Vajon kell-e tartanunk világméretű éhezéstől? Az élelem és a víz tartalékok elfogyásától, az energiaforrások központi kézbe kerülésétől, mint hatalomforrástól? Úgy tűnik, mintha a legrémesebb sci-fi alkotások szelleme kísértene, és a víz- valamint fénynélküliség, éhezés, mint valós félelem lebegne a fejünk felett, megfertőzve mindennapi gondolatainkat, és félelmet, szorongást gerjesztve.

Egy ugyancsak félelemkeltő körlevélre reagálva jegyzem le a soraimat mindenki okulására. Ez a levél amerikai magyaroktól érkezett és arról szól, hogy Új-Zélandon az élelmiszertermelést már nem emberi jognak, hanem kiváltságnak tekintik. Szabályozni akarják, hogy ki, mikor mit termelhet, illetve a szabályozás mögött központi hatalmak állnak, akik a magok kereskedelmétől kezdve a teljes élelmiszertermelést a saját kezükbe akarják tartani. Ráadásul nagyon szigorúan ellenőrzik és megtorolják, ha valaki ennek ellenére a magán szférában szeretne helyt állni termelőként. Az ellenőrzési folyamatba a rendőrséget is bevonják. (Tiszta horror…) Hivatkozik az írás egy 1960-as kutatásra, világszervezetekre, arra, hogy mindezt Amerikában már figyelembe vették, és a rendeletek elsősorban a nagyüzemi, enyhén szólva sem egészséges mű-tápszereknek kedveznek, a nagyüzemi termelésnek és a nagykereskedelemnek. A sok-sok ismert szervezetre hivatkozás már majdnem hihetővé teszi az írást, még magyar szakember (Szabó Roland) neve is felmerül benne, de korrekt hivatkozás nincs az eredeti forrásra.
 
Hát igen… Természetesen érthető, hogy a népesség világméretű szaporodása egyre komolyabban felveti az élelmezés problémáját, aminek érdekében világszervezetek próbálnak szabályokat, törvényeket hozni, megoldást keresni. Ez is egy tudományosan alátámasztott tény-halmazon alapuló hírből indult ki, de elgondolkoztató, hogy miért éppen 2012 első napjaiban akarnak pánikot kelteni vele, mint a Bonn melletti vulkán kitörésével, ami már jó pár száz éve jelez, de esze ágában sincs kitörni és elsöpörni Európát.
 
No de miért jó az, ha már karhatalmi szervek uralmáról szóló rémtörténetekkel színezik a tudományos gondokat rejlő hírt? Talán van teendőnk az új-zélandi törvénytervezettel kapcsolatosan? (Mint „szomszédos ország” problematikája?) Nem, az ilyen méretű aggodalomnak nincs helye.
 
A magyar leleményesség
 
Viszont már tíz évvel ezelőtt részt vettem olyan tanyán szervezett előadáson, amit magyar szakemberek tartottak. Arra buzdítottak mindenkit, hogy aki csak teheti menjen a szabadba, a természetbe élni és álljon rá az önellátó gazdálkodásra, önfenntartásra. Vásároljanak tanyákat,
fúrjanak kutakat, mentesüljenek a központi ellátásoktól, a függőségtől. A három K törvénye szerint: legyen kerted, kutad és kemencéd – akkor nem kell tartani a létfenntartás ingatagságától. És a magyarok közül – különösen a spirituális gondolkozású, és az ősi magyar kultúrát pártoló emberek közül – sokan ezt az elmúlt években már meg is valósították. Tanyákon, erdőkben élnek, megvalósították az önfenntartó gazdálkodást, építettek egészséges házakat, kunyhókat (sokan még izzasztó kunyhókat is), termelnek, gazdálkodnak és megélnek.
 
Sokan összefognak, együtt gazdálkodnak és termelnek, önkéntes összefogásban és nem fentről jövő kényszerítéssel, mint ahogy a termelőszövetkezetek alakultak annak idején. Egészséges, bio táplálékokat termelnek, és egyelőre még nem szegnek törvényt azzal, ha a felesleget eladják. Éppen Kecskemét környékén is vannak ilyen sikeresen gazdálkodó közösségek. Ezekkel a módszerekkel nemcsak a „túlélést” biztosítják és nemcsak függetlenednek, hanem szinte kiiktatják a központi ellátást, és nem utolsó sorban a pénztől függést.
 
A gazdasági fejlődés elölről kezdődik
 
Azért az elgondolkoztató, hogy a gazdasági élet visszafejlődik a továbbfejlődés érdekében? Megint elindul az önellátás, a cserekereskedelem, a termelés csak szükségletek szerint? Aztán valaki majd megint feltalálja a pénzt? És mi lesz a városban lakókkal?
 
Ez az új szemlélet arra is utal, hogy a városban lakók magukra vethetnek. Akik az országos gáz- villany- és egyéb energia ellátástól függenek, akiknek nincs kertjük, földjük, azok magukra vethetnek, és éhen halhatnak? Vagy ügyeskednek, cserélnek valamit valamiért, leginkább élelemért.
Ez megint egy rémtörténet.
 

termelés a lakótelep mellett Kubában
Hiszen vannak a fizikai, mezőgazdasági munkához tehetségtelenek, vannak lusták és ravaszak, akik a legínségesebb időkben is megtalálják az erejük megtartásához szükséges forrást. Ami ugyanolyanná válik, mint a pénz. Amit szidunk, de mégiscsak egy szükséges csereeszköz.
 
Vajon egy ilyen önfenntartó világ kedvez a szellemi alkotásnak? Mert ki fogja eltartani a művészeket, a zenészeket, festőket, írókat, alkotókat? Ugyanis akik ezt az elméletet megalkották, azok valószínűleg a művészeteket feleslegesnek tartják, mert nem hoz hasznot és nem termel. E szerint az elv szerint a művész legfeljebb unalmában önmaga gyönyörködtetésére alkot.
 
Ezek az elméletek visszavezetnek minket az őskorba.
Kedves Spirituális Emberek! Ne dőljetek be mindenféle szorongáskeltő dumának! De éljetek okosan az információkkal, szelektálva és gondolkozva, vajon minek mennyi lehet a realitása. És érdemes így kialakítani életünket, táplálkozásunkat, örömeinket, lelkünket.
 

– eszme –