Ha már foglalkoztál az aura és a csakrák fogalmával, talán felkapod a fejed erre a címre, hiszen eddig úgy tudtad, csak 7 csakra létezik, szinte minden spirituális tanítás ezt a számot használja. Ha elkezded böngészni a netet, találhatsz ugyan egy-egy ezzel kapcsolatos írást, de ezek többnyire téves információkat tartalmaznak.

 Ha már foglalkoztál az aura és a csakrák fogalmával, talán felkapod a fejed erre a címre, hiszen eddig úgy tudtad, csak 7 csakra létezik, szinte minden spirituális tanítás ezt a számot használja. Ha elkezded böngészni a netet, találhatsz ugyan egy-egy ezzel kapcsolatos írást, de ezek többnyire téves információkat tartalmaznak.A 8. csakrával kapcsolatos ismeretanyag az elmúlt évezredekben rejtett tanításnak számított, csak kis létszámú, ebbe beavatott tibeti szerzetescsoportok, őstáltosok és hozzájuk hasonlítható spirituális vezetők foglalkoztak vele. Az ok egyszerű: az emberek 99,9%-nál a 8. csakra inaktív, ezért nem volt értelme annak, hogy az ezzel kapcsolatos ismeretek begyűrűzzenek a spirituális tanításokba, mert nem segítették volna a fejlődést.

 

Átalakulás rendszerében a 8. csakra központi szerepet játszik, lényegében a teljes Egy(ség)-Tudat Helyreállítás ennek a csakrának a megnyitásán és működtetésén alapul. Ahhoz, hogy megértsük a szerepét, először tisztáznunk kell a tudat metamorphosis-metodika szerinti fogalmát.“A tudat, vagy nevezhetjük léleknek is, egy univerzális, időtlen, a mi térfogalmaink szerint végtelen kiterjedésű multidimenzionális információ- és energiasáv, összeköttetésben áll minden más tudattal, együttesen alkotják a tudatszöveteket, amelyek pókhálószerűen szövik be az egész világegyetemet. A tudat az ember esetében multidimenzinális struktúraként a fizikai testen kívül helyezkedik, a 3-dimenziós vetülete azonban az agyban található. Ha egy képzeletbeli függőleges vonallal összekötjük a korona- és gyökércsakrát, a harmadik szem csakra magasságában pedig húzunk egy erre merőleges vonalat, akkor a tudat vetülete ennek a két egyenesnek a metszéspontjában helyezkedik el, ami biológia értelemben megfelel a köztiagynak.Megpróbálom leegyszerűsítve elmagyarázni a fenti mondatokat, kezdjük a “multidimenzionális” fogalommal. Matek-undorban szenvedők az első mondatoktól talán megijednek, de pánikra semmi ok, a végére mindent megértesz, hiszen ez egyszerűbb, mint az 1×1.

A jelenleg érvényes fizikai világkép szerint alapjában véve három dimenziós térben élünk, ehhez társul az idő, ezért tanulunk az iskolában 3+1 dimenziós világról. Azért fogalmazok úgy, hogy alapjában véve, mert már léteznek modellek, amelyek több dimenziót is feltételeznek, de ezek tudományosan még nem elfogadottak.Az euklideszi térgeometria dimenziófogalma azonban ismeri a multidimenzió fogalmát (En) , ebben a pont nulla dimenziós, (E0), hiszen nincs kiterjedése semilyen irányban, a vonal egy dimenziós (E1), a sík két dimenziós (E2), a téglatest három dimenziós (E3), a hiperkocka négy dimenziós (E4) és így tovább.

 Mivel a képzeletünk elég nehezen tudja feldolgozni a háromnál több térirány fogalmát, következzen egy rövid történet, ami segít nekünk a szemléltetésben.
Képzeljük azt, hogy a megszokott 3 térdimenzió helyett csak kettőben élünk, mi leszünk a pálcikaemberek a sík papírlapon. Semmit sem érzékelünk a 3. dimenzióból, csak azt fogadjuk el valóságosnak, ami a mi sík világunkban történik és amit ott érzékelünk. Ha úgy egyszerűbben el tudod képzelni: addig mozogsz két dimenzióban, amíg a ceruzát, amivel a pálcikaember-világunkat megrajzolod, a papíron tartod, hiszen ha felemeled, kimozdítod a ceruzát a 3. dimenzió irányába. Egy vonal a pálcikaember-énünknek tehát áthatolhatatlan akadály, meg kell kerülnünk, ha át akarunk menni a vonal másik oldalára. A házunk is csak pár vonalból fog állni, hiszen ezzel már el is zártuk magunkat a külvilágtól. Így hát a pálcikaember-énünk vígan éli az életét a papír síkján.Mit érzékel a pálcikaember-énünk abból, ha egy ceruzával közelítünk a laphoz? Semmit, hiszen az a 3. dimenzióban zajlik, azt a térirányt nem tudja érzékelni. Mi történik akkor, ha a ceruzát hozzáérintjük a laphoz? Egy pontot fog látni, azt a helyet, ahol a ceruza hegye találkozik a papírral.

 Pálcikaember-énünk meglátja ezt a pontot, odalép, hogy megérintse, de ravasz módon továbbhúzzuk a ceruzát, a pont elkezd vándorolni. Pálcikaember-énünk rohan utána. Elérkezünk a vonalhoz, ami neki fal, körbe kell kerülnie, ha a másik oldalra akar menni. Mi felemeljük a ceruzát, és lerakjuk a vonal másik oldalán. Pálcikaember-énünk megdöbben, rá kell jönnie, hogy sík világában parajelenség lépett fel. Eltűnt a pont a vonal-fal egyik oldalán és a másik oldalán pedig megjelent. Mi tudjuk, amit ő nem, hogy nem volt ebben semmi rendkívüli, csak egy pillanatra kiemeltük a ceruzánkat a 3. dimenzióba, hogy egyszerűbben és gyorsabban átkerüljünk a vonal másik oldalára.Nem kell mást tenned, csak helyezd be ezt a történetet a 3-térdimenziós világunkba, ahol a 4. térdimenzió nem más, mint egy újabb térirány, ami merőleges az első háromra, az 5. térdimenzió egy újabb térirány, ami merőleges az első négyre és így tovább.

Térjünk vissza a tudat fogalmához, amit a fentiekben úgy írtam le, hogy egy multidimenzionális információ- és energiasáv, ami a fizikai testen kívül helyezkedik, de az agy területén lép be a 3-dimenziós világunkba. Lefordítva ezt pálcikaemberre: ha a síkban élő pálcikaember-énünknek tudata lenne, térbeli elhelyezkedését meghatározva úgy fogalmaznék, hogy egy három-térdimenziós csík, ami a fejénél lép be a papír síkjára. 

Sőt, lépjünk még eggyel tovább. Pálcikaembereink tudata olyan, mint egy napsugár, ami a pont a fejében vetődik a papírlapra. Pálcikaemberünk természetesen nem ismeri a napot sem, hiszen az is a 3. dimenzió, azaz egy olyan térirány, amit ő nem tud érzékelni. 

Mi itt a három dimenziós világban azonban tudjuk, amit a pálcikaember nem: a nap sugarai mind egy helyről jönnek, megállíthatatlanul és elpusztíthatatlanul száguldanak az univerzumon át.

 A fenti analógia tükrében talán már jobban el tudod képzelni, mit jelent az emberi tudat definíciója, mit jelent a multidimenzió fogalma és miért írtam azt, hogy a tudat a testünkön kívül helyezkedik el. 
A fogantatás során, a Földre jellemző térstruktúrákba “ütköző” tudatsáv lelassul, veszít a frekvenciájából, miközben reakcióba lép a teret kitöltő térenergiával. A reakció terméke egy négy térdimenziós információ/energia mező, amelynek részecskéit biofotonnak hívjuk, magát a mezőt pedig aurának. A fogantatás pillanatában biofotonok kölcsönhatásba lépnek és összeolvadnak a folyamatban részt vevő anyai petében és apai spermiumban tárolt pszichogénekkel. Miközben a tudat a biofoton mezőn keresztül hatva szükség esetén még elvégezhet bizonyos korrekciókat, létrejön az immáron új pszichogenetikai mező a szülőktől örökölt mezők összeolvadásából, a mutációk átíródnak a DNS-re és elkezdődik a sejtfelépítés folyamata.
Ahogy már az előbb megfogalmaztam, a tudatsáv a földi térbe belépve idomul az itteni fizikai jellemzőkhöz, csökkenti energiáját, rezgésszintjét, “beljebb” haladva egyre kevesebb térdimenzióból építi fel magát. Ez a “beszűkülési” folyamat szükségszerű, csak így tud kölcsönhatásba lépni a térenergiával és tudja szabályozni az aura felépítését, amin keresztül pedig hatni tud a biológiai struktúrákra. A beszűkülés egyben azt is jelenti, hogy erősen lecsökken az információ- és energiaáramlás a tudatsávnak azon része között, ami részt vesz a biológia struktúrák felépítésében és fenntartásában, és azon része között, ami multidimenzionális struktúraként továbbra is része marad az egyetemes tudatszöveteknek.

A tudatnak azt a részét, ami a beszűkülés innenső részén található, öntudatnak nevezzük, ami pedig megmaradt eredeti állapotában, az a felettes tudat (vagy mély-tudat). Maga a beszűkülés pedig az ún. 8 csakra, ami abban különbözik a többi hét, általánosságban ismert csakrától, hogy más térdimenzióban helyezkedik el és az emberek 99,9%-nál inaktív, azaz csak annyi információt enged át, amennyire az öntudatnak a fizikai létezése során feltétlenül szüksége van. A 8. csakra tehát a tudat-sávnak az a szakasza, ami elválasztja egymástól az öntudatot és a felettes tudatot (mély-tudatot).”Eddig az idézet a “Legyen világosság! – A teremtő tudat” című kiadványból.A fenti információkból kiindulva talán már te is látod, miért tölt be fontos szerepet a 8. csakra: kapu a felettes tudatunkhoz és ezáltal minden egyetemes tudat-szövethez, vagyis az univerzum teljes valóságához.Az emberiség tudati fejlődésének elérkezett az a szakasza, amikor mi, akik számára fontos a harmónia az univerzummal, és fontos mindaz a tudás és energia, amit kaphatunk tőle, az Átalakulás útját járva aktiválhatjuk ezt a csakrát, a kaput, amin keresztül beléphetünk az univerzum tudat-rendszereinek csodákat tartogató világába és elképesztő kalandokat, felismeréseket élhetünk meg.