéből.)

forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu

 

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.