Tizenöt éve még úgy gondolták a szakemberek, hogy a félévesnél fiatalabb csecsemők nem rendelkezek a „tárgyállandóság” fogalmával, vagyis azzal a tudattal, hogy amit nem látnak, az is létezik. Eszerint a csecsemő, ha szülei nincsenek a szobában, azt hiszi, örökre eltűntek.

Ma már tudjuk, hogy ez nem egészen van így, kérdés azonban, hogy mennyire emlékeznek a kisbabák az őket körülvevő világból. A John Hopkins Egyetem pszichológus és gyermekfejlődési szakemberei most ennek a témának jártak utána. A Psychological Science című lapban megjelent tanulmányuk szerint annak ellenére, hogy a kis csecsemők valóban nem emlékeznek a nekik mutatott tárgyak részleteire, bizonyos emlékképek megmaradnak róla az agyukban.

 
„Kísérletünk azt a régi problémát járta körül, hogy milyen információk kellenek a babáknak ahhoz, hogy megértsék, a tárgyak akkor is léteznek, ha ők nem látják azokat” – mondta el Melissa Kibbe, az egyetem Krieger Művészeti és Tudományos Kara Pszichológiai és Agykutatói Részlegének munkatársa, aki a Rutgers Egyetemen kutató Alan Leslie-vel végezte megfigyelését. Úgy tapasztalták, hogy noha a csecsemők nem emlékeznek az eltűntetett tárgyakra, eléggé meglepődnek, amikor azok végleg kikerülnek a látóterükből. Ebből arra lehet következtetni, hogy bizonyos szinten a kisbabák is emlékeznek a dolgokra, ami jelentős felfedezés az agy fejlődése kutatásának szempontjából.
 
„Eredményeink azt mutatják, hogy az agynak vannak olyan „érzékelői”, amelyek összeszedik a tárolásra alkalmasnak ítélt információt. Az érzékelő önmagában nem ad információt arról, hogy pontosan mi az, amit összeszed, csak arról, hogy van ott valami. A csecsemők úgy raktározzák el az információkat a tárgyakról, hogy magára a tárgyra nem emlékeznek” – magyarázta Kibbe.
 
A kísérlet során hathónaposoknak mutattak egy képernyőn egy háromszöget, amit utána egy másik képernyőn eltakart egy asztal. A kutatók ezután elmozdították az első képernyőt, hogy ezzel felfedjék a várt háromszöget, a nem várt asztalt vagy éppen ne mutassanak semmit. Közben figyelték a babák reakcióját, hogy mennyi ideig meredtek a várt vagy váratlan képre.
 
Kibbe elmondta, hogy amikor kicserélték a tárgyakat, a kicsik nem vették észre a változást, tehát részükről felcserélhető volt az asztal és a háromszög. Ha azonban az egyik tárgy eltűnt, hosszú ideig nézték csodálkozva a képernyőt, hiszen arra emlékeztek, hogy volt ott valami.
 
Forrás: Napidoktor