Igyunk ebből az örök életre szökellő, ős tisztaságú forrásból! Engedjük az Evangélium fénylő, életet adó elveit magunkba sugározni! Karácsony! A szellemi mélységbe zuhant földi szellemlégión megkönyörülő Isteni Szeretet ünnepe.

Álljon itt Pál Apostol I.Korintusi leveléből a szeretet kozmikus meghatározása:

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora a hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem – semmi sem vagyok.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek, vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ.
A szeretet türelmes, nem féltékeny, nem cselekszik rosszat.
A szeretet nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat.
A szeretet együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elvisel.
A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik, a szeretet soha meg nem szűnik.
Most tükör által homályban látunk, akkor majd színről-színre.
(Ap.Csel. 13,1-9)

Éljük át a szeretet bűnt oldó-bontó hatalmának másik csodálatos himnuszát, Kempis Tamás szeretethimnuszát "Krisztus követése" című munkájából:

Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen.

Végül hallgassuk meg Assisi Szent Ferencet, aki imájában tökéletesen kifejezte az isteni szeretet és a krisztusi béke bennünk való megszületésének és földi életünkben való megvalósulásának legbensőbb lényegét:

Uram, tégy engem békéd eszközévé!
Add, hogy ahol a gyűlölet tombol, oda a szeretetet vigyem.
Ahol a bűn uralkodik, oda a megbocsátást vigyem.
Ahol a viszály szertehúz, oda az egységet vigyem.
Ahol a kétség tétovázik, oda a hitet vigyem.
Ahol a hamisság kígyózik, oda az igazságot vigyem.
Ahol a reménytelenség csüggeszt, oda a bizalmat vigyem.
Ahol a szomorúság fojtogat, oda az örömet vigyem.
Ahol a sötétség rémít, oda a világosságot vigyem.
Uram, tégy engem békéd eszközévé!

Makk István: "Az örök fejlődés kozmikus útja" művének I. kötetéből, közreadja: ifj. Makk István.

Forrás: Spiritualitás