A Föld kozmikus ritmusában újra és újra elérkezünk Karácsony misztériumához. Az emberiség hármas ünnepköre – a Szentháromság hazahívó szózata – a mélyre bukott földi szellemlégió, az emberiség szellemi ébresztésére és visszavezérlésére a mennyei szférákba, az elhagyott atyai hajlékba.

Adja az Úr, hogy át tudjuk élni Karácsony misztériumát, hogy az örök szeretet megszülethessék bennünk, életünk világító fáklyája legyen. Hiszen ez mindnyájunk legjobban felfogott érdeke, mert a krisztusi elvek elfogadásával vagy elvetésével áll vagy bukik örök életünk, örök életem iránya. Hogy örök szellemi életem felfelé vagy lefelé veszi-e irányát.

Az irány döbbenetesen fontos. Mert álljon bárki a világegyetem bármely pontján, ha a krisztusi szeretet elvével azonosul, lénye a világegyetemben kiteljesül. Ha azonban a szeretet elvével ellentétbe kerül, szellemi homályba kerül, önmagát lefokozva összezsugorodik. Önmagam döntök sorsom, örök életem irányvonala fölött azzal, hogy engedem-e magamban megszületni a krisztusi elvet – a szeretet elvét – a cselekvő szeretet elvét.

Földi életem célját tévesztette, ha nem tud bennem megszületni Krisztus. Ez Karácsony örökjelentősége. Szent Ágoston nyomán elmondhatjuk Karácsony legmélyebb misztériumát:
Mily hatalmas vagy – szeretet! Te hoztad le Istent az égből. Az isteni szeretet emberré lett, hogy a mélyre bukott szellem, az ember, istenné legyen.

János evangéliumában Krisztus szavai így szólnak:

Istenek vagytok!
(Ján. 10,34)

És az írás fel nem bomolhatik. (János 10,35) – mondja Krisztus.

Hogy a szellem éjszakájából újra istenivé válhassunk: ez Karácsony örök misztériuma.

Makk István: "Az örök fejlődés kozmikus útja" művének I. kötetéből, közreadja: ifj. Makk István.

Forrás: Spiritualitás