Néha úgy tűnik, hogy mi magunk, vagy valamelyik ismerősünk válságban, krízisben van. Megakadt tudatfejlődése valamilyen pontján, hirtelen spirituális jelenségekről beszél, esetleg olyanokról, amikben eddig nem is hitt. Betegnek látszik, ha pszichiáterhez jut, bizony diagnózisa is lesz… Nem ugyanaz, mint amit mi magunk gondolunk róla. Stanislav Grof amerikai transzperszonális pszichológus erről az alábbiak szerint gondolkozik.

Spirituális válságnak a belső átalakulás útján jelentkező krízis állapotát nevezzük.

Ezek az – olykor rendkívüli – állapotok, erős gyógyító és átalakító hatást gyakorolhatnak azokra, akiknek ilyen tapasztalásban van részük, és végig tudnak menni az egész folyamaton.

A tudat fejlődését kísérő krízis állapota a világ összes vallási és misztikus hagyományának leírásában szerepel, akár Nyugatról, akár Keletről legyen is szó. Ezek az állapotok egyénenként teljesen eltérőek lehetnek és néha ijesztő méreteket ölthetnek olyannyira, hogy kétségbe ejthetik, mind a folyamatban benne lévő személyt, mind pedig annak környezetét. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a válságban lévő egyén – amennyiben szükséges – megfelelő terapeutához kerüljön, aki elsősorban a folyamat megélését segíti elő, nem pedig annak különböző eszközökkel történő elnyomását.

Szerencsére ma már Magyarországon is egyre elterjedtebb ez a szemlélet, és működnek olyan terapeuták – nem csak az alternatív, hanem az általános gyógyászatban is – akik vállalják a Valódi Segítő szerepét ebben a folyamatban.

"A spirituális fejlődés hosszú és fáradtságos utazás, olyan kaland, mely meglepetésekkel, örömmel és szépséggel, nehézségekkel, s akár veszélyekkel teli vidékeken halad át."
/Roberto Assagioli/

Miközben Carl Gustav Jung nyíltan megkérdőjelezi a freudi pszichoanalízis korlátolt, és elfogult álláspontját, egy másik pszichiáter – Roberto Assagioli – Olaszországban szintén olyan felfedezéseket tesz a psziché vonatkozásában, amely nagyon sokban közös Jung megközelítésével. Akárcsak svájci kollégája, Assagioli is hangsúlyozza a spiritualitás fontosságát az egyén életében, nyíltan elismeri, és tiszteletben tartja magát a spiritualitást és a kollektív tudattalan fogalmát. Egy teljesen egyéni transzperszonális terápiás rendszert dolgoz ki, melyet pszichoszintézisnek nevez.

A transzperszonális pszichológia jelenkori neves képviselője Ken Wilber, aki a nyugati tudományt a keleti spiritualitással ötvözi, miközben nem kevesebbre vállalkozik, mint a világ megismerése az atomoktól a kozmikus tudatig, az anyagi – szellemi folyamatok feltérképezése, a társadalmi mozgatórugók felfedezése, a férfi-nő kapcsolata a történelem folyamán, a lelki patológiáktól az evolúciós elméletekig Wilbernél szinte minden terítékre kerül.

A kis kitérő után térjünk vissza eredeti témánkhoz, és nézzük meg, hogy miről is van szó valójában. Mit is jelent a spirituális krízis?

Ennek megértéséhez Assagioli gondolatait hívjuk segítségül.

 "…tekintsük át a "normális" ember néhány pszichológiai jellegzetességét..személyes vágyai kielégítésének szenteli magát, érzelmi, érzéki élvezeteket, anyagi biztonságot hajszol, vagy személyes ambíciói megvalósítására törekszik, vallása általában külsőségekben és konvenciókban merül ki,.az a hit vezeti, hogy, az egyetlen valóság az a világ, amelyet lát és érez. Ám előfordulhat, hogy ez a "normális" ember meglepődik a belső életében zajló hirtelen, vagy lassan zajló változásokon és felkavarodik tőle."

Assagioli szerint, a változásokat okozhatja több csalódás, hirtelen veszteség élmény, de lehet, hogy látszólag nincs különösebb oka, csak "valami hiányzik".

Ezekben az állapotokban a személyes ügyek, a rutin veszít jelentőségéből és az egyént új problémák kezdik el foglalkoztatni.

Mi az élet értelme? Mi a célja és az oka a szenvedésnek? Stb.

Néhányan megijedhetnek saját kérdéseiktől és igyekeznek küzdeni ellene. Gyakran fokozott erővel vetik bele magukat a külső tevékenységekbe, de tartósan ez a "megoldás" biztosan nem működik, és előbb vagy utóbb újra jelentkezik a felkavaró állapot érzése.

A belső felfordulás folyamán lassan változnak az értékrendek, melyeket bűntudat érzése kísérhet. Megélheti a személyiség a tehetetlenség, reménytelenség érzését. Fizikai kísérő tünet lehet az álmatlanság, idegfeszültség, más pszichoszomatikus zavarok, aktiválódhatnak régi szunnyadó konfliktusok, elnyomott, feldolgozatlan gyerekkori élmények. És bármennyire nehéz is maga az átélés folyamata, mégis nagyon-nagyon fontos, hiszen mindez, a személyiség új integrációját készíti elő. Rendkívül fontos, hogy a személyiség szembe nézzen saját negatív oldalaival. Eluralkodhatnak olykor depresszív hangulatok, kimerültség, fokozott nyugtalanság, stb. Nagyon fontos ilyenkor a segítő személye, akinek megértéssel, bíztatással kell a kliens felé fordulnia, hogy minél inkább képes legyen őt a válság folyamatán átsegíteni.

Nem az a cél, hogy minden áron megszabaduljunk ezektől a tünetektől, hanem sokkal inkább az, hogy felhasználjuk a bennük rejlő és előrehajtó dinamikát, és minél inkább megértsük önmagunkat, a tüneteinket, betegségeinket, a körülöttünk kialakult helyzetek üzeneteit, hogy a hétköznapi én és a Transzperszonális Én közötti távolságot egyre inkább csökkenthessük.

A fenti sorok, gondolatébresztők kívántak volna lenni.

A spirituális válság fogalma összetett, több évtizede kutatott területe a lélektannak, de napjaink egyik leggyakoribb jelensége is.

Azoknak, akik bővebben érdeklődnek a téma iránt:
 

  • Dr. Stanislav Grof és Christina Grof – Krízisek a belső átalakulás útján
  • Ken Wilber – A Működő Szellem rövid története
  • Ken Wilber – Határok nélkül
  • Bevezetés a transzperszonális pszichológiába – válogatás A. Maslow R. Assagioli és K. Wilber írásaiból
  • Ken Wilber – Áldás és Állhatatosság
  • Stanislav Grof – Az emberi tudat dimenziói
Szeretettel és Fénnyel!

Havasi Mia

 
Forrás: Astar