A testem egy eszköz a lelkem kifejezésére. Így vagy úgy, ez van. Sokáig gondolkodtam, azon miért cselekszem úgy, ahogy.

Ez a legbenső irányt mutat és megmelegít, nem beszélve arról, ha ki tud teljesedni. Nem most a jelen pillanatban persze, hanem az életem folyamán azon a rögös úton ahol nem vagyok egyedül. Hála a Jóistennek, ki lakozik valahol, de legfőképp bennem. Igen, mert bennünk van, ha hiszi valaki, ha nem. Amikor eljutsz valahová és felnézel….miért nézel fel? Ugye-ugye, van, és neki köszönöd vagy a megoldást várod tőle, de Te itt lent megoldod, jön az egód, tehát ki oldotta meg…?

Na hol lakik? Ismerd fel és ismerd el! Ismerd el magad! Hallgass rá, Ő a lelkiismereted. A legnagyobb kritikusod, kiben mindig megbízhatsz, és hallgathatsz, még ha földi egyensúlyod is, nem ezt diktálja. Aki elmondja mi bánt, mi fáj, és minek örülsz. Hallgass rá, problémád nem lesz e földi létben.

Mi az, hogy tiszta? Nem fáj, és nem akarod visszapergetni az idő kerekét, nem bántál meg semmit, mindent úgy tennél ismét, mint ahogy tetted.

Az élet sava-borsa itt van elrejtve és nem a múlandó percekben, a cseppnyi boldogságot keresve, amikor szigorúan a jelenre koncentrálunk és nem a jövőre. Meg tudod csinálni, képes vagy rá, különben nem lennél itt, képes vagy rá, mert van lelked, az erő, mely minden rossz és hatalom felett átível a jövő felé, itt a kezdődő múltban.

Fejezd ki magad, légy egy törékeny virág két szikla közül kinőve az élet sivár, sziklás hegyének oldalán.
Legyél magad, legyél Te, a gondolataid összessége, legyél Te, a mindenkori jelenben. Ne rémítsen meg ez a gondolat, ha elfogadod magad, elfogadtad azt ami vagy, és amit képviselsz ebben a világban. Ide születtél, ezt viselned kell, ha tetszik, ha nem.

Légy hű magadhoz!

Írta: Vargyas Gyula

Forrás: Ezotop