Rájössz a tisztulási folyamatban, hogy a világról alkotott képeid közül nagyon sok nem a Tiéd. Észreveszed, hogy olyan mintákat hordozol, mely nem Te vagy. Apád mintáját, anyád mintáját, de mindaz nem a Te energiád.

Megjelenik lelki szemeid előtt anyád, és ugyanúgy üvölt, mint te. Az apád folyton kérdőre vont, aggályoskodott, piszkált…de az sem a te energiád. Mégis olyan képeket hordozol a valóságról, amelyek nem a tiéid. És ekkor megkérdezed magadtól: Ki vagyok én? Ezek a minták lenyomatként mind ott vannak az aurádban, a mentális, és érzelmi testedben. S mivel tudattalanok, állandóan aktiválódnak. Ez kész őrület! -gondolhatnád. Azzá is válhat, ha azonosulsz vele. Amint tudatossá kezdesz válni, elkezded ezeket a dolgokat tisztázni. Az átalakulás folyamán sok ember kiléphet az életedből. Magad mögött hagysz olyan kényszeres viselkedésmintákat, melyek a régi kapcsolataidban domináltak.
 
A baráti köröd teljesen megváltozhat, szinte az egész életed megváltozhat! És meg is változik! Új emberekkel kerülhetsz kapcsolatba. Lehet, hogy munkahelyet, lakóhelyet, szakmát váltasz. Elválsz, vagy éppen megházasodsz. Minden megváltozik körülötted, és benned. Ha ragaszkodsz a régi "jól bevált" dolgokhoz, nehéz lehet, és lesz is az átmenet. A fontos, ne félj a változástól! Az önkorlátozó hiedelmeid és elképzeléseid fokozatosan oldódnak a mentális testből. Ha mégis ellenállsz, nehezebb lehet a folyamat. Egy idő múlva majd átveszi a helyét az elengedés, a ragaszkodás nélküliség. Ekkor fellélegezhetsz, mert a nehezén túl vagy. ??? Az egész identitásod újjáalakul. Mássá válsz. Tudd, hogy soha nem vagy egyedül! Lesznek olyan újraértékelő pillanatok, amikor megkérdőjelezed azt, hogy: Tényleg itt akarsz-e lenni? Végig akarod-e csinálni? Ilyenkor egyszerűen mindent és mindenkit gyűlölsz. A munkádat, az embereket, önmagadat, és az életet, mindent. Ez is egy fájdalmas szakasz. Olyannak tűnhet, mintha elvesztetted volna minden kapcsolatodat önmagaddal, és a külvilággal. Nincs, amibe kapaszkodj. S akkor olyan emberekkel kerülhetsz kapcsolatba, akik segítenek ébredezni. A karma és a kötelesség általi kapcsolatok felbomlanak, s nagyon gyorsan belépnek helyükre azok, akikkel most együtt kell lenned. Olyan emberekkel kerülsz kapcsolatba, akiknek hasonló, vagy ugyanaz a feladatuk, mint neked. Ez nagyon jó érzés, mert egyrészt felgyorsítja a dolgokat, másrészt örömmel tölt el!
 
Elkezdesz szárnyalni! Érzed, hogy végre értelme van az ittlétednek. Gyakran megtapasztalhatod, hogy egy nagyobb dimenzióban létező részed összekapcsolódik a testeddel. Ekkor megváltozik az egész környezeted. Ilyenkor még egy érdekes tapasztalat üti fel a fejét. Észreveszed, hogy amíg te a mennyeket éled itt a földön, nagyon sokan a pokolban érzik magukat. Vagyis a menny és pokol egy helyen van! Ez egy nagyon érdekes nézőpont!
 
Az érzelmi testünk is fokozatosan tisztul a blokkoktól, gátaktól. Az a jó, ha ilyenkor a szívcsakrára koncentrálunk, hiszen a lényeg itt az elfogadás, a megértés, és a tiszta őszinte szeretet. Amit persze sokan másként definiálnak. De mi elfogadjuk, mert a szabad akarat egy nagyon lényeges szempont. Tehát, amikor az érzelmi testünk tisztulásnak indul, azt érezhetjük, hogy érzelmesebbek vagyunk, mint korábban. Szélsőséges érzelmi reakciókat is megélhetünk. Én gyakran kérdeztem önmagamtól, mi ez az egész? Mit csinálok? Ritkán voltam a jelenben, mert a múlt hagyatékai állandóan visszarántottak, néha sötétségbe burkoltak, aztán meg a Fény elvakított. Persze akkoriban nem tudtam, hogy a látásmódommal van a gond, s nem a "világítással." Amikor beindulnak ezek az érzelmi tisztulások, úgy érezheted, hogy tisztáznod kell az emberi kapcsolataidat, hogy megszabadulhass a régi, elavult mintáktól.
 
Lesz olyan kapcsolatod, melyet úgy érzel, le kell zárnod. Ezen tisztulási fázisban a kapcsolataink is nagyon gyorsan változnak. Legtöbbször megtapasztalhatod, hogy ezek a kapcsolatok már nem a ragaszkodáson alapulnak, megértheted a mélyebb értelmét. És megélheted a kapcsolatok multidimenzionális mivoltát is. Én főként a gyermekeimmel szemben érzem ezt a fajta "vezettetést". Gyakran észreveszem, hogy bizonyos időben összehoz a sors valakivel, akivel éppen akkor együtt kell lennem, mert dolgunk van egymással. Ilyenkor is nagyon erősen érzem a "vezettetést". Gyakran érezem, hogy a szívem teljesen megnyílik, és vezetve vagyok a szellemem által. Ilyenkor te is úgy érezheted, átölelnéd az egész világot, mindent és mindenkit feltétel nélkül képes vagy szeretni.
 
Sajnos még többször visszaeshetünk ilyenkor a régi állapotba, de miután megtapasztaltuk ezt a "földöntúli" érzést, többé nem akarunk ettől "elszakadni." Noha talán ilyenkor még nem sejtjük, hogy soha nem voltunk a Forrástól elszakadva, csak a rossz szemüvegen át szemléltük a dolgokat, vagy éppen hogy le kellene venni a szemüveget. Mert úgy tisztább a látás! De semmi gond! Ez a tapasztalás egyben ráeszmélés is, ami egy olyan energia minőség, amely mindig vezet minket, ha hajlandóak vagyunk figyelmünket a jelenre koncentrálni, és kilépni a múlt árnyékából. Azt tapasztaltam, a későbbiekben, hogy tudatosan rá tudtam "csatlakozni" erre a Forrásra, ha a tudatosságom elég "éber" volt. Sokszor éltem át ilyenkor olyan érzelmi töltődést, amit úgy éreztem, hogy semmi és senki más nem adhat. Később persze rájöttem, ezt az érzést bármikor megélhetem, bárhol, bárkivel. Sőt, a lényeg az, hogy bármilyen körülmények között ezt a kapcsolatot érezzem.
 
Sokszor megéltem az érzelmi tisztulás közben kapcsolatvesztettséget. Amikor úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok, fizikailag, és lelkileg is. Ez nagyon elszomorított., s ilyenkor ismét beleestem az elkülönülés csapdájába, és vergődtem az én és a mi között. Gyakran éreztem magam Egy-ségben, de még gyakrabban a kétségben, kétségbeesve, kapaszkodva, támaszt és oltalmat keresve. Eközben a tisztulási folyamat közben újfent rá kellett döbbennem, én mindig ott vagyok magamnak. Soha nem hagytam el magam, legfeljebb csak eltávolodtam attól Aki Vagyok. A mélypontok után, megújult erővel, és teljesen más látásmóddal mindig egyre közelebb és közelebb kerültem Igaz Valómhoz. Odáig eljutottam, hogy értelemmel felfogtam a dolgokat, de mikor "alkalmazni", élni kellett, legtöbbször csődöt mondtam. S persze azért, mert a régi lenyomatok még erősen befolyásoltak, de már oldódni látszottak!
 
Gyakran éreztem nyomás hullámokat, és tágulást a fejemben, főleg a homlokom mögött, és hátul a tarkóm fölött, ekkor a hipofízis és a tobozmirigy aktiválódását véltem érezni. Olyasmi érzés, mintha valaki belülről nyomná az ujjával a szemöldökök közötti pontot. Ezzel együtt az érzékelésem is megváltozott. Elkezdtem olyan dolgokat érzékelni, "mintha lenne ott valami." Főleg a szemem sarkából véltem felfedezni azt a valakit/valamit. Némelykor furcsán elmosódottan láttam, és kezdtem azt érezni szétesnek a dolgok, a "kép" amit látok nem valós. Ez szintén rémisztő lehet az első időkben, de ne ijedjünk meg! A több dimenziós látásmódunk van kialakulóban. Persze kapaszkodnunk nincs mibe, de nem is kell, már semmi sem működik a régi szerint ezen a szinten. Én például geometriai formákat láttam, érzékeltem. Olyan frekvencia tartományban "mozogtam" tudatilag, amit képtelen voltam lefordítani bármilyen szavakra, mondatokra, mert megszűnt a linearitás. Persze, hangsúlyozom, ezek a tapasztalások egyenlőre sajnos csak időszakosak. Hosszúságuk, és tartalmuk mélysége főként a tudatosságomtól, és az éppen aktuális "állapotomtól" függ. S attól mennyire vagyok beleragadva a régi mintázatba, mennyire tudok a jelenben lenni az "itt és most"-ban. Észrevettem olyan testi tünetet is, ami szintén érdekes tapasztalat volt. Néha nagyobbnak, és valahogyan másnak éreztem magam, mint amit eddig tapasztaltam.
 
Nehéz ezt szavakkal kifejezni. De nagyon erős fizikai és mentális változás volt, mert ezt a nagyságot fizikailag, és tudatilag is éreztem. A tudatom kitágult a régi keretek és korlátok közé szorult állapotból, egy határtalan és korlátlan állapotba. Kezdtem megsejteni, és megérezni nagyságomat, és Mester-ségemet. Ilyenkor úgy tűnt, az ego feloldódott, levetette rabláncait, s megadta magát. Ezek egyfajta eksztatikus élmények voltak, de megtapasztalhatod fájdalmas élményként is. A választás megint tőled függ! Ekkor, ha pillanatokra is, de megszűnik az én tudat, az "én magam". S átveszi a helyét valami más, aminek valójában nincs helye.
Megszűnik a saját tudatunk, megszűnik az elszakadás érzés, EZ, AZ! Amikor végre sikerül mindent elengedni, s összekapcsolódni, rácsatlakozni, Egy-gyé válni a Forrással, vagy hívhatod bárminek. Akkor nincs már ego, s a gondolatok is megszűnnek létezni.
 
Ez a VAGYOK állapot. Persze még mindig visszaeshetsz a régi mintázatba, ahogy jómagam is, de már egyre kevésbé. Most már tudod, nem őrültél meg, nem fogsz meghalni, semmi rossz nem történhet, mert valójában most születtél meg. Felébredtél hosszan tartó álmodból, és néha még törölgeted csipás szemeidet, elvakít a Fény, s olyankor lehunyod szemeid. A szempilláid még fáradtak a hosszú és mély alvás miatt. Néha visszaaludnál, mert úgy érzed nem aludtál eleget…. Hogy fáradtabb vagy, mint elalvás előtt.
 
S azt érzed, hogy kegyetlen és rideg ez a valóság, s az álom sokkal valósabb volt. De ne félj, és ne torpanj meg az ébredésed után… Amint éberebb leszel, feleszmélsz, és a színek elkezdenek kibontakozni előtted. Az árnyak formát öntenek. A fátyol mögül felsejlik a Fény. Ne takard el az arcod! Fürödj meg benne! Éld át, tedd magadévá ,válj eggyé vele! Az érzés ismerős, bár nagyon távolinak tűnik.
 
Az idő is felgyorsulhat. Nekem sokszor van olyan érzésem, hogy egyszerre több helyen vagyok. Néha az idő valószerűtlenül lelassul, máskor hihetetlenül felgyorsul. Olyan, mintha elveszítenéd az időérzékelésedet, ami részben igaz is, mert a linearitás megszűnik. S az idő szimultánná válik. Gyakran elkésel valahonnan, elfelejthetsz dolgokat, néha pedig azt sem tudod, milyen "nap van ma". Néha kiesnek olyan dolgok a fejedből, hogy hová indultál, mit csináltál. Furcsa, s egyben ijesztő is, mert azt érezheted, megőrülsz, és kezded elveszíteni önmagad. Ami az önmagad elvesztését illeti, valóban igaz is. Mármint akivel ezidáig azonosítottad önmagad.
 
Előfordul, hogy nem tudsz koncentrálni és a figyelmed elkalandozik. Szédülést és borzongást is érezhetsz, és a folytonosság érzése megszűnhet. Az eddigi tapasztalásaid és a realitásod darabjaira hullik szét. Mert szétesőben vagy te is. Meg kell tanulnod ebben az új, kiterjedt, végtelen időben létezni. Nincs több segítség, nincs kapaszkodó! Meg kell tanulnod bízni a vezettetésben. El kell fogadnod Mesteri mivoltodat, s ki kell nyilvánítanod, és átáramoltatnod Fényességed a külvilágba. Ekkor közvetlen kapcsolatba kerülsz a Forrással, s te magad is Forrássá válsz. Ez egy olyan állapot, ami kifejezi valódi identitásodat minden létező síkon. Miközben mindezt írom, most is csodálatos hangokat hallok a belső hallásommal. Magas frekvenciájú, csodálatos dallamok.. zene ez. A szférák zenéje.
 
Sorolhatnám még hosszasan a tüneteket, s végteleníthetném a tapasztalatokat. Mindenki személyre szabottan, egyénileg, a saját fejlődési szintjének megfelelően és tisztulási folyamatként tapasztalja meg ezeket a dolgokat. Nem érdemes összehasonlítani egymással ezen megéléseket és a versenynek sem helye ez az átalakulás. Szellemed tudja, mi a jó neked, tudja merre vezessen, és meg is teszi!
 
Te csak hagyd a folyamatot megtörténni, és élvezd! Legyél szabad! Legyél korlátlan és határtalan Teremtő!
 
LÉLEGEZZ ÉS LÉTEZZ!
 
Mindezeket a saját valóságomból írtam, ami nem feltétlenül egyezik, vagy hasonlít a te saját valóságodra.
 
Ez az én utam és az én teremtésem, a közös "játékban." Köszönöm, hogy elkísértél egy darabon.
Köszönöm, hogy velem voltál és tiszta szívemből köszönöm, hogy "meghallgattál." Jó volt veled!
 
ITT ÉS MOST, ENGEDJ EL MINDENT! S MÁRIS MEGÉRKEZTÉL ODA, AHONNAN ELINDULTÁL!
 
ISTEN HOZOTT!
 
Forrás: Angyalforrás